Regina caeli, laetare, alleluia – Mi a titka a húsvéti idő lélekemelő imájának? (I.)

Regina caeli laetare, alleluia: Quia quem meruisti portare, alleluia: Resurrexit, sicut dixit, alleluia: Ora pro nobis Deum, alleluia.

Mennynek Királyné Asszonya, örülj, szép Szűz, alleluja! E szavakkal köszöntjük hagyományosan Égi Édesanyánkat a húsvéti időben, különösen az egyes napszakokban felcsendülő harangszóra. De vajon mi a titka e lélekemelő imának?

A legfontosabb tudnivalók tekintetében A népi jámborság és liturgia direktóriuma (2002) igazít el bennünket (n. 196): XIV. Benedek pápa rendelkezése alapján (1742. április 20.) húsvéti időben az Úrangyala helyett a híres Regina caeli (Mennynek királyné asszonya) antifónát imádkozzuk. Ez az imádság valószínűleg a 10-11. századból származik, és örvendezve kapcsolja össze az Ige megtestesülésének misztériumát (mert kit méhedben hordozni méltó voltál) a húsvéti eseménnyel (amint megmondotta vala, föltámadott). Ugyanakkor a Fia feltámadása miatti „örvendezésre való felszólítás” (örülj, szép Szűz), amellyel az Egyház közössége Szűz Máriához fordul, ahhoz az örvendezéshez való felszólításhoz kapcsolódik, illetve nyúlik vissza, mellyel Gábor angyal fordult az Úr alázatos szolgálóleánya felé, amikor arra kérte, hogy legyen az üdvözítő Messiás anyja [Örvendezz, kegyelemmel teljes (Lk 1,28)].

Felületesen szemlélve úgy tűnhet, mintha a húsvéti öröm ötven napra kiterjedő bőséges folyama ezen időszakban az adventi-karácsonyi lelkületet idéző Úrangyala imádság helyett kizárólag Krisztus húsvéti győzelmét engedné érvényesülni, mintegy feledtetve most a testté lett Ige imádságos szemlélését. Valójában nem így áll dolog, hiszen – mint a fentebb idézett dokumentumban láttuk – a megtestesülés és megváltás titkát most is egymással szoros egységben vagyunk hivatottak tekinteni. (Ennek érdekes összefüggéseit egy következő írásban fejtjük ki részletesebben.)

Az antifóna kitörő örömmel utal vissza Jézus saját szavaival tett ígéretére, melyben a tanítványok közt Fiát követő Mária is bízhatott: az Istenember le fogja győzni a halált. Resurrexit, sicut dixit: „feltámadott, amint mondta” – hirdeti az angyal is az üres sírnál (Mt 28,6). Most, amikor a járvány sújtotta területekről érkező tudósítások képeiben szinte szó szerint koporsó koporsót ér, különösen is erőt ad Krisztus valóra vált ígérete.

Egy jámbor hagyomány szerint a Regina caeli egyébként a 6. századból származna, amikor a Rómát sújtó pestisjárvány idején a Szűzanya [később: a Salus Populi Romani, azaz a római nép megmentője (a kegyképet a Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzik; március 15-én, vasárnap délután Ferenc pápa elhagyta a Vatikánt, és ellátogatott a bazilikába, ahol imádkozott a járvány elmúltáért – a szerk.)] ősi ikonját az Örök Városban körbehordozó Nagy Szent Gergely pápa hallotta volna a mai Angyalvárnál ezen imádság szavait, mint angyalok által sugallt éneket. Noha a mai liturgiatörténeti kutatások az antifóna eredetét későbbre datálják, a legenda üzenete ma újra aktuális. Felbuzdulva Szent Pál apostol szavain – ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján (Kol 3,1) – mi is bátran hallgathatunk az Égiek útmutatásaira. Kérjük a megdicsőült Szűzanya vigaszt nyújtó közbenjárását, aki már részese Krisztus húsvéti győzelmének és a mennyország örömének, hogy most különösen is imádkozzon gyermekeiért (ora pro nobis Deum) isteni Fiánál!

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír