„Hazataláló” – a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek tábora

A tábort a térségben száznegyven éve jelen lévő nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek szervezik az általuk vezetett Szathmáry Karolina Kollégium munkatársaival és az anyaországi iskolanővéri iskolák nevelőivel közösen. A Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács javaslatára Magyarország Kormánya és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a 2018-ban létrejött kezdeményezést nemzeti jelentőségű vajdasági programmá nyilvánította és támogatja.

Koncz M. Julianna nővér, a tematikus tábor megálmodója, a magyarság és a kereszténység, valamint a közösségi összetartozás megélését tűzte ki célul. Ugyanezen értékek határozzák meg a magyar lánykollégium életét is, amit huszonöt évvel ezelőtt, a délszláv háború kritikus időszakában alapított Rácz M. Gizella nővér. A diákotthon az idei tanévtől kezdve ismét abban az épületben működik, amely a kommunizmus előtt az iskolanővérek rendháza és iskolája volt. Ez az impozánsan felújított épület ad otthont az idei Hazataláló tábornak, amelynek keretében – a járvány miatt egy év kihagyás után – ismét mintegy száz anyaországi és vajdasági diák találkozik. Innen kiindulva bejárják a Délvidék legszebb helyeit, megismerve a történelmi Magyarország értékeit. A vajdasági területeken túl a táborozók eljutnak Közép-Szerbia olyan izgalmas helyeire is, mint a Manasija erődkolostor vagy a resavai cseppkőbarlang.

A fiatalok – beszámolóik szerint – életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagodnak egy-egy tábor során. Azok is, akik az anyaországból érkeznek, és azok is, akik a térségben élnek. Hiszen nekik is van mindig mit tanulniuk, felfedezniük szűkebb pátriájukról. Az együttlét és a sok közös program révén pedig olyan fiatalok lehetnek együtt, akik a földrajzi távolság és Trianon következményei miatt talán sohasem találkozhatnának.

Az első Hazataláló után Léphaft Pál nagybecskereki származású újságíró és grafikus, aki maga is résztvevő volt 2018-ban, így fogalmazott minderről szép cikkében a Magyar Szó honlapján:

„Megpróbálom elmondani, hogy a haza, a hazatalálás meg az ifjúság nem idegen egymástól, tőlünk sem idegen. Csupán alkalmat kell teremteni, hogy rácsodálkozhassunk közhelynek tűnő dolgokra, a közelünkben levő, mégis ismeretlen természeti csodákra és végül egymásra. Állítom, semmit vagy csak keveset tudunk egymásról. Nem tudjuk, milyen szorongással csatlakozik egy verseci, magyarul nem tudó magyar a magyarul beszélőkhöz, nem tudjuk, miért van hiányérzete egy tájnyelven megszólaló bánsági magyar fiatalnak, ha magyarországi kortársaival találkozik, és azt sem tudjuk, hogy egy makói, debreceni, budapesti miért csodálkozik mindezen. A mi csodálkozásunk sem múlik, amíg azt tapasztaljuk, hogy civilnek tűnő apácák hazafiságból, emberségből és szervezésből mutatnak példát. Sok mindent nem tudunk, mert úgy érezzük, hogy az elektronikus kütyük segédletével mindent tudunk.”

A koronavírus-járvány a mostani tábor szervezésébe is beleszólt. Megálmodói elővigyázatosságból a két különböző korosztálynak – az általános iskolásoknak és a 15–25 éves korosztálynak – két tábort szerveztek, fiúknak és lányoknak vegyesen.

A kisebbeknek szóló tábor programjain – Nyúl M. Fidelis nővér vezetésével – idén a makói Szignum-iskola tanulói és a nagybecskereki hittanosok vettek részt július 2. és 6. között.

A középiskolásokat, egyetemistákat július 14. és 18. között várják a szervezők hasonló módon a nagybecskereki felújított zárdaépületben, ahonnan csillagtúrákra indulnak. Ebben a korosztályban a csapat idén csak délvidéki fiatalokból fog állni. Ennek oka a tavaszi járványhelyzet, hiszen a szervezést akkor kezdték. A néhány hónappal ezelőtti tragikus egészségügyi adatok, illetve a határok bizonytalan átjárhatósága óvatosságra intett mindenkit.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek (a képek a 2018-as és az idei táborban készültek)

Magyar Kurír