Hanna Skandar: Szent Charbel üzenete

A kötet Charbel atya rövid életrajza után homíliáiból és gondolataiból közöl válogatást. A kis Juszef szegény, de dolgos, imádságos lelkületű család ötödik gyermekeként született; a szülők nagy szeretetben nevelték gyermekeiket, valamennyiüket az Úr ajándékának tekintették. Édesapját egészen korán elvesztette, édesanyja a hagyományokhoz hűen később újra férjhez ment.

Juszef huszonhárom évesen követte szerzetes nagybátyja, Daniel útját: kolostorba vonult. A róla szóló tanúságtételek szerint Charbel életének kulcsa az életszentség keresése volt, az a törekvése, hogy állandó kapcsolatban legyen Krisztussal, feltétlenül engedelmeskedjen akaratának. Aszketikus életmódja és a gyakori virrasztások miatt arca sovány és szikár volt, mégis mindig szívbéli derűt és belső békét sugárzott. Bár tekintete komolyságról árulkodott, az arcvonásain, különösen imádság közben, „Isten iránti szeretet és odaadás tükröződött. Minden szívet magához vonzott.”

Szent Charbel hirdette: „A kezdetek előtt már volt a szeretet. Általa teremtetett minden, és szeretet nélkül semmi sem létezne.

A szeretet kezdettől fogva létezik, mert a szeretet a világegyetem alapja, minden dolog törvénye és beteljesedése. Amikor mindennek vége lesz, csak a szeretet marad meg, minden más elmúlik.

Isten szeretet és igazság. Isten az igazi szeretet. A szeretet Isten világa, az igazság univerzuma – és a szereteten kívül nincs más igazság.”

Isten szeretete „határtalan. Végtelen szeretettel, tulajdon gyermekeiként, saját fiaiként és lányaiként szeret bennünket, és azt akarja, hogy mint az ő képmásai, a világ világossága legyünk”. Minden ember láng, akit azért teremtett az Úristen, hogy fényt vigyen a világba. „Minden ember lámpás, akit azért alkotott, hogy világítson. Aki lámpást vesz a kezébe, azért teszi, hogy világítson vele a sötétben. A lámpás arra szolgál, hogy fényével beragyogja a sötétséget.”

A libanoni maronita szerzetes hangsúlyozta az ima kivételes szerepét: csak az ima által meríthetünk a szeretet forrásából, az Atyaisten szeretetéből, a megtestesült szereteten, Jézus Krisztuson, a Fiúistenen keresztül „a Szentlélekisten, vagyis a szeretet Lelke által. Imádkozzatok tehát, hogy ez a szeretet éljen bennetek! Így viszonzást nem várva, határtalanul és feltétel nélkül szerethettek mindenkit, ahogy Isten is szeret titeket! Az ember Isten szívéből született, és Isten szívébe tér vissza.”

Szent Charbel vallotta: a világmindenség a kereszt misztériuma körül forog, és csak az ember gondolja úgy, hogy ő az univerzum tengelye.

A mindenség középpontjában a kereszt áll, és ha valaki a középpontban kíván lenni, osztoznia kell a Megfeszítettel a kereszt misztériumában. Aki ugyanis nem éli meg a kereszt misztériumát, nem értheti meg a világmindenség titkát sem.”

„Közel-Kelet Pio atyája” költői hasonlatokkal érzékelteti az ember világban betöltött küldetését: minden emberi lény saját formával és léttel bír, térben és időben. „Olyan, mint egy darab jég, amelyet távol akarunk tartani a tűztől, nehogy elolvadjon.” Mi haszna azonban a jégnek, ha mindenáron meg akarja őrizni a formáját és a létét? Ha nem olvad el és nem válik vízzé, „nem szivároghat be a földbe, hogy megöntözze, és nem olthatja az emberek szomját sem.

Ne félj tehát a tűztől, amely megolvaszt és életadó vízzé alakít, mert így megöntözheted a földet! A szereteted legyen olyan, mint a mindenhová beszivárgó víz, és ne a saját elképzeléseid által formált rideg, haszontalan massza”.

Charbel atya figyelmeztet: a só, ha nem oldódik fel, alkalmatlan az ízesítésre. A szennyezett sótól zavarossá lesz a víz, és elromlik az étel. A jó só azonban feloldódik és eltűnik a vízben. „Sem formát, sem színt nem kölcsönöz az ételnek, mégis ízesebbé teszi. Te vagy a föld sója! Ha önmagadnak élsz, az életed hiábavalóvá válik, ám ha elajándékozod, egyre értékesebbé lesz; és akkor a legértékesebb, ha mindenki tulajdonává válik.”

Charbel atya leszögezte: amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, majd harmadnapra feltámadt, az ördög elbukott. Aki az ördöghöz ragaszkodik és a sátán ösvényén jár, előbb-utóbb vele együtt zuhan a mélybe. „Soha ne ragaszkodjatok az ördöghöz és ne lépjetek ösvényeire!”

Az ördögnek egyetlen célja van, hogy „eltorzítsa lelketekben Isten képmását, és romlásba taszítson titeket. Azt akarja, hogy hamisan gondolkodjatok Istenről, és önmagatokat is becsapjátok. Meghamisít, eltorzít és megtéveszt. Felnagyít, amikor alázatra lenne szükséged, és megaláz, amikor növekedned kellene.”

Az ördög soha nem mutatja meg a valódi arcát, pontosan tudja, mi vonzza az embert, mit szeretne látni, hallani vagy megérinteni, ezért azt kínálja fel neki, ami a szívéhez közel áll. Egyetlen célja, hogy akadályokat gördítsen az Isten felé igyekvők útjába, ezért megpróbál letéríteni erről az ösvényről. Ami a jó köré gyűjt és egyesít, Isten műve, ami viszont megoszt és szétválaszt, az ördögtől származik. A legfontosabb fegyver az ördög ellen az őszinteség és az alázat: ez a kettő a szentgyónás. „Végezz hát szentgyónást, hogy megöld magadban a gonoszt!”

Szent Charbel arra is figyelmeztet: a földi, emberi család a mennyei, vagyis az isteni család képmása. A családon keresztül öröklődik Isten terve egyik generációról a másikra: a családban árad tovább Isten szeretete és igéje nemzedékről nemzedékre. Ha a család összeomlik, meghiúsul Isten terve, és az emberiség elszakad a szentségtől és az üdvösségtől.

Minden család szent, mert a Szentháromság képmása. „A család hanyatlása Isten képmásának eltorzulása. A család hordozza ugyanis a fáklyát, és adja tovább a fényt nemzedékről nemzedékre, hogy az Úr világossága beragyogja a világot.”

A könyvet Ailer Gellért fordította.

Előszavában a legmeglepőbbnek azt nevezi, hogy bár Szent Charbel gondolatai több mint 130 évvel ezelőtt születtek, mégis közvetlenül nekünk szólnak. „E könyvecske elmélyült olvasása közben akaratunkon kívül is megtapasztalhatjuk azt a krisztusi békét, amelyből szentünk élete forrásozott.”

Hanna Skandar: Szent Charbel üzenete
Szent István Társulat, 2025

Fotó: Wikipedia; Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír