A talált tárgyak szentje – Ezért fordulunk Páduai Szent Antalhoz, ha elvesztünk valamit

Egy időben Szent Antal Montpellier-ben tartózkodott, a ferences kolostorban, ahol tanította rendtársait, és beszédeket mondott nekik. Volt nála egy Zsoltárok könyve, melyet saját kezűleg másolt le, és teletűzdelte jegyzetekkel, megjegyzésekkel, kommentárokkal – ezekre szüksége volt, amikor diákjait teológiára oktatta.

Mindez még a 13. században történt, amikor jóval nehezebb volt könyveket sokszorosítani, mint napjainkban, és sokkal nehezebb volt könyvekhez hozzájutni – így az értékük is sokszorosa volt a mainak. Ezért aztán Szent Antal se tudta volna könnyen pótolni ezt a kincset.

Egyszer csak egyik tanítványa úgy döntött, hogy otthagyja a ferenceseket – és vele együtt valahogy eltűnt Antal zsoltároskönyve is. A fiatal novícius magával vitte az értékes kötetet, Szent Antal pedig nem tudta, mihez kezd majd nélküle. Nem tudta, hova ment a fiatalember, és nagyjából reménytelennek tűnt, hogy valaha nyomára bukkanjon.

Istenbe vetette bizalmát, és imádkozott, hogy a novícius gondolja meg magát, és legalább a könyvet hozza vissza. Nem sokkal később a fiatalember vissza is tért, visszaadta Antalnak a zsoltároskönyvet, és bocsánatáért esedezett. A ferences rendbe is visszafogadták, Antal is megbocsátott neki, ám intette, hogy soha többet ne tegyen semmi hasonlót.

Állítólag ezt a könyvet máig őrzik a bolognai ferences rendházban.

Szent Antal halála után ez a történet futótűzként terjedt, a legendárium részévé vált. Messze földön híre ment, hogy Páduai Szent Antal közbenjárását érdemes kérni elveszett tárgyak ügyében – és hathatós segítségének a híre csak erősödött az azóta eltelt évszázadok során.

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír
(vn)