„Veletek vagyok mindennap, a világ végéig” – Húsvét titka Szent Máté evangéliumában

Szent Máté evangéliumát a keresztény hagyomány előszeretettel nevezte az Egyház evangéliumának. A megnevezés jogosságát jól mutatja az a tény, hogy az egyház főnévnek megfelelő görög szó, az ekklészia az evangéliumok közül egyedül Máté írásában fordul elő.

Az evangélista különös hangsúllyal adja olvasói tudtára: küldetése céljának Jézus nemcsak Isten országa hirdetését és a megtérésre való felszólítást tekintette, hanem azt is, hogy létrehozza és megszervezze a messiási közösséget.

Ez a közösség nyilván szervesen kapcsolódik Isten ószövetségi választott népéhez. Máté újra meg újra tudatosítja, hogy Jézus életének fontosabb mozzanatai a prófétai jövendöléseket teljesítik be. Az Ószövetséggel való kapcsolatra utal az is, hogy a legbensőbb tanítványi kört tizenkét személy alkotja. Ahogy a régi választott nép a tizenkét pátriárkából indult ki, úgy az új eszkatologikus közösség is tizenkét alappilléren, a tizenkét apostolon nyugszik. Az apostolok kiválasztása (vö. Mt 10,1–4), oktatása (vö. Mt 10,5–42) és oldó-kötő hatalommal való felruházása (vö. Mt 18,18) nem más, mint a messiási közösség, azaz az Egyház alapjainak lerakása. Az evangéliumban olvasható nagy beszédek (főleg a tizennyolcadik fejezetben közölt beszéd a Krisztus-hívők közötti testvéri kapcsolatról) e közösség alaptörvényét rögzítik, míg az Eucharisztia alapítása az utolsó vacsorán (vö. Mt 26,26–28) a régi áldozatokat felváltó új liturgikus gyakorlatot vetíti előre.

Jézus elfogatása, elítélése és kivégzése komoly válságot okoz az Egyház alapjaiként kiválasztott tanítványok körében: Júdás elárulja, Péter megtagadja Mesterét, a többiek pedig a veszély idején gyáván megfutamodnak. Szenvedése előtt Jézus nyíltan megjövendöli tanítványai csődjét: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” (Mt 26,31–32) A hamarosan bekövetkező elfogatása után Jézus, fizikai értelemben, nem tudja betölteni a tanítványokat segítő és oltalmazó pásztor szerepét, de lélekben velük lesz, ami egy új kezdetet tesz lehetővé. Szomorú tény, hogy az apostolok nem veszik komolyan a figyelmeztetést. Péterrel az élükön fogadkoznak, és feltétlen hűséget ígérnek (vö. Mt 26,33–35). Későbbi bukásuk tudatosítja számukra, hogy nem bízhatnak túlságosan önmagukban. Csakis a Jézustól kapott kegyelmi támasz által tudnak tanítványként helytállni, s ez a támasz a Mester feltámadása után minőségileg új módon jut majd osztályrészül nekik.

Nagyon figyelemreméltó, hogy a huszonnyolcadik fejezetben, a feltámadással kapcsolatos szövegekben rendszeresen visszatér Jézus és az apostolok galileai találkozásának motívuma. Amikor a Jézus követői közé tartozó asszonyok húsvét hajnalán felfedezik az üres sírt, az Úr angyala nemcsak a feltámadás örömhírét közli velük, hanem az örömhír továbbadására is buzdítja őket: „Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok.” (Mt 28,6–7) Ezek az asszonyok, mintegy hűségük jutalmául, először láthatják a feltámadt Urat, aki szintén a tanítványokhoz küldi őket azzal a megbízatással, hogy a hamarosan megvalósuló galileai viszontlátást hirdessék (vö. Mt 28,10).

A huszonnyolcadik fejezet végén éppen erről a Galileában bekövetkező találkozásról van szó. Galilea, vagyis a Szentföld északi része volt az a terület, ahol kezdetét vette az Egyház alapítása, és Krisztus feltámadása után éppúgy Galilea az a hely, ahol ez a folyamat a végpontjához érkezik.

Jézus nemcsak megerősíti az apostolok kiváltságos pozícióját, hanem küldetést ad nekik, éspedig olyan küldetést, amely messze túlmutat Izrael határain:

„Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,18–20) A zsidóságból kiválasztott apostolok feladata lesz, hogy minden nép számára megvigyék a krisztusi örömhírt, s így lehetővé tegyék, hogy minden ember a messiási közösség, az Egyház tagja legyen.

Az evangélium utolsó szakasza, voltaképpen maga az evangélium, egy ígérettel fejeződik be: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).

Ez az ígéret nagy horderejű, mert biztosíték arra, hogy az apostolok teljesíteni tudják majd a Mestertől kapott megbízatást, s nem vallanak ismét teljes kudarcot. A teljhatalommal bíró, feltámadt Úr, oltalmazó jó Pásztorként, képes arra, hogy mindenkor és mindenhol az apostolok – és minden keresztény tanúságtevő – mellett álljon, és megadja a szükséges segítséget küldetésük gyümölcsöző teljesítéséhez. Egyéni megingás és elpártolás ugyan lehetséges, de a közösség egésze a feltámadt Úrnak mint Főnek a hatékony pártfogása és irányítása alatt áll.  Ez Máté húsvéti szövegeinek alapüzenete, amely a mai, sok külső és belső nehézséggel küzdő Egyház számára is vigaszt és bátorítást ad.

Fotó: Wikipédia – Guido Reni: Szent Máté evangélista (1620–1630); portré: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 9–16-i ünnepi számában jelent meg.