Zakariás megdöbbent – Visszafogadták az életműbe a kitagadott Rembrandt-képet

Az átfogó vizsgálat során az Éjjeli őrjárat restaurálásánál is alkalmazott legmodernebb technikát használták, valamint alapos összehasonlítást végeztek Rembrandt más, ugyanebből az időszakból származó festményeivel. Egyértelműen bebizonyosodott: a festmény a mester keze munkája. A kép március 4-étől megtekinthető a Rijksmuseumban, amely hosszú távra kölcsönbe kapta az alkotást a tulajdonostól.

Bibliai jelenet

A festmény egy bibliai jelenetet ábrázol: Zakariást, a jeruzsálemi templom papját a szentélyben váratlanul meglátogatja Gábriel arkangyal (vö. Lk 1,8–20). Isten küldötte hírül adja, hogy idős koruk ellenére neki és feleségének, Erzsébetnek fiuk születik: Keresztelő János. Zakariás megdöbbent arckifejezése hűen tükrözi hitetlenkedését.

Rembrandt van Rijn: Zakariás látomása a templomban (1633)
 (magángyűjtemény, tartós kölcsönben; fotó: René Gerritsen)

Kizárták az életműből

A Zakariás látomása a templomban 1898-ban még szerepelt az amszterdami Stedelijk Museum (Városi Múzeum) nagyszabású Rembrandt-kiállításán. 1960-ban azonban kizárták az életműből, egy évvel később pedig egy magángyűjtő vásárolta meg, és ezzel a kép eltűnt a nyilvánosság elől. Csak a közelmúltban kereste meg a jelenlegi tulajdonos a Rijksmuseumot, így 65 év után végre ismét lehetőség nyílt a festmény tüzetes vizsgálatára.

Festékrétegek

A két éven át tartó vizsgálat feltárta, hogy minden felhasznált pigment megtalálható Rembrandt más, ugyanebből az időszakból származó alkotásán is. A festékrétegek felépítése és az ecsetkezelés szintén összhangban van a művész korai munkáival.

A tábla

A festmény két tölgyfa táblára készült, amelyek Litvánia délkeleti részéből származnak; ez igen gyakori alapanyag volt a 17. században. Méretei és szerkezete pontosan megegyezik a Rembrandt által gyakran használt táblákkal. A dendrokronológiai (a fa évgyűrűire alapuló) kormeghatározás szintén megerősíti az 1633-as dátum hitelességét.

Makro-XRF-röntgenvizsgálat

A pigmentek elemzéséhez fejlett röntgentechnológiát (makro-röntgenfluoreszcens analízis, MA-XRF) alkalmaztak. A Rembrandtra jellemző festékanyagok – mint az ólomfehér, az okker, a csontfekete és az ólom-ón sárga – ezen a festményen is jelen vannak.

Az eredetiség egyik döntő bizonyítéka a festési folyamat során végzett módosításokban rejlik. A röntgenfelvételek kimutatták például, hogy az oltáron lévő füstölő ábrázolása eredetileg nagyobb volt. Az ilyen korrekciók a kísérletező és művét folyamatosan finomító alkotóra vallanak; ezzel szemben egy másoló szolgai módon, változtatás nélkül reprodukálta volna a mintát.

Kutatók vizsgálják Rembrandt festményét
(fotó: Kelly Schenk/Rijksmuseum)

A szignó

A kutatók az aláírást és a dátumot is górcső alá vették. A „Rembrandt f.[ecit – készítette] 1633” felirat ugyanazt a betűformát és festési technikát mutatja, mint a korszakból származó, egyértelműen a festőnek tulajdonított művek. A mikroszkópos és infravörös vizsgálatok kimutatták, hogy a szignót még a nedves festékre vitték fel, és részben egybeolvadt a háttérrel, ami igazolja, hogy az aláírás és a dátum is eredeti.

Helye az életműben

Stilisztikailag a kép szoros rokonságot mutat a Jeremiás próféta siratja Jeruzsálem pusztulását (1630) című festménnyel. A sötét háttér, a fény-árnyék ábrázolás és az intenzív arckifejezés hasonlósága egyértelmű. Az ecsetkezelés – beleértve az ólom-ón sárgával készült apró, kiemelkedő fényfoltokat és a szövetek lazább megfestését – szintén tükrözi Rembrandt akkori stílusát.

Az arkangyal

Rembrandt innovatív módon nyúlt a bibliai történethez: Gábriel arkangyalt nem jelenítette meg közvetlenül, csupán jelenlétére utalt. Ezzel szakított a hagyományos ábrázolásmóddal, és újszerű megközelítést vezetett be a témában.

Rembrandt-dráma

Rembrandt tudatosan a legdrámaibb momentumot ragadta meg: azt a pillanatot, mielőtt Gábriel felfedné valódi kilétét. Az ilyen hirtelen fordulatot, a helyzet és a hangulat gyökeres megváltozását a korabeli művészetelméletben staetveranderingének (drámai fordulat; szó szerint: ’állapotváltozás’) nevezték. Rembrandt gyakran alkalmazta ezt az eszközt a legmegrendítőbb korai alkotásaiban.

Fotó: Kelly Schenk/Rijksmuseum

Az ifjú mester

A Zakariás látomása a templomban egyike azon kevés történeti képnek, amelyet Rembrandt ebben az időszakban alkotott, hiszen ekkoriban elsősorban a jövedelmező portréfestésre koncentrált. A felfedezés révén most még mélyebb betekintést nyerhetünk az ifjú Rembrandt művészetébe.

Rényi András művészettörténész, Rembrandt-kutató előadása a nemrég azonosított festményről az alábbi videóra kattintva megtekinthető.

Forrás: Rijksmuseum

Fotó: Kelly Schenk/Rijksmuseum; René Gerritsen

Székács István/Magyar Kurír