Szent Atanáz püspök és egyháztanító

Kultúra – 2019. május 2., csütörtök | 9:01

Alexandriai Szent Atanázra, más néven Nagy Szent Atanázra emlékezünk liturgikus emléknapján, május 2-án.

Alexandriai Atanáz és Alexandriai Cirill 
(1000 körül, illusztráció II. Baszileiosz bizánci császár menologionjából)

Atanáz Alexandriában született 298 körül. Gyermekként megélte Diocletianus császár borzalmas keresztényüldözését. Ez adta jellemének azt a hajthatatlanságot és szilárdságot, amelyet később ellenfelei megemlítettek róla.

Tanulmányairól nem sokat tudunk. Nazianzi Szent Gergely ezt írta: „Csak kevés időt fordított tanulmányokra, de éppen eleget ahhoz, hogy ne legyen tudatlan.” Atanáz beszámolt arról, hogy tanítói közül néhányan az üldözés áldozatai lettek. Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását.

Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal, tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.

Fiatalon lett Alexandrosz alexandriai pátriárka titkára. Már az ariánus vita előtt írt két művet, A pogányok ellen és Az Ige megtestesülése címmel, melyekben vallotta az egylényegűséget. Alexandrosz 321-ben kiadott egy arianizmust elítélő enciklikát, amely stílusa és tartalma szerint valószínűleg már Atanáz munkája volt. Diakónusként kísérte Alexandroszt az első niceai zsinatra, ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával.

328-ban Alexandria püspökévé választották Atanázt; haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Ugyanabban az évben Nagy Konstantin római császár véget vetett Arius száműzetésének. Az ariánusok és a meletiánusok nem fogadták el az első niceai zsinat határozatát, és azzal vádolták Atanázt, hogy zsarnokként viselkedik velük. 335-ben, az első türoszi zsinaton Nikomédiai Euszebiosz és társai követelésére Atanáznak le kellett mondania püspöki hivataláról. Azután a két párt találkozott a császárral Konstantinápolyban, és azzal vádolták Atanázt, hogy meg akarja akadályozni a Rómába irányuló egyiptomi gabonabevitelt. Ekkor a császár száműzte őt Trierbe.

Szent Atanáz szobra (19. század, Catania, Olaszország)

Atanáznak így volt lehetősége terjeszteni a niceai hitvallást nyugaton, de főleg Trierben, majd később Rómában is. Itt azt a szerzetesi eszményképet is átadta, amit Egyiptomban, Remete Szent Antaltól tanult.

A császár halála után, 337-ben visszahívták Alexandriába a száműzött püspököket, de 341-ben Atanáznak ismét el kellett hagynia városát. Rómában és Aquileiában élt. Római tartózkodása alatt jó kapcsolatokat ápolt I. Gyula pápával és a római klérussal.

Flavius Iulianus császár rendelettel visszahívta püspöki székébe Atanázt, aki 362. február 21-én tért vissza Alexandriába. 362 tavaszán vagy nyarán szinódust hívott össze a városban, amely az Egyház egységével, az arianizmus elutasításával, a niceai zsinat hitvallásával, Isten egy vagy három személyének kérdésével, Jézus emberi természetével és a Szentlélek istenségével foglalkozott. A szinódus vitáját a Tomus ad Antiochenos című munkájában összegezte – ez a mű kulcsszerepet játszott a későbbiekben a Szentháromság körüli teológiai vitákban.

Az ariánusok meg-megújuló támadásai miatt Atanáz legalább ötször kényszerült száműzetésbe, erre utal az „Athanasius contra mundum” (Atanáz az egész világ ellen) szólás.

A kedvezőtlen körülmények ellenére Atanáz sokat írt. Műveiben hiányos az adatok rendezése, sokszor ismételte önmagát, eltért a tárgytól. Munkái elsősorban teológiai szempontból jelentősek. Bár nyugati száműzetésének évei alatt megtanult latinul is, körleveleit mégis görög és kopt nyelven adta ki. Megírta Remete Szent Antal életét; a keleti és a nyugati kereszténység szerzetesei egyaránt ihletet merítettek a sivatagi szent hagiográfiájából. A már említett Tomus ad Antiochenoson kívül Atanáz még négy beszédet írt az arianizmus követői ellen. Az Ószövetségről írt kommentárjai, a Tisztasági fogadalomról, a Szeretetről és önfegyelemről, az Egészségről és betegségről című írásainak csak részletei maradtak fenn. A hagyomány neki tulajdonítja az úgynevezett Szent Atanáz-féle hitvallást (Quicumque vagy Symbolum Athanasianum vagy sancti Athanasii), ám ez valójában máig vitatott eredetű. Atanáz volt az első, aki 367-ben a 39. számú húsvéti levelében kanonikusnak jelölt 27 újszövetségi iratot. Ez a felsorolás a mai napig érvényes.

373. május 2-án halt meg Alexandriában. A római naptárba 1550-ben vették fel ünnepét. Még életében elnyerte „az Egyház oszlopa” és „az ortodoxia atyja” kitüntető elnevezéseket. Atanáz a migrénes fejfájásban szenvedők védőszentje.

* * *

Erről a nagy egyháztanítóról, a katolikus hit hajthatatlan védelmezőjéről saját művei és kortársainak elbeszélései adnak eleven képet. Már életében ezt ajánlja szerzeteseinek egy Kozmasz nevű kolostorfőnök: „Ha hozzájutsz Atanáz valamelyik könyvéhez, és nincsen papírod, akkor másold le a ruhádra!” Nazianzi Szent Gergely pedig így jellemzi emlékbeszédében az alexandriai püspököt: „Azoknak, akik ütötték, olyan volt, mint a gyémánt, az elszakadtak számára azonban mint a mágnes, amelynek titkos ereje magához rántja a kemény vasat.”

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent Atanáz püspöknek, hogy rendíthetetlenül védelmezze Fiad istenségét. Segíts kegyelmeddel, hogy tanítása nyomán és pártfogásával egyre gyarapodjunk ismeretedben és szeretetedben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Forrás
Diós István: A szentek élete 
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(vb)

Kapcsolódó fotógaléria