Stefan Wyszyński bíboros: Miatyánk – Megjelent az Új Ember kiadványok legújabb kötete

Mint arról olvasóink is értesülhettek, a járványhelyzet miatt elhalasztották Stefan Wyszyński bíboros (1901–1981) boldoggá avatását. Bár az még bizonytalan, hogy mikor kerülhet sor erre az eseményre, az érdeklődők kötetünk segítségével már most közelebb kerülhetnek Varsó egykori érsekének gondolataihoz.

Ahogyan azt a kötetben is olvasható életrajzból megtudjuk, Stefan Wyszyński 1901. augusztus 3-án született egy kis kelet-lengyelországi faluban, Zuzelában. Mivel gyerekkorától papi pályára készült, 1917-ben felvételét kérte a włocławeki kisszemináriumba. Huszonharmadik születésnapján, 1924. augusztus 3-án szentelték pappá Włocławekben. Első szentmiséjét két nappal később, augusztus 5-én mutatta be Jasna Górán, a częstochowai Fekete Madonna kegykápolnájában.

A második világháború kitörése idején Wyszyński már ismert professzorként felkerült a németek által körözött személyek listájára. 1944-ben belépett a Honi Hadseregbe, a varsói felkelés idején Laskiban a forradalmi kórház lelkésze volt. 1945-ben visszatért Włocławekbe, ahol részt vett a szeminárium újjáépítésében. Alig végeztek a munkával, amikor 1946-ban XII. Piusz pápa kinevezte Lublin püspökévé. Két évvel később, 1948-ban, Hlond bíboros halála után Gniezno és Varsó érseke, Lengyelország prímása lett. A kommunista hatalom nyílt támadást indított a Katolikus Egyház ellen, amelyet immár az állami hatalomtól független egyedüli intézményként legfőbb ellenfelének tekintett. A lengyel püspöki kar és az állami vezetés által 1950-ben aláírt hivatalos megállapodást ugyan a kommunisták rendszeresen megszegték, Wyszyński továbbra is folytatta a párbeszédet, és kompromisszumos megoldásokra törekedett. A papok és püspökök állami kinevezése ellen azonban a püspöki karral együtt határozottan tiltakozott. Válaszul 1953. szeptember 25-én letartóztatták és internálták. 1956. október 28-án tért vissza Varsóba. Szabadon bocsátásának nem titkolt célja az országban kialakult társadalmi feszültség oldása volt.

A következő évben Wyszyński bíboros megnyitotta a keresztény lengyel államiság millenniumának előkészületeit. A hatvanas évek végétől a prímás nemcsak az egyházi, de a lengyel társadalmi életnek is egyre jelentősebb szereplője lett. 1967-ben A társadalmi szeretethadjárat ábécéje címmel fogalmazta meg új, tíz pontból álló lelkipásztori programját. A hetvenes években rendszeresen felemelte hangját az emberi jogok, különösen a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint az élethez való jog védelmében.

Nem feledkezhetünk meg emellett Wyszyński bíborosnak az egyetemes egyházban betöltött szerepéről sem. 1962–1965 között részt vett a második vatikáni zsinat valamennyi ülésén. Végül, de nem utolsósorban sokak szerint fontos szerepe volt a krakkói érsek, Karol Wojtyła pápává választásában is. A történelmi esemény élete és prímási szolgálata megkoronázásának tekinthető. 1979 júniusában még a lengyel egyház vezetőjeként köszönthette szülőföldjén az első alkalommal hazájába látogató II. János Pált.

Az Úr imádságáról már sokan sokféle szempontból írtak. Stefan Wyszyński bíboros elmélkedése egyszerre személyes és közösségi, elmélyült és gyakorlati. A kötetet Koncz Éva fordításában olvashatják.

Magyar Kurír
(bb)