Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító

Kultúra – 2019. augusztus 1., csütörtök | 10:00

Augusztus elseje Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító emléknapja. Arkadiusz Nocoń atya írását olvashatják a lelkes tanítóról, az ima doktoráról.

Alfonz 1696. szeptember 27-én született a Nápoly melletti Marianellában. Nemesi családból származott, nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Szülei, József és Anna vallásosan nevelték gyermekeiket; öt közülük Istennek szentelte életét.

A rendkívüli tehetséggel megáldott Alfonz gyors léptekkel haladt előre a tudományos életben. Még tizenhét éves sem volt, amikor már a polgári és egyházi jog doktora lett. Nápolyban, ahol dolgozott, nagy ismertségnek örvendett. Néhány éves sikeres pályafutás után azonban váratlan csapás érte: elvesztett egy nagyon fontos pert. Ettől a ténytől és a bíróságokon uralkodó korrupciót látva megrendültségében elhagyta a jogászi pályát, és teológiát kezdett tanulni.

Harminc évesen szentelték pappá. Nápoly legszegényebb negyedeiben kezdett dolgozni, ahol nagyon gyorsan ismertté vált mint híres prédikátor. Mindenekelőtt azonban az anyagilag és lelkileg elhanyagolt fiatalok atyja lett. A lelkipásztorkodásban korához képest modernnek tűnő eszközöket alkalmazott: gitározott, énekeket komponált, szabadidős programokat szervezett a fiataloknak.

Látván a vallási közömbösséget és azokat a hatalmas problémákat, amelyekkel az akkori ember küzdött, 1732-ben megalapította a Legszentebb Megváltóról nevezett kongregációt, ismertebb nevén redemptoristák rendjét, melynek fő célja a megváltás örömhírének terjesztése volt a legelhagyatottabbak és legszegényebbek között.

Az alapító buzgalmát értékelve XIII. Kelemen pápa 1762-ben kinevezte őt a Sant’Agata dei Goti Egyházmegye püspökének. Hogy kiesdje magának az áldást jövendő szolgálatára, Alfonz gyalog zarándokolt el Loretóba.

Liguori Szent Alfonz imája

Szállj le emésztő tűz, szállj le mennyei szeretet! Eméssz el bennem mindent, ami szent Fölségednek nincs kedvére, hogy mostantól fogva egészen és osztatlanul a tiéd legyek. Csak ezért akarok élni. Nem csupán törvényeidnek és végzéseidnek akarok engedelmeskedni, hanem még óhajaidat és kedvedet is minél tökéletesebben akarom teljesíteni! Ámen.

(Részlet Liguori Szent Alfonz A Jézus Krisztus iránti szeretet című művéből.)

Jóllehet hatvanhat évesen szentelték püspökké, fiatalos lelkülettel vágott bele új munkájába. Amit szóval hirdetett, azt életpéldájával és különösen a szegényekkel való törődéssel bizonyította. (Éhínség idején eladta ezüst étkészletét, valamint bútorait, hogy az éhezőknek kenyeret vegyen).

Legyengülve az egészségtelen klíma és a szigorú aszkézisben töltött évek következtében (szőrruhát viselt, rendszeres koplalással és virrasztással sanyargatta magát), tizenhárom év után lemondott az egyházmegye vezetéséről, hogy a következő tizenhármat a testi-lelki szenvedésekkel teli időszaknak és teljesen Isten akaratának szentelje.

A róla szóló életrajzi írások különleges egyéniségnek nevezik őt. Több területen kiemelkedő tehetséggel megáldott ember volt: ismert mint festő, költő, zeneszerző, építész, de mindenekelőtt mint híres teológus és szent. Elképzelhetetlen, hogyan talált időt számos lelkipásztori kötelessége mellett (több mint ötszáz missziót és lelkigyakorlatot tartott) akkora terjedelmű tudományos munkára, amelynek hagyatéka több mint százhatvan írás az aszketika, dogmatika, apologetika és az erkölcsteológia területéről, és amelyeket hatvan nyelvre fordítottak le, együttesen tizenhétezer kiadásban. Évek múltán a legbuzgóbb tanítónak (Doctor zelantissimus) kezdték nevezni. Ő volt egyben az utolsó, akit teológusként avattak szentté.

Liguori Szent Alfonz nem csak saját nemzedékére volt hatással. Erkölcsteológiája csaknem hivatalos tankönyvvé vált a hitoktatásban; az imádságról írt írásaiért pedig megkapta az „ima doktora” megtisztelő címet. Kiemelkedő tanultsága mellett írt nagyon egyszerű, még a tanulatlanok számára is érthető műveket: ilyenek voltak például az általa komponált karácsonyi énekek. Az egyik leghíresebb, az egész világon ismert, Leszállsz a csillagokból című daláról Giuseppe Verdi azt mondta: „e dal nélkül a karácsony nem lenne karácsony”.

Ha az igazi teológia, vagyis „a megismerés, ima és aszkézis”, elvezet az egyre nagyobb istenszeretetre, akkor teológus lehet, sőt teológusnak kell lennie minden kereszténynek.

Szent Alfonz 1787. augusztus 1-jén halt meg a Salerno melletti Paganiban.

1816. szeptember 15-én VII. Pius pápa boldoggá, 1839. május 26-án XVI. Gergely pápa szentté avatta. 1871. március 23-án IX. Pius pápa egyháztanítóvá (Doctor zelantissimus) nyilvánította. Ereklyéi Paganiban találhatók. A gyóntatók és az erkölcsteológusok védőszentje.

Istenünk, te Egyházadban mindig új példaképeket állítasz elénk, akik megmutatják nekünk az erényes élet útját. Segíts testvéreink szolgálatában úgy követnünk Liguori Szent Alfonz püspököt, hogy egykor vele együtt a mennyei jutalomban is részesedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Lengyelből fordította: Szemere János atya

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria