Ez a tér pedig jó lenne, ha valóban olyan lehetne, hogy aki oda belép, az elveszíthesse a kapcsolatát a folyosói külvilággal – írja az építész a tervpályázat műleírásában, bemutatva, milyen szempontokat kellett figyelembe vennie a 2004-ben elkészült, a „külsősök” előtt jórészt ismeretlen kápolna tervezésénél.
(…) Jobbra fordulva arra az enyhén emelkedő rámpára léphetünk, amely a kápolnatérbe vezet. A rámpán haladva vastag faltömbök közötti hasítékokon keresztül már érzékelhető a kápolna tere. Van idő, hogy mire belépünk a térbe, már belülről is lecsendesedjünk. (…)
Az emelt padlószint másik téri eredménye, hogy az ablak új helyzetbe kerül. (…) Az alacsony parapet miatt láthatóvá válik a mélységben a ház előtti Duna-part is. Talán szokatlan egy kápolna esetében a kilátásról gondolkodni, de ennek az épületnek a gyönyörű elhelyezkedése, a feltáruló képek számomra olyan gondolatokat adtak, amelyek az élet leglényegesebb kérdéseihez köthetőek. (…)
Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.
A rendszerváltás után a Kalazantinum növendékház és a hittudományi főiskola lassan elkülönült egymástól. A főiskolát más szerzetesrendek növendékei is látogatták. 1997-ben 21 piarista mellett már 27 más szerzetes is tanult benne, majd 2000-ben egyesült a másik két magyarországi szerzetesi főiskolával, és így beolvadt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolába. Ettől kezdve a Kalazantinum csak mint a rend növendékháza, illetve tanügyi értelemben mint szakkollégium működik tovább.
Miután 2002 végén a Sapientia használatba vette a piarista rend Váci utcai épületének felújított déli részét, a kalazantinumi rendház 2003 tavaszán és nyarán ennek legfelső (új számozás szerinti 6. emeletére) költözött.
Forrás: Piarista.hu
Forrás: Építészfórum
Fotó: Fejérdy Péter
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria