A sörszentelés hagyományát elevenítették fel a gödöllői premontreiek Szent Flórián ünnepén

Amikor Szent Flórián nevét halljuk, általában az jut elsőként eszünkbe, hogy ő a tűzoltók védőszentje.  Legendája szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai, így lett a tűzzel dolgozók – a tűzoltók patrónusa.

Azonban a lángokkal való kapcsolata miatt e titulusa mellett később számos, a tűzzel összefüggő mesterséget űző védőszentje is lett, az ő közbenjárásáért fohászkodtak munkájuk közben a serfőzők (a sör egykori tréfás szegedi neve: flóriánvíz), fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők is. A magyar népi kultúrában ünnepnapja a kovácsok, pékek számára egyenesen dologtiltó nap is: egyes falvakban ekkor kenyeret sem sütöttek, sőt sok helyen a kemencében sem éghetett tűz; s természetesen a kovácsok sem dolgoztak.

A sörszentelés hazai hagyományát főként a 17. századtól Magyarországon letelepedő német polgárságnak köszönhetjük, de számos szomszédos országban ugyancsak nagy hagyománnyal bír: Ausztriában, Németországban, Csehországban, Horvátországban is sok településen sor kerül rá Szent Flórián ünnepéhez kapcsolódóan.

E szokást elevenítették fel ismét Gödöllőn is, ahol a folyékony kenyér mellett természetesen nem feledkeztek el a tűzoltókról sem, akik ugyancsak megkapták Szent Flórián ünnepén a premontrei apát áldását: Balogh Péter Piusz a szent óvó közbenjárását kérte a számukra.

A közösségi programon a gyerekek egy igazi tűzoltóautót is közelről tanulmányozhattak, a felnőttek – köztük természetesen a premontrei szerzetesek – pedig kézműves söröket kóstolhattak a rendezvény házigazdájánál a Kútházban.

 *

Florianus magas rangú római katonacsaládból származott, s ő maga is katonatiszt volt Noricum földjén, a mostani Felső-Ausztriában. A Diocletianus császár nevéhez fűződő keresztényüldözések idején (284–305) halt vértanúhalált hitéért.

Légiója Laureacumban (ma Lorch), a mai Ausztria területén állomásozott. Amikor Diocletianus uralkodása idején 304-ben kitört a keresztényüldözés és negyven katonát letartóztattak, Flórián védelmébe vette őket a provincia helytartójánál, egy bizonyos Aquilinusnál, megvallva előtte, hogy ő is keresztény. Mivel a helytartó nem akarta elveszíteni bátor katonáit, igyekezett meggyőzni őket, hogy mutassanak be áldozatot a pogány isteneknek, hiszen a császári törvény értelmében így megmenthették volna életüket. Miután a helytartó rábeszéléssel nem ért el eredményt, szörnyű kínzásnak vetette alá őket. Flóriánt is megbotozták, majd nyakába akasztott malomkővel az Enns hídjáról a folyóba lökték. Holttestét a legenda szerint egy sas őrizte, majd egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a Linztől délre fekvő híres kegyhely és barokk apátság, a mai Felső-Ausztria Linzvidéki járásában található Sankt Florian.

Szent Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. A 15. századtól közbenjárását legtöbbször tűzvész esetén vagy árvíz ellen kérték. Elterjedt szokás volt a barokk időkben, főként a 17. században tűzvész ellen szobrot elhelyezni a házak homlokzatán, s különösképpen a pékműhelyek, sörfőző műhelyek bejárata fölé, a nagyobb települések főterén állt szobra. A korabeli templomok és városi középületek tornyában őrzött tűzharangok is leggyakrabban Flórián nevét viselték.

Forrás: Gödöllői Premontrei Apátság Facebook-oldala

Fotó: ODPictures Art Studio LTD

Magyar Kurír
(he)