Szent Margit a győri Püspökvár kertjében – Interjú Borza Teréz szobrászművésszel

– Hogyan él Önben Szent Margit alakja? Mi inspirálta a mű alkotására?

– Édesapám Ivánban született, ahol sokat nyaraltunk gyermekkorunkban a rokonoknál. Édesanyám a vasárnapi miséken kisegítőként orgonált, mi, gyerekek pedig fújtattunk az akkori orgona megszólaltatásához. Kislányként sokat segédkeztem a templomban, virágokkal díszítettem a magyar szentek szobrait, mert a hittanóráknak köszönhetően sok mindent tudtam róluk: ki miért imádkozott, ki hogyan segítette a magyar sors jobbra fordulását. Közben szüleim is mindig meséltek Szent Istvánról, az Árpád-házi szentekről, és azt is megtanultam, kinek mi az attribútuma. Így ismerkedtem meg gyermekként Szent Margit legendájával is.

Felnőttként először a szentté avatásának 75. évfordulója alkalmából 2017-ben kiírt országos szobrászpályázat hívta fel a figyelmemet a domonkos apácára. A szobrot a Margit-szigetre tervezték, 39 pályamunka közül az én tervem végzett a második helyen, így a szigetre nem az én alkotásom került. Ez a helyezés ettől függetlenül nagy öröm volt számomra, erőt adott, és nem hagytam elveszni a tervemet. Folyton a fejemben járt Prohászka Ottokár „az öröm az erő” gondolata, melyet ötödik gyermekként sokszor hallottam a szüleimtől. Mivel tudtam, hogy Veres András győri megyéspüspök különösen tiszteli Szent Margitot, ezért Győrt megfelelő helynek találtam a szobrom számára.

– Tudna mesélni az alkotás folyamatáról, örömeiről, nehézségeiről?

– Egy éjszaka elgondolkoztam a csendben – mert csak akkor jönnek igazán a sugallatok –, s írtam is egy levelet Veres Andrásnak. Felajánlottam, hogy szívesen elkészítem már meglévő terveim alapján a szobrot a domonkos rendi apácáról (szobrom is rendi ruházatban ábrázolja). A püspök válasza egyértelműen pozitív volt, és végül közösen kiválasztottuk Győr egyik legszebb helyét „Szent Margit fohászának”. A helyszínnek is szakrális jelentése van, hiszen a kompozíció minden napszakban és évszakban mást mutat, ahogy az isteni fény megvilágítja, átsüti – ez egyben utal Szent Margit kolostorban töltött napjainak változására is.

Veres András támogatta a szoborkompozíció alapozását, mely a IV. Béla király korabeli Magyarország térképét jeleníti meg, és egyúttal a szoborhoz szükséges terület rendezését is biztosította a Püspökvár udvarában. Ezután végre elkezdődött a nagy munka.

A nyers márvány megvásárlásához támogatást kaptam Fekete Péter kultúráért felelős államtitkártól, Juhász Judittól, a Nemzeti Alapítvány elnökétől és Schmitt Páltól. A szobor teljes kivitelezését nekem kellett vállalnom, a nagy méret miatt azonban sok szakmai segítséget kaptam Schvetz Gábor kőfaragó mestertől, valamint a Fülöp Kőfaragó Kft.-től.

Noha életem során számos Szent Margit-ábrázolást láttam, egyiket sem akartam másolni, csak arra figyeltem, hogy az isteni fény valahogy áthassa az alkotást, ezzel megadva a szent sajátos auráját, még ha az nehéz márványból készül is el. Nem kis feladat volt az arcát úgy megjeleníteni, hogy az közvetítse fohászát Magyarország oltalmáért és a békéért apja és testvére között.

Végül két és fél évig tartó közös munka eredményeként született meg e rendkívüli alkotás, melynek során újra és újra megerősödtem a hitben és a fentről jövő segítségben.

– Prokopp Mária tanárnő szerint ez a műalkotás minden eddigi alkotásának betetőzése. Ön is így gondolja? Milyen helyet foglal el eddigi alkotásai között a Szent Margit-szobor?

– Prokopp Mária művészettörténész professzor asszony régóta figyelemmel és szeretettel kíséri művészi munkámat. Ismerte az 1996 tavaszán Apor Vilmos püspök szarkofágjánál felállított, porcelánból készült örökégőmet, amely alatt II. János Pál pápa is imádkozott a vértanú püspök közbenjárásáért. Tudott az áttetsző porcelán plasztikáim győri városi könyvtárbeli kiállításáról is. Továbbá látta 2017-ben a Pesti Vigadóban rendezett Húsvét titka című, porcelán-fa-merített papír anyagokból készült szakrális témájú munkáim összegző kiállítását. Mindeközben ismerte a terveimet, vágyaimat, hogy időtállóbb anyagból köztéren is szeretnék maradandót létrehozni.

A 2012-től megvalósult négy köztéri szobrom közül a Szent Margit fohásza Magyarországért az egyik legnehezebb és egyben legmélyebben átgondolt kompozícióm, mely az áldozatos munka és a téma nehézsége ellenére a fiatalok számára is érthető, letisztult képet adhat egy olyan szentről, aki példaképül is választható.

Ezúton köszönöm Prokopp Máriának a biztatást; hogy nem adtam fel, azt őneki is köszönhetem. Úgy gondolom, hogy a tehetséget és az igazi elismerést a művész fentről kapja a sugallatokkal együtt, csak fel kell fognunk és élnünk kell vele, hogy továbbadhassuk.

Forrás: Nemes Gábor/Hitvallás, a Győri Egyházmegye online magazinja

Fotó: Ács Tamás, Hegyi József

Magyar Kurír