Rózsásné Kubányi Andrea: Teri és Feri a hittanórán

Előszavában Rózsásné Kubányi Andrea felidézi: akik Budaörsön vagy a budapesti, Thököly úti Rózsafüzér Királynéja-templomban Sík Zoltán (1917–1997) plébános gyerekmiséire, hittanóráira jártak, emlékezhetnek a Teri és Feri történetekre. „Zoli bácsi” az evangélium mondanivalójának jobb megértésére találta ki ezeket a történeteket, ahol az ikerpár – Teri és Feri –, öccsük, a kis Andris, valamint „édesapa és édesanya” a szereplők. A velük előforduló családi veszekedések, kibékülések, iskolai nézeteltérések mondanivalója mindig kapcsolódott az örömhír mondanivalójához. „Zoli bácsi így hozta közelebb és tette érthetőbbé mindazt, amit Jézus üzenni akart nekünk.”

A történetekből három kiadást megélt kötet folytatásaként látott napvilágot a Teri és Feri a hittanórán című kiadvány, amely már a 21. században játszódik. A szereplők gyakorlatilag ugyanazok. Alajos atya neve Sík Zoltán emlékére Zoli atya lett, valamint megjelentek Magda nagymama és más osztálytársak név szerint is a szereplők között.

Az elbeszélések a hét szentség, a nyolc boldogság és a tízparancsolat témájára íródtak. Az évek alatt elkészült írások először Rózsásné Kubányi Andrea saját hittanóráin hangoztak el kisiskolásoknak, akik örömmel hallgatták, és kérték a következő órán is.

A hétköznapokból vett történetek azonos sémára épülnek. Az elbeszélések után kérdések, vagy jóindulatú intelmek olvashatók, így a keresztség szentségénél például: „Kérdezd meg szüleidet, mikor, hol volt a keresztelésed. Beszéljetek meg egy találkozót a keresztszüleiddel”. Az Eucharisztia szentségénél: „Lehetőség szerint vegyél részt minden vasárnap szentmisén, és járulj szentáldozáshoz, hogy az Oltáriszentségben találkozhass Jézussal.”

Az egyházi rend szentsége rész kérdése: „Hogy lettem pap?” Zoli atya elbeszéléséből kiderül: „Példás életű papok, gyermekeik papi hivatásáért imádkozó szülők… alig van pap, akinél Isten ezt a két dolgot ne használta volna arra, hogy hívja őket a szolgálatra… Akkor lesznek a jövőben is jó papjaink, ha vannak szülők, akik nemcsak engedik gyermeküket erre a szolgálatra, hanem imádkoznak azért, hogy gyermekük meghallja Isten hívását.”

A házasság szentségéről szóló fejezet romantikus leánykérést ír le: a gyermekek édesapja elmeséli, hogy sok évvel korábban, egy szép, őszi estén a Gellért-hegyen gitározva, énekelve kérte meg „édesanya” kezét.

A hetedik parancsolat: Ne lopj! – A körző és a vonalzó című elbeszélésben a Laci nevű diák lelepleződik, és bűnbánóan sírni kezd. A tanárnő nyilvános ledorongolás helyett négyszemközt hosszasan elbeszélget vele. A hittanos gyerekek kreativitására épít a könyv szerzője, amikor fölteszi a kérdést: „Miről beszélgethettek? Fejezd be a történetet!”

A nyolc boldogság közül az első: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” A kérdés „Ki a lélekben szegény?” A válasz: „…aki Isten országának gazdagságában él, az a legnagyobb ínségben sem érzi magát szegénynek. Lelkileg tudja magát függetleníteni az anyagiaktól, mert számára az Isten országa a legnagyobb kincs, így ő a világ leggazdagabb embere.” Árpád-házi Szent Erzsébet, vagy az unokahúga, Szent Margit élete tanúsítja, hogy „a szív a legnagyobb gazdagság közepette is megmaradhat szegénységben”. A szerző kérdései: „Van olyan dolog, amihez nagyon ragaszkodsz? Meg tudnál valamit osztani másokkal?”

A Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket című fejezet a krisztusi lelkületű közösség jótékony hatását mutatja be: egy ilyen közösségben az élet súlyos megpróbáltatásaitól meggyötört lélek is vigaszra lel, legyen szó gyermekről, felnőttről, mert embertársai empatikus szeretetén keresztül tapasztalja meg Isten mindenkor és mindenhol működő, gondviselő kegyelmét. „Édesanya” szavaival: „Mi hívők vagyunk, és Jézusban bízunk minden nehézség idején. Aki benne hisz, a bajban sincs egyedül, mert Jézus a legszomorúbb élethelyzetekben is mellette van”

A Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket című elbeszélés talán a kötet legszebb darabja. Az életben mindennapos, hogy csupán a felszín alapján ítéljük meg a környezetben élő személyeket, s ítélkezünk fölötte, barátságtalan, utálatos, kibírhatatlan. Pedig nem ártana sokszor a felszín mögé tekintenünk, s akkor talán felébredne bennünk az empátia a lépcsőházunkban lakó Nelli néni iránt, aki húsz éve özvegy; a lánya, egyetlen gyermeke Amerikában él, de semmit nem tud róla, évek óta nem jelentkezik. Ha valaki huzamosabb ideig nem kap szeretetet, félő, hogy ő maga is rideggé válik, megközelíthetetlenné, hússzíve kőszívvé, pont fordítva, mint ahogyan azt Izaiásnál olvassuk.

Rózsásné Kubányi Andrea kötete rendkívül hasznos segédanyag hittanároknak, szülőknek, nagyszülőknek, mindenkinek, aki arra törekszik, hogy legalább mikrokörnyezetében érvényesüljön a szolidaritás, a szeretet, az egymásra odafigyelés. Ennek megvalósítása nem könnyű, de Jézus Krisztus soha nem is ígérte ezt. Amit viszont megígért: „…veletek vagyok mindennap, a világ végéig!”

Rózsásné Kubányi Andrea: Teri és Feri a hittanórán
Magánkiadás, felelős kiadó: Rózsásné Kubányi Andrea, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír