Tanítvánnyá lenni, tanítvánnyá tenni – Bemutatták az „Újraépítve” című könyvet Kaposváron

Kultúra – 2018. október 25., csütörtök | 18:15

Október 24-én mutatták be Kaposváron Michael White és Tom Corcoran „Újraépítve” című kötetének magyar nyelvű kiadását. A könyv egy plébániáról szól, amely odafordult azok felé, akik nem járnak templomba, feltéve a kérdést: Hogyan lehetnének ők is Jézus tanítványai?

Imádság, közösség, tanítványság – ezen az úton közelítette meg Michael White atya és Tom Corcoran az embereket, akik még nem találtak rá az Egyház közösségére. Varga László kaposvári megyéspüspök a könyvbemutatón elmondta, szerinte ez a kötet a Szentlélek kiváló ajándéka Egyházunk megújulásához: „Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik egyházközségük sorsát szívükön viselik, és akiknek fontos az is, hogy mi lesz az Egyházunkat elhagyókkal. Akik pedig szeretnének eljutni az »itt nem lehet csinálni semmit«-től, az »Istennel minden lehetséges«-ig, azok olvassák és terjesszék!”

A püspök ismertetett néhány fejezetet, melyek jól bemutatják egy plébánia életét, kezdve a templom melletti parkolás kérdésétől a prédikációkon keresztül a pénzügyekig, vagy az önkéntes munkáig, amely átalakítja a templomba járók életét. A most kezdődött kaposvári egyházmegyei zsinatnak is egyik fő célkitűzése, hogy vonzóvá tegyék az Egyházat, s ehhez sok segítséget ad ez a könyv. Mindannyian meghívást kaptunk, hogy elinduljunk a kilencvenkilenc elvesztett bárány után, hiszen ma a jézusi példabeszéd fordítottját éljük – fogalmazott Varga László. Kevesen vagyunk a templomban, de van remény, ha elindulunk az evangelizáció útján. „Mindannyiunk szolgálatára szükség van az Egyházban!”

A megyéspüspök előadása után beszélgetést vezetett Ház Gergely, aki Varga László mellett Benkőné Berta Zsófiát, a kötet egyik fordítóját és Nyéky Kálmán plébánost, a magyar kiadás szerkesztőjét kérdezte. Az első kérdés az volt, kiknek ajánlható ez a könyv? Csak a plébánosoknak? Benkőné Berta Zsófia bevallotta, fordítás közben úgy érezte, személyesen neki mint hívőnek szól a könyv, és mélyen megérintette. Nehéz volt szembesülnie azzal, hogy sokféle, a könyvben fogyasztói magatartásnak nevezett hozzáállásban viszontlátta saját magát. Elhatározta, akkor is lefordítja a könyvet Koszoru Péterrel, ha az végül nem is fog megjelenni. (Ez kezdetben még bizonytalan volt.) Már csak a sok humor miatt is megéri elolvasni! – tette hozzá Benkőné Berta Zsófia.

Nyéky Kálmán atya válaszában Herbert Dóra újságírót, a kötet nyelvi lektorát idézte, aki azt írta, hogy „nagyon, nagyon jó könyv, kötelező olvasmánnyá kéne tenni minden hívő számára”. Ő maga rengeteg „megtérési pontot” fedezett fel a könyvben, ami megmutatja, hogy sok mindent tehetnek még az Egyházért nemcsak a papok, hanem mindenki. Ezért érdemes elolvasni.

Varga László püspök először a papoknak ajánlotta a kötetet, akiknek már továbbképzést is tartott ez alapján, majd arra kérte őket, hogy osszák meg a könyvet a hívekkel is. Többen voltak közülük, akik a képviselő-testület tagjait is megajándékozták egy-egy példánnyal, azzal a céllal, hogy vitassák meg, mit lehet az ötletekből bevezetni a plébániákon.

Mennyire „csak” katolikus a könyv? – szólt a következő kérdés. Abszolút katolikus, de nagy haszonnal forgathatják a testvéregyházak tagjai is – mondta Varga László püspök. A könyv ökumenikus párbeszédből született meg – tette hozzá Nyéky Kálmán. Azt keresték együtt, hogyan tudnák elérni azokat, akik teljesen távol kerültek Jézustól. Nem kell messzire mennünk, mindegyikünk körül vannak olyanok, akik eltávolodtak az Egyháztól, Istentől. Hogyan tudnánk őket megszólítani? – teszik fel a kérdést a szerzők, de nem állnak meg itt; a könyv a vajúdásaikról és sikereikről szól. Az örömhírt el kell mondanunk mindenkinek, Isten Igéjét hirdetnünk kell, mert ma is él és megszólítja az embereket. Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyek minden egyházat foglalkoztatnak, például hogyan lehet vasárnap istentiszteletre, misére menni kisgyermekekkel? Erre is megoldást kínál a kézikönyv.

Mi lesz a hívőkkel, ha csak az elvesztettekre figyelünk? Elindulni a többiek felé az egész közösség felelőssége. Nem csupán néhány aktivistára van szükség, hanem az egész közösségre – mondta a megyéspüspök. Tanítvánnyá lenni azt jelenti, hogy mi magunk megpróbáljuk élni azt, amire hívunk másokat. Nagyon gyakorlatias ötleteket ajánlanak a szerzők a már templomba járók számára, hogy milyen szolgálatokban tudnának részt venni.

Benkőné Berta Zsófia elmondta: „Nekem is sok újat mondott a könyv, pedig nem gondoltam magam eddig sem inaktívnak. Rámutatott, hogy a közösségnek szüksége van rám. Mindannyian a közösség fontos tagjai vagyunk, nem csak azok, akiket be akarunk még vonni oda.”

A következő lépés azoknak, akik már az Egyházhoz tartoznak, talán az, hogy kimondják: „Tanítvány akarok lenni! Azt szeretném, hogy Jézus legyen az életem középpontja, és azt szeretném, hogy másokkal is ez történjen.” Az evangélium olykor szétválasztja Jézus hallgatóságát a tanítványokra és a sokaságra. A tanítvány ma is átadja önmagát, mintha a templom a saját háza lenne. Önkéntesen szolgál. „Persze azért a plébánossal egyeztessünk mindenről” – tette hozzá Nyéky Kálmán.

Megvalósítható-e mindez a kis falvakban is? – hangzott az utolsó kérdés. Benkőné Berta Zsófia szerint igen. Minden faluban vannak még olyanok, akik nem hallottak hitelesen Krisztusról. Ha a könyv hatása „csak” annyi, hogy minden faluban lesz egy hívő, aki odafordul az elvesztett emberek felé, már megérte kiadni – fogalmazott Nyéky Kálmán.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria