Mártírok és embermentők

A rendezvény védnöke Székely János szombathelyi megyéspüspök volt. A Szent István Társulat által kiadott, Mártírok és embermentők című kötet a konferencia előadásaiból készült tanulmányokat tartalmazza, a szervező, Szelke László szerkesztésében.

Bevezetőjében Székely püspök rámutat, addig marad meg a kultúránk, amíg kapcsolatban vagyunk az azt létrehozó éltető titokkal, a zsidó-keresztény kinyilatkoztatással, az Ó- és az Újszövetséggel. Kereszténység és zsidóság „együtt tud erről a teremtett világba beleírt életadó és életet megóvó isteni törvényről igazán hatékony tanúságot tenni”.

A történész előadók közül Fejérdy András Serédi Jusztiniánnak az emberi jogok védelmében kifejtett tevékenységét ismerteti. Leszögezi, hogy a bíboros, hercegprímás kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy a nácizmus ideológiája összeegyeztethetetlen a katolikus tanítással, ezért nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a hívek figyelmét felhívja a nemzetiszocialista diktatúra által hirdetett eszmék veszélyeire és tévedéseire. Ám az elvi szembenállás mellett Serédi „habitusának, szocializációjának és hivatalával járó szerepfelfogásának megfelelően” úgy látta, hogy elsődleges feladata az elvek és emberi jogok védelme, valamint az egyházi struktúrák megőrzése és a rábízott hívek oltalmazása. Ezért óvatosabb egyházpolitikát folytatott, nyitott volt a kompromisszumokra, érvrendszere pedig elsősorban „(egyház)jogi és természetjogi alapokon állt”. Az állami hatóságokkal folytatott tárgyalásokon Serédi „többek között azért választhatott kánonjogi érveket – amelyekkel elsődlegesen a konvertita zsidók érdekei védelmében szállt síkra –, mert úgy vélte, ennek jogosságát és jogszerűségét a hatóságok semmiképpen sem kérdőjelezhetik meg. Ugyanakkor kezdettől fogva az egyházjogi argumentumok mellé állította a természetjogi érveket is, amelyekkel immár kifejezetten sem csak saját hívei védelmében, hanem mindenfajta faji alapú megkülönböztetés, jogfosztás és üldözés ellen fellépett.”

Soós Viktor Attila a kötetben Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök 1944–45-ben végzett tevékenységét mutatja be, emlékeztetve rá, hogy Apor Vilmos 1944 tavaszán mondta el talán leghíresebb prédikációját, amelyet a győri gettó felállításának híre inspirált. A főpásztor, tudomást szerezve az embertelen tervről, spontán megváltoztatta aznapi prédikációjának szövegét, és a következő beszéddel állt ki Győr katolikusai elé: „Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát, a szeretet parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve; aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek, vagy zsidók, azt – bármennyire is dicsekszik a kereszténységével – pogánynak kell tekintenünk… Mindenki, aki emberkínzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el, és mindaddig nem kaphat feloldozást, amíg ezt a nagy vétket jóvá nem teszi…” A történész előadó rávilágít, Apor Vilmos püspöktársai egy részénél is következetesebb volt, mivel nem pusztán a katolikus hitre tért zsidók érdekében szólalt fel többször is, hanem az antiszemitizmus minden formáját elítélte. A vértanúhalált halt győri püspök embermentésben játszott szerepe, az üldözöttek érdekében kifejtett működése azt példázza, hogy „egy elveiben szilárd, és a cselekvéstől sem visszariadó főpap még a legembertelenebb körülmények közepette is példát tudott mutatni”. Soós Viktor Attila szerint Márton Áron és Mindszenty József mellett Apor Vilmos a magyar katolicizmus „talán legjobb arcát mutatta föl a második világháború alatt, amely kiállást sajnos nem követte minden püspöktársa. Ugyanakkor a bátor főpapok cselekedetei megmutatták, hogy az embertelenségben is lehetséges volt a krisztusi tanok hirdetése, még inkább pedig azok gyakorlati alkalmazása. Apor Vilmos megtört életútja tehát önmagában is egész, teljes és elismerést parancsoló egész: halála viszont felbecsülhetetlen veszteség volt az 1940-es évek magyar egyházi társadalmának, melyre 1947-től újabb, de szintén totalitárius kihívások leselkedtek.”

Füzéki Bálint előadásában Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekmentő szolgálatára emlékezik. Harminckét Jó Pásztor-otthonban körülbelül kétezer életet sikerült megmentenie a Sztehlo Gábor vezette csapatnak. A béke beköszöntekor a lelkész hálatelt szívvel mondhatta: „Védenceink közül senki sem veszett el, senkit nem hurcoltak el, éhség, betegség, hideg következtében sem pusztult el senki.”

Kovács Tímea Boldog Salkaházi Sára életét és vértanúhalálát bemutató előadásának kezdetén több kérdést is föltett: „Hogyan lesz egy bohém, könnyelmű életet élő emancipált nő Krisztus jegyese? Milyen küzdelmes utat járt be, hogy életét a szegények, elesettek és üldözöttek megsegítésének szentelje? Hogyan jutott el a századfordulón született Salkaházi Sára oda, hogy az ezredfordulón boldoggá avassák?” Az előadó kiemelte, hogy a II. világháborúban az egyre rémisztőbb események hatására a Szociális Testvérek Társasága Slachta Margit vezetésével minden eszközzel küzdött az országot elárasztó nemzetiszocialista ideológia és annak megnyilvánulása ellen. Ez komoly veszélyekkel járt, amit a testvérek tudatosan vállaltak, így Sára testvér is, aki 1943. szeptember végén vagy október elején felajánlotta életét mint a Társaság áldozatát. Így fohászkodott Istenhez: „Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől…” Ugyancsak 1943-ban, karácsony hónapjában a következőket írta:

„Nem a dinamit, nem az ekrazit, nem a bomba rombol, pusztít, hanem az ezeket irányító lelkület: a gyűlölet. A gyűlölet gyászba, fájdalomba dönt. A szeretet könnyet töröl, megvigasztal. Mi szeretetet akarunk. És igazsággal építeni.

Nézzük az igazságtalanság roppant hatását a világ életében: határokat töröl el, tűzzel-vassal pusztít, kiirtja népeit… Az igazság? Elismeri más ország jogát az élethez, ledönti az elválasztó sorompókat. A különböző fajok sajátosságaiban Isten különböző gondolatait ismeri fel és azt mondja: egy Atyának vagyunk gyermekei, egyformán jogunk van élni, s ezért összefogva kell támogatnunk egymást.”

A kiválóan megszerkesztett, rendkívüli gondossággal megírt kötet nemcsak az egyetemisták és a doktori iskolák hallgatói, hanem az egyházak második világháborús, embermentő tevékenysége iránt érdeklődők számára is ismereteket bővítő olvasmány.

Mártírok és embermentők
Szent István Társulat, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír