Elkészült a szalézi iskolák nevelési kultúráját vizsgáló kérdőíves kutatás összefoglaló jelentése

Kuslits Béla összefoglalóját olvashatják.

A szalézi iskolákról készült kutatás az első olyan magyarországi kérdőíves kutatás, ami egyházi intézményben kifejezetten azzal a céllal készült, hogy gyermekvédelmi perspektívából vizsgálja az iskola nevelési kultúráját. Kutatásunk egyben pilotprogram is volt: az első adatfelvétel módszertani és gyakorlati tapasztalataiból okulva szeretnénk más szerzetesi intézményekben is hasonló kutatásokat végezni a következő években. Bár a kutatás gyermekvédelmi fókuszú, alapvető célja nem a bántalmazás esetleg eddig ismeretlen eseteinek megtalálása volt (erre léteznek jóval hatékonyabb utak is), hanem annak megismerése, hogy egy iskola diákjai, tanárai és a diákok szülei általában milyennek látják az iskolai kultúrát, mit tekintenek a normalitás részének és mik a fő értékek számukra.

A kérdőív öt tématerületen tett fel kérdéseket:

    – az iskola értékei és identitása,

    – a diákok személyes védőhálója és egyéni jólléte,

    – diák–diák kapcsolatok,

    – tanár–diák kapcsolatok,

    – bántalmazási esetek.

A kérdőív és az elemzés célja az, hogy az Emberi Méltóság Stratégia, illetve az egyes rendek és intézmények gyermekvédelmi munkáját informálja, hogy azok minél inkább a valós oktatási-nevelési kultúrához igazodva folytathassák működésüket.

Az online kérdőívet az érintett iskolák diákjainak 50 százaléka, a tanárok 53 százaléka, a szülők 17 százaléka töltötte ki, a három bevont intézmény létszámával, nemi és életkori eloszlásával arányos mértékben. A kérdőív kitöltése mindenki számára önkéntes volt, a kitöltő diákok szülei előzetes írásbeli hozzájárulásukat adták az adatfelvételhez. A kérdőív anonim. Ezek a kitöltési arányok más kérdőíves vizsgálatokhoz képest magasak, így a jelentésben bemutatott eredményeket hitelesnek tekinthetjük.

A diákok egy jelentős része számára a magány súlyos problémát jelent.

A diákok több mint negyedének nincs olyan családtagja, akivel megoszthatja a nehézségeit, a diákok ötödének nincs ilyen személy a családján kívül, 7,5 százalékuk életében pedig egyáltalán nincs bizalmi személy.

A diákok átlagosan napi 4 órára becsülték saját közösségimédia-használatukat, a legnépszerűbb platformok a YouTube, a Facebook Messenger, az Instagram, a Facebook és a TikTok.

A szülők és a tanárok egyaránt alulbecsülik a diákok közösségi médiában eltöltött idejét, és alulbecsülik az ide köthető kockázatos viselkedés gyakoriságát is (például ismeretlennel való kommunikáció, képek megosztása önmagukról vagy diáktársakról).

A szülők pozitívabban ítélik meg az iskola működését általában, fontosabb számukra a vallás, mint a diákok számára. A diákok elfogadóbb közösséget és jelentősebb beleszólást szeretnének az iskola mindennapjait meghatározó döntésekbe. A diákok az iskolák erősségének elsősorban az oktatási teljesítményt látják.

A diákok 52 százaléka semmilyen bántalmazásról nem számolt be, sem kortárstól, sem felnőttől. A bántalmazás elkövetői gyakrabban diákok (54 százalék).

A bántalmazás egyik fontos aspektusa az, hogy ki mit tart elfogadható határnak tanár és diák között. Számos lehetőségre rákérdezve kijelenthető, hogy alapvetően nincs konszenzus ezen a téren.

A régebben széles körben elfogadott fegyelmezési módszerek (kiabálás, fizikai fenyítés, megalázás) ma is számos tanár, diák és szülő számára elfogadhatók. A klasszikus tanár és diák szerepek határait feszegető kapcsolatok (pl. személyes barátság tanár és diák között) megosztók, a komoly határátlépéseket a döntő többség elutasítja, de egy el nem hanyagolható kisebbség szerint például megengedhető a párkapcsolat tanár és diák között, akár a szexuális viszony is.

A konkrét helyzeteken túl a bántalmazási esetek nyilvánosságát, kommunikációját és kezelését illetően a szülők és a tanárok körében is általános az egyet nem értés. A kutatás egyik legfőbb tanulsága tehát az, hogy

sem abban nincs konszenzus, hogy mit tekintünk bántalmazásnak, sem abban, hogy az esetleges bántalmazás esetén milyen elvek mentén kell cselekedni.

A többségi vélemény az esetek nagy részében megnyugtató, a véleménykülönbségek segítenek megtalálni azokat a pontokat, ahol további reflexióra, képzésre van szükség.

A kutatási jelentéssel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy összefoglalóan mennyire fest derűs vagy borús képet, más-e az eredménye, mint a várakozások, illetve hogy hasonló intézményekhez képest milyennek látszik a szalézi iskolák kultúrája. Sajnos mivel ez az első ilyen kutatás, ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni. Reméljük, hogy idővel egyre több hasonló kutatás születik, amelyek kiértékelése utólag hozzátesz majd az első kutatás kontextusához is.

Aki a teljes kutatási jelentést szeretné megismerni, azt a szalézi rend munkatársaitól kérheti azt az sdb@sdb.hu e-mail-címen.

Szerző: Kuslits Béla

Forrás: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája Emberi Méltóság Stratégiája

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír