„A mese segíti a gyermek otthonra találását” – Beszélgetés Bajzáth Mária mesepedagógussal

– Az adventi időszakban sokféle adventi naptárral találkozunk, rejthet csokit, kis üzeneteket, feladatokat. Miért tartotta fontosnak egy mesenaptár összeállítását?

– Magyarországon azokban a családokban, melyekben a szülők 3–10 éves gyermeket nevelnek, mindössze egyharmad arányban olvasnak napi rendszerességgel mesét a gyermeknek. Hetente egyszer mesélnek a családok egyharmadában, és ugyanilyen arányban soha nem mesélnek a gyerekeknek. Ez egy nagyon szomorú statisztika. A mesélés minőségi időt, osztatlan figyelmet jelent, valamint lehetőséget összebújásra, érintésre, a szülői hang hallgatására. A mesélés nélkülözhetetlen testi-lelki ringatás, „szellemi táplálék” a gyermek számára.

– A naptár 24 napra szól, de azután milyen szempontok alapján válasszunk mesét a gyermekeinknek?

– A születés utáni mesehallgatás epikumcsírákkal, nyúlfarknyi szövegekkel, apró mondókákkal kezdődik, az ötéves kor táján jut el az egyszerű tündérmesékig, és a jól olvasó 10-12 éves gyermek is örömet talál még a meséskönyvekben. Meseválasztáskor helyezzük a gyermeket középpontba, az ő életkorát, életkori sajátosságait, nyelvi-érzelmi fejlettségét! Tudjuk, hogy a mesehősök útja döntések és értékválasztások sorozatából áll. Választania kell a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a szép és a rút között. A növekvő gyermek ugyanezekkel a választásokkal szembesül, e döntések pedig meghatározzák egyéni és közösségi létét, befolyásolják fejlődését. A mese tanításai alkalmassá teszik értékközvetítésre, a gyermek sok-sok mese hallgatása után felismerheti azokat a törvényszerűségeket, amelyek segítségével célba lehet érni a mesékben (és a valóságban), azokat is, amelyek nehezítik vagy ellehetetlenítik a célba érést.

– Melyik korosztálynak olvassunk mesét, meddig lehet olvasmány a mese?

– A mese a fogantatás pillanatától a halálig kísérheti az embert. Minden életkori szakaszban lehet mesélni, minden korosztály figyelmesen hallgatja, mert minden életkorban szeretjük a jó történeteket, az élő, igaz, emberi szót, a minőségi időt.

– Minden korban fontosnak tartották a történetek elmesélését a gyermekek nevelése során?

– A különböző kultúrák ősidőktől kezdve felhasználták a meséket, mítoszokat, regéket a felnövekvő nemzedék nevelésében. A mese segíti a gyermek otthonra találását a saját fizikai testében és az őt körülvevő világban, a beszéd és a gondolkodás elsajátításában, a világ eseményeinek értelmezésében.

– Nemrég jelent meg és sokakat megszólalásra késztetett a Meseország mindenkié című kötet. Olvasta?

– Igen, olvastam. A gyermekirodalom kritikusai szerint is változó színvonalú antológiában tizenhét mese szerepel. A könyvben, nagyon nagy többségben, olyan meseátiratok szerepelnek, amelyek elsősorban 8-11 éves gyerekeket szólítanak meg.

– Azt mondta, hogy meseátiratok szerepelnek a könyvben. Át kell írni a meséket? Mit gondol ezekről az átiratokról?

– Azt gondolom, az új meséknek csak akkor van létjogosultságuk, amennyiben a legnemesebbet és legértékesebbet közvetítik, igényesen megmunkált köntösbe bújtatva. A jó mesék az érzelmeket szólítják meg, didaxis nélkül tanítanak. A jó mese mozgósítja az érzelmeket, segítségével felismerhetők az élet magasabb rendű értékei, fokozatosan fejlődik az önismeret, ember- és világismeret.

Tudnunk kell, hogy maguk a népmesék is „átiratok”: hosszú-hosszú idő alatt alakultak, formálódtak olyanná, ahogy most ismerjük azokat. Ez a hosszú formálódási idő kirostálta a meséből a pelyvát, és a legnemesebb, legértékesebb esszencia hagyományozódott nemzedékről nemzedékre. Azt gondolom, ez most is így lesz.

Tudnunk kell azt is, hogy kisebbségi hősök szerepeltetése a mesékben nem 21. századi, és nem magyar találmány. A Dél-Amerikában élő mapucse indiánok például a tízujjú csibéről mesélnek, amit kiközösítenek és bántalmaznak a többiek, mert kettővel több ujja van, mint ahogy az a közösségben megszokott. Ezek a mesék azonban nem gyermekeknek szólnak, ahogy a magyar népmesék sem mind.

– Mit meséljen akkor a szülő?

– A mesék témáját és típusát is a kisgyermek érdeklődésének megfelelően válasszuk ki. A mesében azonban nem csak a szó jelentése fontos, hanem a mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, a különleges figyelem és idő, amit a mesélő a hallgatójának ad. A mese minden résztvevő számára örömforrás és minőségi idő legyen, ez a legfontosabb.

Fotó: Kolibri Kiadó

Kuzmányi István/Magyar Kurír