Időtálló formában – Látogatás a Bódi Mária Magdolna ereklyetartóit készítő GM Művek műhelyében

Gelley Kristóf fémműves formatervező, ezüstműves és Mátyás Zoltán ötvös, aranyműves a budapesti Práter utcai ötvösiskolából ismerik egymást. Tizenöt éve dolgoznak együtt Mária utcai műhelyükben, ahol egyedi, kisszériás tárgyakat készítenek.

A veszprémi Szent Mihály-bazilika 2023 tavaszán befejeződött felújításakor új ötvöstárgyak, a liturgiában használatos kellékek is készültek: kelyhek, úrmutatók, pásztorbot. Ezek megalkotására a GM Művek budapesti fém- és ötvösművészeit választotta ki és kérte fel a Veszprémi Főegyházmegye. Az akkor létrehozott tárgyak stílusában készültek el a Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásához kapcsolódó ereklyetartók is.

Tornavölgyi Krisztián veszprémi érseki irodaigazgató, esperes, plébános így fogalmaz:

Letisztult, modern ízlésvilágú, ugyanakkor a korábbi liturgikus hagyományokból merítő gondolat vezette az alkotókat a tárgyak megformálásban.

Elmondtuk az igényeinket és a szándékainkat. Ők ezek alapján készítették el a terveket, amelyekből Udvardy György érsek úr és segítői kiválasztották a megfelelőket. E tárgyak jó része a főszékesegyház használatában lesz, de amelyek elkerülnek innen, azok is ezt a »veszprémi stílust« képviselik majd.”

A GM Művek az ékszerektől kezdve az építészeti térbe tervezett fémfelületekig mindenfajta egyedi iparművészeti fémmunkával foglalkozik, különféle használati tárgyakat terveznek és készítenek a kortárs kézművesség szellemében.

Tevékenységeik közül kiemelkedik az egyházi tárgyak készítése. Gelley Kristóf ebből is diplomázott 2010-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, s ez a téma szinte az egész munkásságát végigkíséri.

„Azért is kiemelt terület az egyházi tárgyak alkotása – a tervezéstől a kivitelezésig –, mert itt

egyedi térbe egyedi tárgyak készülnek,

hiszen minden templomtér is egyedi. A tervezési munkához szorosan hozzátartozik, hogy ismerjük a liturgikus szabályokat és az igényeket. Ez egyfajta belsőépítészet. Az ember figyelembe veszi az architektúrát, a történetiséget, az adott épületben esetleg korábban történt építészeti változásokat, a tárgyak elhelyezését. Minden templomtérben más szögből látunk rá az oltárra, más a padok és a hívek száma, eltérőek a perspektívák. Mindezeket fegyelembe kell vennünk, amikor egy adott munkára felkérnek” – mondja Kristóf.

A Veszprémi Főegyházmegyével 2024 nyarának végén kezdődtek el a megbeszélések az ereklyetartók készítéséről, Bódi Mária Magdolna sírjának feltárását követően pedig rövidesen a tervek is megszületettek, és az alkotók nekiláttak a munkának. Kristóf és Zoltán mellett jelenleg Farkas Barnabás, Legény Áron, Molnár Tamás és Ujvári Béla dolgoznak együtt a műhelyben, s közösen hoznak döntéseket. „Formatervezést tanultam, az alapötleteket általában én hozom. Zolinak kiváló a technológia érzéke, és jól ért a munka megszervezéséhez is, ahhoz, hogy mit miért és hogyan érdemes elkészíteni. Így a gyártmányterv szinte teljesen az ő területe” – meséli Gelley Kristóf.

A Szent Mihály-főszékesegyházba készült főereklyetartó esetében fontos szempont volt, hogy a maradványok mind beleférjenek, illetve, hogy a tárgy körmeneten hordozható és az oltárra kihelyezhető legyen. Ezt segíti a kupolás szerkezetű központi rész. Kalapált aranyozott felületű, 50 x 80 centiméter alapterületű, síremlékre hasonító dobozforma. A főszékesegyház tárgyegyüttesén az alkotók díszítőelemként mindenhol gránátkövet használtak, az örök élet szimbólumaként.

Az ide készült monstrancia is különleges, mert – a szokásostól eltérően – teljesen körüljárható, minden irányból ugyanúgy néz ki. Talpas, a székesegyház tárgyaira jellemző szárral és nódusszal. A nóduszból kinyílik egy liliom, benne egy csúcsíves, oszlopokkal határolt, négyablakos kis kápolna helyezkedik el, a közepében pedig egy oltár, amelyen az ereklye látható.

Tíz kisebb úrmutató, úgynevezett ostensorium is készült, amelyek ennek letisztultabb, egyszerűbb, kicsinyített változatai; ezekbe az ujjpercekből kerülnek darabok. A tárgyegyütteshez tartozik továbbá ötven, a megszokottól valamivel nagyobb méretű, korong alakú kapszula is, a magasságuk másfél, a legnagyobb átmérőjük négy és fél centiméter.

Az érsekség a litéri templomba is rendelt egy nagy méretű ereklyetartót. Mivel ez egy másik épületbe kerül, ezért az elkészítése újabb kihívást jelentett a művészeknek. „Tervezői szempontból kimondottan izgalmas feladat volt számomra a litéri szentségmutató. Egyrészt

érzékeltem a Magdi iránti kötődés erősségét, másrészt igyekeztem megragadni az épület, az építész gondolatát, és egy olyan tárgyat készíteni, melyen megjelennek a vértanúság, az áldozat, a győzelem szimbólumai,

például a pálmaág vagy a liliom a szűziesség jelképeként” – meséli Kristóf.

Végül a litéri templomban lévő nagy fakeresztről vették le az arányokat, s ennek kisebb verziójaként egy szikár alakú sztaurotéka (a legősibb, kereszt alakú ereklyetartó-típus) készült. „Antikolt, patinázott vörösréz az anyaga, mert a templomban lévő faoltár is olyan, mintha egy rönkház gerendáiból lenne összerakva, és ezt a jól látható, megmutatkozó összeépítési gondolatot szerettük volna megjeleníteni” – magyarázza Kristóf. Az ereklyetartó közepén egy aranyozott, világítással ellátott kapszulatartó szerkény látható felirattal és pálmaággal, s alul, a nóduszon jelenik meg a liliom, síkplasztikában. A tárgy így kapcsolódik az emlékéremhez, melyet szintén ők készítettek.

A klasszikus verőtövön vert érem előoldalán Magdi arcképe szerepel, továbbá születésének és halálának éve, valamint sokszor idézett utolsó mondata: „Uram, királyom, végy magadhoz!” A hátoldalon pedig a nevén túl látható a liliom, illetve a boldoggá avatás helyszíne és évszáma. Az érmet arany, ezüst és bronz változatban is elkészítették, és a boldoggá avatásra meghívott magas rangú vendégek kapják emlékül. „Ötféle portré állt rendelkezésünkre, először azt kellett kiválasztani, hogy melyikkel dolgozzunk. Az érsekséggel együtt azt szerettük volna, hogy látszódjon, a kép egy huszonéves, fiatal lányról készült. Néhányszor meg kellett mintázni plaketten, és digitális eszközöket is használtunk a végeredményhez. Tulajdonképpen a karaktert kellett kiemelni, nem egy fotót lemásolni” – meséli az ezüstműves.

Tevékenységük lényegét így fogalmazzák meg honlapjukon: „Célunk, hogy az adott megrendelői vagy tervezői igényre a lehető legjobb funkcionális megoldás szülessen, időtálló minőségben és időtálló formában.”

Fotó: Lambert Attila

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.