A hit titka – Interjú Fábry Kornéllal, az eucharisztikus kongresszus főtitkárával

– Három részből állt az előadásom. Az első és legfontosabb az információ-átadás, elmondani, mi is az eucharisztikus kongresszus egyáltalán. Sokan azt gondolják, hogy ez egy szűk körű püspöktalálkozó, a „kongresszus” olyan tudományosnak tűnik. De ez egy nemzetközi eucharisztikus találkozó, ahol százezres nagyságrendben várunk résztvevőket. Aztán a konkrét programokat mondtam el, és gyakorlati dolgokról is volt szó. A közelgő budapesti kongresszusra már eddig is 60 ezer ember jelentkezett, és ez igen örömteli, de még a kongresszusig van fél év, és általában a végén szokott meglódulni a jelentkezések száma.

Az előadás második részében az Eucharisztiáról elmélkedtünk, megvizsgáltuk, hogy papként milyen a kapcsolatunk az Eucharisztiával, a szentmisével, a szentségimádással, mit jelent számunkra az Eucharisztia, és mi erősíti a hitünket. Papként ez a legfontosabb, ezért szenteltek minket fel.

Pályázatot írni bárki tud, misézni, gyóntatni viszont csak a felszentelt papok.

– Hogy lehet a papokon túl a híveket megszólítani, és számukra érdekessé tenni ezt a kongresszust?

– Azt tapasztalom, hogy ha valaki meghallja: „eucharisztikus kongresszus”, akkor két szót nem ért belőle. De ha eljutok valahova, és elmondom, hogy mi is ez valójában, akkor mindenkiben ott a vágy, hogy ki nem hagynák, mert olyan nagy eseményre készülünk.

Tehát úgy tűnik, hogy olykor még könnyebb is megszólítani a híveket, mint a papjaikat, hiszen a papok alapvetően túlterheltek, és úgy érezhetik, hogy ez egy pluszfeladat. De én hiszem azt, hogy olyan élményt tud adni, amiből a következő évtizedekben élni fogunk.

Én azon dolgozom, hogy minél kevesebben legyenek azok, akik utólag bánják, hogy nem jöttek el. A kongresszus keretén belül elsőáldozáshoz is lehet majd járulni, és már közel 4500 elsőáldozó jelentkezett.

– Hogy tapasztalja, a híveknek mennyire tudatos a hitük, mennyire eleven az Oltáriszentség tisztelete, és hogyan tud ebben a kongresszus segíteni?

– Egy franciaországi felmérés szerint a templomba járók ötven százaléka hiszi, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Én egyszer megkérdeztem a régi plébániai helyemen a templomba járókat, hiszik-e, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben, és felháborodtak – hogyne hinnék, hiszen akkor nem lennének ott. Tehát én azt látom, hogy akiknek a vallásgyakorlás az életük része, és elkötelezettek, hiszik és tudják, hogy ott Jézussal találkoznak, és nem egy ostyát kapnak. Ugyanakkor nekünk segítenünk kell mindenkit abban, hogy a hitük elmélyüljön. Abban bízom, hogy az egész kongresszus egy igazi lelkigyakorlat lesz.

– Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésében is nagyon fontos a kommunikáció. Ezért is kérdezem, milyennek látja az Egyház kommunikációját?

– Egyszer meghívtak előadást tartani, szombat délután három óra volt, ragyogó, napsütéses idő, és az atya, aki meghívott, elpanaszolta, hogy milyen kevesen vannak, pedig elküldte tíz plébániára is a plakátot. Hát, ennyit ér. Egészen más a mai kor kommunikációja, mint a régié volt.

Régen egy plakátot kitettek a köztérre, és mindenki látta, mert akkor az volt a hírmondó. Most viszont millió csatornán kell kommunikálni – ez sokba kerül, de vissza is térül.

A Karitász egyik munkatársától hallottam: egyszer egy kemény döntést meg kellett hoznia a szervezetnek, mégpedig hogy a bevételének egy bizonyos százalékát arra fordítsa, hogy beszámoljon, mit valósított meg a támogatásokból. És ennek köszönhetően a bevétel megsokszorozódott, mert az emberek látták, hogy a pénzből milyen sok embernek segítettek.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír