Szegeden Szűz Mária is papucsban jár

A török hódoltság idejéből ered a papucs készítésének módja és divatja. A szegedi papucs jellegzetessége a magas sarok és a pipacsos-kalászos-búzavirágos hímzéssel díszített bársony papucsfej. A szemet gyönyörködtető lábbelik gazdag válogatásából nyílt tárlat április 13-án, csütörtökön a Szegedi Dóm Látogatóközpontban. A felnőttek és gyermekek számára készült szegedi papucsok mellett rövid videókon és a Frank Yvette fotográfus által készített fényképeken keresztül a papucskészítés folyamatába is betekintést nyerhetnek a látogatók. Bárkányi István és Sallay Tibor papucskészítők műhelyébe is bepillanthatnak.

A megnyitón Szögi Csaba, a Szegedi Papucsért Alapítvány elnöke elmondta, a 20. század első felében még nyolcvan papucskészítő mester dolgozott a városban. A szegedi papucs világhírneve éppen a Dóm térről indult. A harmincas években kezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok, és az ország különböző részeiről és külföldről érkező vendégek szegedi papucsot vittek haza emlékbe. Az alapítványt 2017-ben édesapja, Szögi Zoltán alapította azzal a céllal, hogy a szegedi papucs több száz éves hagyományát őrizzék, ápolják, népszerűsítsék. Szegeden jelenleg nem készül kézzel varrott papucs, az országban azonban öt papucsos műhely is működik. Az alapítvány gyűjteménye ma már csaknem kétszáz szegedi papucsból áll. „Azon dolgozunk, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a szegedi papucs gyönyörű, használható és a mai napig készül. Élt, él és élni fog” – mondta Szögi Csaba.

A kiállítás központi alakja a Dóm szentélyének mennyezetét díszítő „Szűrös Madonna”. A róla készült fényképen jól látható a Szűzanya lábát díszítő, piros szegedi papucs, amely ékes bizonyítéka a lábbeli egykori népszerűségének. A kiállítást Kondé Lajos, a Fogadalmi templom plébánosa nyitotta meg. Feltette a kérdést, hogyan férhet össze egy profán papucs a szakrális témával. Kérdését meg is válaszolta: „Lehet-e nagyobb tisztelet egy közösségtől, mintha a saját ruhájába öltözteti azt, akit tisztel? Amikor a szegediek megfestették a Szűrös Madonnát, és szegedi papucsot adtak a lábára, a legnagyobb tiszteletüket, hódolatukat fejezték ki a város segítője, a boldogságos Szűz Mária előtt.”

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye; delmagyar.hu

Fotó: Karnok Csaba

Magyar Kurír