Kovács Zoltán: A Magyarok Nagyasszonya mint „Eucharisztikus Asszony”

Kovács Zoltán bemutatja az Eucharisztia és Mária kapcsolatának teológiai alapvetését, a Szentírás, az egyházi hagyomány tanúsága, valamint a Tanítóhivatal és a teológia néhány legújabb kori megnyilvánulása nyomán, különös tekintettel Szent II. János Pál dokumentumaira. Ezek mellett a Magyarok Nagyasszonyára fordítja a figyelmet, kiemelve jelenlétét a liturgikus cselekményekben.

A mariológus professzor kifejti: bár túlzás lenne szó szerinti értelemben állítani, hogy Mária az „Eucharisztia Szülőanyja” lenne, mégis, erős köteléket ismerhetünk fel az Angyali üdvözlet és az utolsó vacsora történésének, vagyis a megtestesülés titkának és az Eucharisztia alapításának eseményei között. Kovács Zoltán megvilágítja: az átváltoztatás szavai „Ez az én Testem… Ez az én Vérem” nem csupán Krisztusnak a kereszten bemutatott áldozatát jelenítik meg újra, melynek során Teste és Vére az „áldozat anyagává lettek”, vagyis a megváltás titkát, hanem misztikus szinten a megtestesülését is, melyben nem a pap által kimondott átváltoztató szó, hanem maga az Ige lett testté, a Szentlélek által, „a Názáreti Szűz méhében”. A tudós szerző felidézi: Kánában történt Jézus első csodája, melyet édesanyja kérésére hajtott végre. A menyegzős környezet a szövegkötésre emlékeztet, melyet Jézus Krisztus megújítani készül Isten és népe között, de utal az örök élet menyegzős lakomájára is, Isten Anyjának a Szentírásban olvasható utolsó szavaival, melyekkel arra buzdítja a tanítványokat, hogy Fiára figyeljenek: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” A csoda, mely Mária közbenjárására történt, hitet ébresztett Jézus tanítványaiban, akik „hittek benne”. Zoltán atya leszögezi: ez az Úr Anyja mindenféle közbenjárásának valódi célja, „az édesanya hite van a csoda kezdetén”. A keresztrefeszítéskor pedig, amikor az a bizonyos „óra” beteljesedik a Fiú életében, a kereszt tövében Anyja is ott áll, az Istenszülő is részesedik az áldozatból, és azt felajánlja áldozatul mint saját áldozatát, nem marad kívülálló az áldozat számára, sőt „együtt szenved” Fiával.

„Ahogy az Eucharisztiában a közösség áldozatát ünnepelve az Egyház újra megjeleníti Krisztus áldozatát, úgy Mária a kereszt lábánál Krisztus áldozatát prezentálja, ténylegesen az ő saját, anyai áldozatát bemutatva.” A könyv írója azonban rámutat: ez az együttes szenvedés nem valamiféle „párhuzamos áldozati cselekmény” Mária részéről, hanem sokkal inkább alárendelt közvetítői részvétel a Bárány áldozatában: a Szűzanya húsvéti misztériumban való részvételének csúcsa – mely misztérium emlékezete az Eucharisztia –, annak a misztériumnak a megtapasztalása az ő részéről, melyet „legelsőként a kereszt alatt állva” élt meg. Még azt megelőzően, hogy Krisztus így szólt volna: „Beteljesedett!” a szeretett tanítványt – tágabb értelemben az egész Egyházat, melyet János apostol jelenít meg – Mária anyai gondjaira bízza. Zoltán atya idéz Szent II. János Pál pápa 1984. február 12-i Úrangyala-imádságából: „Mária jelen van a liturgikus cselekményben…, mivel jelen volt az üdvösséghozó eseményben is. Ott van minden keresztelőkútnál, ahol a hitben és a Szentlélekben Krisztus titokzatos testének új tagjai születnek meg az isteni életre… jelen van minden oltárnál, ahol a Szenvedés és a Feltámadás emlékezetét ünnepeljük, mivel jelen volt… Krisztus halálánál is… és jelen van minden cönákulumon, ahol a kézföltétel és a szent felkenés által a Lélek a híveknek adatik.”

A kötet Mária-kultusz múltját és jelenét bemutató részében a szerző emlékeztet rá, hogy a XII. század elején készült Hartvik legenda szerint államalapító királyunk, Szent István halálos ágyán felajánlotta Szűz Máriának az országot. Ez kulcsfontosságú momentum a magyarság Mária-tiszteletében. Azóta tekintenek a magyarok Máriára úgy, mint Pátrónára, Királynőre. Magyarságtudat és Mária-tisztelet szorosan egybeforrt ezeréves történelmünk során, és engedett Isten Anyjára úgy tekinteni, mint Boldogasszonyra. Kiemelkedő erénye a magyar Mária-tiszteletnek, hogy mindig Krisztus-központú maradt. A Boldogasszony kultuszában Mária nem vált „bálvánnyá”: Krisztus felé, az ő imádására buzdít. Mária mint követendő példa áll a magyarság előtt, népünk azért fordult hozzá mindig bizalommal, mert tudta, hogy „az Anya Fiától el nem választható, és hozzá vezet”.

Mária sok mindenben olyan, mint mások: „egyszerű lány, aki gyermeket hoz a világra, akinek örömei, fájdalmai vannak, küzd, szenved, imádkozik, és Isten dicsőségéből is részesül”. Nemcsak értünk imádkozik, hanem velünk is, mert „velünk él”. A magyar folklór befogadta Mária asszony mivoltát is, aki abban is utat mutat nekünk, hogy „mit jelent anyának lenni, mi az értéke a szüzességnek, mit jelent az igazi jegyesi kapcsolat, és mit jelent az Istenben megélni azt a hivatást, melyet egy emberi személy, egy nő kaphat”.

Kovács Zoltán atya tényként szögezi le, hogy a magyar katolikus közösség is úton van, akárcsak az emmauszi tanítványok. Úton a 2020-as NEK mint „kegyelmi esemény” felé, és úton Isten egész zarándok népével „együtt az Örök Haza felé”. Ezen az úton erőt és táplálékot „az Eucharisztia Kenyeréből merít, hogy megújuljon általa hite, élete, Mária-tisztelete”.

A kötetet Erdő Péter bíboros, prímás ajánlja a hívek figyelmébe.

Kovács Zoltán: A Magyarok Nagyasszonya mint „Eucharisztikus Asszony”
Szent István Társulat, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír