Keltsd életre a templomodat! – Pálóczi Fanni, Nyíracsád

2018. október 22., hétfő | 18:38

Meseíró pályázatunkkal arra hívtuk a gyerekeket, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban látható ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük.

Fanni és a tolvajok

Nyugodt, csendes délutáni naplemente járta végig falunkat. A barátommal, Viktóriával éppen naplementét mentünk nézni a Petőfi térre, amikor egy nagy csörrenést hallottunk a templomból. Azt hittük, a pap bácsi segédje volt bent az Árpád-kori református templomban. Bementünk és megnéztük, hogy mi történt, de senki nem volt bent, csak sötétség vett körül mindent. Elég különös dolog történt azon a délutánon. Mi a Petőfi téren laktunk. Miután Viktória hazament, egy még nagyobb csörrenést hallottam, de ez már nagyon félelmetes volt számomra, mert egy lélek nem volt bent a templomban.

Hazamentem, ráugrottam az ágyamra, és a fejemre raktam a párnát, hogy ne halljak semmit, de minden hiába, a csörrenés hatalmas volt. Gondolkodás nélkül felvettem a lámpámat, és pizsamában kiszaladtam a templomhoz. A mamuszomban vagy háromszor elestem, és a pizsamanadrágomat befogta a fű. Sunyiban benyitottam halkan a templomba, de azt hittem, hogy álmodok… Szent Miklóst láttam járkálni a padsorok között, és Jézus Krisztust, ahogy próbál lejönni a keresztjéről. A galambok csak úgy repdestek a templomban. Nem tudtam elhinni.

– Hogy kelhettek életre? Ez lehetetlen – motyogtam magamban. Beléptem a templomba, és elmondtam, hogy Fanni vagyok, hány éves, stb. Az életre kelt freskók csak úgy néztek, hogy hogy lehet az, hogy valaki tudja, hogy életre keltek. A múltban élt emberek megkértek engem, ne mondjam el senkinek, hogy láttam őket. Én csak tágra nyílt szemmel néztem a félig lekopott, életre kelt alakokat, de mit tehettem mást, ígéretet tettem. Még Vikinek sem mondtam el, pedig ő a legjobb barátom. Eldöntöttem, hogy nyomozni fogok ebben az ügyben.

Másnap szép, napsütéses idő volt, és pont kapóra jött, hogy elmenjek a templomba, mert nem volt bent senki, de a freskók a falon voltak. Elkezdtem vizsgálni a templomot, és kívül azt láttam, hogy nincs meg a kakas a templom tetején. Még a csillag is hiányzott.

– Muszáj lesz valamit cselekednem! – gondoltam magamban. Végigjártam az egész falut, minden zegzugot átkutattam, de sehol nem találtam, két napom a nyári szünetben tanakodással telt, hogy mit lehetne, mit kellene csinálnom. A szüleim nem nagyon örültek, hogy folyamatosan csak a csavargáson jár az eszem, de semmit sem tehettek, csak nézték, ahogy kínlódom, és nem tudták mire vélni azt.

– Ki kell kiderítenem, hogy mi áll e mögött – mondtam magamban.

Másnap elmentem a templomba, ahol a freskók csak úgy cikáztak, a madarak örömükben hangosan csiripeltek, és nagyon boldogok voltak. Leültem hozzájuk beszélgetni. Szent Erzsébet mindenkinek adott egy szál rózsát, Jézus pedig mindenkit megáldott, és a mellette lévő két lator a kereszten csak veszekedett, de végül kialakult a béke. Beszélgettünk az életükről, a csodás tetteikről, és sok más dologról. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen csodának a szem- és fültanúja lehettem!

Másnap reggel elolvastam egy könyvet, amiben az volt, hogy a templom alatt van egy járat, amit régen az emberek titkos alagútként használtak. Bementem a templomba, és kerestem a járatot, de nem találtam meg, arra gondoltam, hogy majd vasárnap nézem meg, amikor istentisztelet lesz, és az nem lenne jó, ha a pap bácsi előtt tapogatnám a földet a templomban!

Másnap szerettem volna a családommal tölteni egy kis időt, ezért elmentünk sétálni a faluba. Vittem a fényképezőgépem, hogy csináljak néhány fotót. Este megnéztem a fényképeket, és láttam, hogy van egy olyan kép a templomról, ahol egy varjú repül be a csillaggal és a kakassal a csőrében. Vasárnap szaladtam a templomba, hogy hátha találok valamit, de nem találtam semmit, csak beszélgettem a múltban élt emberekkel. Sunyiban besurrantam a cicámmal, Kittivel a szobámba, mert szerettem volna egy kicsit babusgatni a fárasztó napom után. Még egyszer végignéztem a képeket, de nem találtam semmit, és ez idegesített, bár mindenhez idő kell.

– Erre még alszom egyet – gondoltam magamban.

– Majd holnap újra megpróbálom! – mondtam.

Másnap reggel azt mondtam magamban, hogy mindig minden harmadszorra sikerül. Ezzel a gondolattal indultam el a templomba, de félúton megálltam, mert szörnyű dolog történt… Kitti eltűnt! Egész nap Kitti után kajtattam, és végül meg is találtam! Ott feküdt a hintaágyon, de nem volt annyi eszem, hogy ott is megnézzem.

– Nem hiszem el, hogy ilyen bolond voltam, és ezzel telt el az egész napom! De akkor is szeretem Kittit, ezért nem hibáztatom! – gondoltam.

Szóval másnap délután elindultam a templomba. A járatról lemondtam, mert nem szerettem volna felszedni a padlót, ezért arra gondoltam, hogy felmegyek a padlásra, hátha ott lesz a varjú a csillaggal és a kakassal. Lassú és halk léptekkel mentem fel. A karzattól felfelé volt egy lépcső, ami a padlásra vezetett. Csendesen felsurrantam és feljutottam a padlásra. Sötét, poros és pókhálóval teli hely volt. Egy asztalt láttam, amin egy doboz állt, de a doboz üres volt. Egy zsinór volt felakasztva a plafonra, amin egy varjú ült, a csőrében egy csillaggal és egy kakassal. Lezártam a padlásajtót, hogy ki ne jusson a tolvaj. Elkezdtem kergetni. Kergetés közben elestem és egy nagy seb keletkezett a lábamon, nagyon fájt, de én még mindig kergettem az állatot. Végre kikaptam a csőréből a két tárgyat, és olyat éreztem, mintha leesett volna egy kő a vállamról. A kakas és a csillag végre előkerült, és én nagyon büszke voltam magamra. Egy hónapig emlegették, hogy egy kislány találta meg a csillagot és a kakast.

Na, lesz mit írnom a nyári szünetemről – gondoltam magamban. Azon a nyáron eldöntöttem valamit. Eldöntöttem, hogy nagy koromban nyomozó leszek és bűntetteket fogok megoldani, és mindig rá fogok jönni minden igazságra!

Ez volt a freskók életre kelésének rejtélye. És igazam volt, mindig minden harmadjára sikerül!

Pálóczi Fanni 6. osztályos,
a nyíracsádi református templomról írta a meséjét.

Keltsd életre a templomodat! – Meseíró pályázat gyerekeknek 

Berg Judit A holló gyűrűje címmel meseregényt írt gyerekeknek a Mátyás-templomról. Arra hívtuk a gyerekeket, hogy olvassák el a könyvet, és ennek mintájára keltsék életre a templomukban látható ábrázolásokat (festményeket, szobrokat, domborműveket…).

A holló gyűrűje című regény (Ecovit Kiadó Kft., 2017) történetének szereplői a Mátyás-templomot díszítő alakok, amelyek a mesében éjszakánként életre kelnek, és kalandok sora vár rájuk: megelevenedik Bodza, a királysírt őrző kőkutya, a szélkakas, a galamb, a bagoly, a béka, a gorgók, a sárkányok… Ezek az éjszakánként megelevenedő lények csak akkor változhatnak vissza, ha időben megtalálják a viharban eltűnt gyűrűt, amelyet a Menyasszony-torony tetejét díszítő holló tartott a csőrében.

A pályázat lezárult. A beérkezett mesék elbírálása folyamatban van. 

A legjobb három mese szerzőjét könyvjutalomban részesítjük. A legjobb meséket folyamatosan megjelentetjük a Magyar Kuríron, néhány mese helyet kap az Új Ember hetilapban is.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
-miert-csak-szakallas-embereket-latni-templomi-kepeken-derus-egyuttlet2-gyori-szeretetnapon
„Miért csak szakállas embereket látni a templomi képeken?” – Derűs együttlét a győri Szeretetnapon

Május 25-én ismét szeretetnapot rendeztek Győrben, amelynek minden bevétele Böjte Csaba Szent Ferenc Alapítványát illeti. Nagyszalontai sportközpontra gyűjtenek.

2019. május 26., vasárnap
a-keresztenyseg-hetkoznapokban-dol-el-interju-szilvasy-laszlo-uj-piarista-tartomanyfonokkel
A kereszténység a hétköznapokban dől el – Interjú Szilvásy László új piarista tartományfőnökkel

A Piarista Rend Magyar Tartományának káptalanja Szilvásy Lászlót, a tartomány ökonómusát választotta tartományfőnökké márciusban. Hogyan tölti be hivatását az egyén, a szerzetesközösség, az iskola életében? Sok egyéb mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk a provinciálissal.

2019. május 26., vasárnap
Útravaló – 2019. május 26., húsvét 6. vasárnapja

Útravaló – 2019. május 26., húsvét 6. vasárnapja

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle