A máltai szellem a professzionalizmus mögött – Beszélgetés Szabadhegÿ Kristóffal

A  Magyar Máltai Lovagok Szövetségének vezetőjével az újabb kihívásokról, a nemzetközi máltai együttműködésről és a magyar karitatív élet átalakulásáról beszélgettünk.

– Hogyan tudja továbbvinni a szövetség és a szeretetszolgálat Kozma Imre örökségét?

– Kilenc évvel ezelőtt, 2016-ban választottak meg először a rend vezetőjének, ez a harmadik ciklusom. Korábban ötéves volt egy ciklus, a mostani hároméves. Valamikor a megbízatásom második-harmadik évében kezdtem igazán beletanulni, hogy mit jelent az elnöki tisztség megfelelő ellátása. Ez a harmadik ciklus azért is jelent kihívást, mert a szeretetszolgálatnál nagy változást hozott, hogy Kozma Imre atyát magához hívta a Teremtő.

A máltai jelenlét Magyarországon leginkább a szeretetszolgálaton keresztül látható, azt mondanám: a szeretetszolgálat a lovagrendnek olyan, mint a Karitász az Egyháznak.

Ez a segélyszervezet valósítja meg a kilencszáz éves múltra visszatekintő Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend küldetését, „a hit védelmét és a rászorulók megsegítését”. Imre atya halála után új korszak kezdődött, ami új feladatokat jelent és egyben lehetőséget is, hogy a szeretetszolgálat és a lovagrend közösen tudja megvalósítani a máltai hivatást Magyarországon.

– A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége mivel segítheti leginkább a szeretetszolgálatot?

– A szövetségnek százhatvan tagja van, a szeretetszolgálatnál pedig  csaknem hétezer alkalmazott dolgozik, egészen más tehát a nagyságrend. A szeretetszolgálat professzionális szervezet, méretét és forgalmát tekintve Magyarország húsz legnagyobb szervezete közé tartozik.

A lovagok feladata az, hogy a középpontban tartsák a máltai szellemiséget.

A professzionalizálódás során ez komoly kihívást jelent, mert van hajlam arra, hogy a máltai szellem háttérbe szoruljon – nekünk viszont éppen az a küldetésünk, hogy ez ne történhessen meg.

– Mi határozta meg az útját a szövetségbe?

– 1945 és 1990 között emigrációban működött a szövetség, két fő központtal: az egyik Észak-Amerikában, New Yorkban, a másik Németországban és Ausztriában. Ezek a közösségek életben tartották azt a szellemiséget, ami 1945 előtt Magyarországon létezett, így a rendszerváltozás után újraéledhetett a szövetség.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben alakult meg. A szüleim 1956-ban mentek ki Amerikába, én ott születtem. Édesapám máltai lovag volt, rajta keresztül kerültem én is a rendbe, huszonkilenc évesen. Kezdetben inkább a családi hagyományt követtem, fiatalon az ember még nem látja át, mit is jelent valójában lovagnak lenni.

Ahogy bekapcsolódtam a máltai munkába, magával ragadott a rend szellemisége. Keretet adott az életemnek, hogy az életszentség útján járjak.

Idővel vezetői feladatokat kaptam: először kincstárnok, majd ispotályos lettem. 2016-ban Kállay Ubul Tamás adta át nekem a stafétát, amit a szövetségi tagok elfogadtak.

– Egy értékközpontú szervezet vezetőjeként mit tekint az elsődleges felelősségének?

Elsősorban példamutatással tartozom. Építeni kell azokra a hagyományokra, amelyeket ez a nagy múltú rend képvisel.

Kilencszáz éves a karizmánk. Már a jeruzsálemi megalakulás idején is a betegekről és a zarándokokról gondoskodott a rend, a történelem során pedig a hit védelmét is felvállalta Rodoszon és Máltán. Ma is feladatunk a hitvédelem, de más formában: a máltai lovagok elsősorban példás élettel, a lovagi eszmények megélésével tudnak tanúságot tenni.

– Milyen módon készülnek a megalakulásuk centenáriumára?

– Hároméves folyamatban valósul meg a készület. Mindegyik évben teszünk egy zarándoklatot. Sajnos nem tudtunk Jeruzsálemmel kezdeni, így elsőként Rodosz volt az úti célunk. Itt a lovagi múlt helyszíneit és épített emlékeit kerestük fel. Rodosz a kilencszáz éves történelmünk egyik legfontosabb állomása, itt alakult ki az a szuverenitás, amely a különlegességét adja rendünknek: egyszerre egyházi szervezet és a nemzetközi jog alanya. A több mint kétszáz éves rodoszi időszak alatt a rend elérte ezt a státuszt. Az erődítmények, kikötők, a hadiflottát kiszolgáló infrastruktúra mind óriási szervezettségről tanúskodik. Innen védték a lovagok Európa kereszténységét, és itt hozták létre azt a kórházat, amely ma is lenyűgöző méretű. Mélységes benyomást tett rám, amikor megérezhettem a lovagok helytállását, és láthattam, mennyire meghatározta a rend Rodosz történelmét. Felkerestük a Filerimos-hegy kolostorát is, ahonnan a rend patrónájának, a Filermói Madonna ikonjának tisztelete ered.

– Mi jellemzi a szövetség mindennapjait? Hogyan kapcsolódnak össze a tagok?

– Csütörtökönként találkozunk a székházban, ezeken az alkalmakon egyszerre fontos számunkra a spiritualitás és a közösségi élet. A zsolozsmát és a szentmisét beszélgetés követi. A liturgikus év több kiemelkedő ünnepére is összegyűlünk: Keresztelő Szent János, a rend védőszentjének napja (június 24.) a legnagyobb ünnepünk, emellett megemlékezünk Boldog Gellértről, az első nagymesterről (október 13.), és ünnepeljük a Filermói Boldogasszonyt is szeptember 8-án. A rend évente nagy nemzetközi zarándoklatot szervez Lourdes-ba, amelyen négy-ötezer rendtag és számos beteg, rászoruló vesz részt. Ez különleges lelki élmény, a rend nemzetköziségének erős megtapasztalása.

Ifjúsági közösségeink minden nyáron tábort szerveznek mozgássérültek számára, mindig más országban, Magyarország eddig három alkalommal volt házigazda. Évente tartunk lelkigyakorlatot is, valamint kisebb zarándoklatokat Kassára és Csíksomlyóra. Ezek az alkalmak megerősítik a közösséget.

– Hogyan lehet valaki máltai lovag?

– Két rendtag ajánlása alapján, ami rendszerint a jelölt tudta nélkül történik. Ezt követően, mint elnök, személyes beszélgetésre hívom az illetőt, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Ha úgy látom, jól illeszkedhet a szövetségbe, elkezd egy felkészülési évet, amely alatt bekapcsolódik a közösségi életbe. Az év végén kölcsönösen értékeljük a tapasztalatokat. A személyi kérdésekről Magyarországon a tanács dönt, a jelöltek felvételéről pedig Rómában születik hivatalos határozat.

– Milyen formában valósul meg a magyar máltai rend és a nemzetközi szervezet együttműködése?

– Sok szálon van kapcsolat, együttműködés és konzultáció a renddel. Magyarország, Németország, Franciaország és Olaszország mellett, azon négy ország egyike ahol különösen jelentős a szeretetszolgálati tevékenység.

A magyar máltai közösség munkáját a rend nemzetközi szinten is nagyra értékeli.

Tavaly a nagymester, idén a nagyispotályos látogatott el hozzánk. Nemzeti szinten az elnök és a kancellár felel az operatív működésért, a karitatív munkában pedig az ispotályos tartja a kapcsolatot a szeretetszolgálattal. Évente konferenciát rendeznek a nemzeti ispotályosok részvételével a tapasztalatcsere érdekében, és számos stratégiai tanácskozás is zajlik. A rend hatévente választ kormányt, amelyben a szövetségek képviselői is részt vesznek.

– Hogyan látja a magyar társadalom hozzáállását a jótékonysághoz?

– 1992-ben költöztem Magyarországra, azóta van személyes tapasztalatom. A rendszerváltás után euforikus lelkesedést tapasztaltunk, sokan keresték a lehetőséget arra, hogy plébániákon vagy önkormányzatoknál karitatív tevékenységet végezzenek. Később ez alábbhagyott, részben a megélhetési nehézségek miatt. Most viszont generációváltásnak vagyunk tanúi: a fiatalok egyre aktívabban kapcsolódnak be az önkéntes munkába. A szeretetszolgálat nagy hangsúlyt helyez az önkéntesség lehetőségeinek biztosítására – az érdeklődők online felületünkön jelentkezhetnek, majd személyes vagy online beszélgetésen mérjük fel, hogyan tudnak bekapcsolódni a munkába.

Az utóbbi években sokat fejlődött a vállalati társadalmi felelősségvállalás is: egyre több cég fordít figyelmet arra, hogy a saját lehetőségei szerint adjon valamit a társadalomnak, akár anyagi támogatás, akár önkéntes munka formájában. Ebben is együttműködünk, közösen alakítjuk ki a programokat. Határozottan felfelé ívelő tendenciát látok.

– Az önkéntesség valóban működő út a fiatalok megszólítására?

– Igen, ezt nap mint nap tapasztaljuk. A gimnáziumokban bevezetett kötelező önkéntességi programot nagyon jó kezdeményezésnek tartom, még ha nem is mindenki veszi komolyan. Ha csak a résztvevők tíz-húsz százalékát megérinti, már az is siker. A szeretetszolgálat több mint húsz közoktatási intézményt tart fenn, főként felzárkózó településeken. Tapasztalataink szerint a fiatalokat leginkább két terület szólítja meg: a zene és a sport. Ezek képesek közösségbe hívni és jó irányba terelni őket, s ezzel rengeteget adhatunk nekik.

– Ma tanúi vagyunk a hit és a közösségi értékek háttérbe szorulásának. Bizakodó a jövőt illetően?

– A hit valóban háttérbe szorulna? Én inkább azt látom, hogy az emberekben van igény valamilyen spiritualitásra. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk, milyen módon tudja megszólítani őket az Egyház és a rend, és hogyan ismerhetik fel, hogy ezen az úton járva a saját kérdéseikre is választ találhatnak. Ez nem egyszerű, mert elvilágiasodunk, de éppen ezért

fontos, hogy példával mutassuk meg: a hit és a közösség megtartó erő.

– Mit tart az utóbbi évek legnagyobb sikerének a máltaiak életében?

– Elsősorban a Felzárkózó települések programot. Olyan kezdeményezés ez, amely képes társadalmi, gazdasági és szociális szinten is hatni, az integráció élő példája. Nagy a külföldi érdeklődés is. Bár ez generációkon átívelő program, már most látható, hogy érdemes folytatni.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. november 23-i számában jelent meg.