Ahogy fogy a test, úgy nő a lélek – Laczkó Zsolt atya gondolatai a szenvedésről

Nézőpont – 2020. március 8., vasárnap | 17:34

„Nem a veszteségeimre figyelek, hanem arra, hogy mit akar kimunkálni rajtam keresztül is Isten” – vallja Laczkó Zsolt, maga is betegséggel küzdő debreceni görögkatolikus kórházlelkész. Részleteket olvashatnak a Görögkatolikus Médiaközpont által a lelkipásztorral készített interjúból.

Ál-Areopagita Szent Dénes, a Kr. u. 5. században élő, görög nyelven író ismeretlen teológus és filozófus gondolata, hogy valahol a lelki életünk olyan, mint egy szobor készítése. Mi vagyunk a kőszikla, a hatalmas bárdolatlan kőtömb, és mellettünk az Úristen, kezében a kalapáccsal és a vésővel.

A legtöbb ember csak azt figyeli, hogy mi hullik le róla, mit veszít el. Nyilván minden fáj, mert a részünkről van szó, de nekem az Úristen megadta azt a kegyelmet, hogy ne arra figyeljek, amit elveszítek, hanem arra, ami megmarad. Isten keze nyomán egyre szebb alkotás, simább felületű szobor kezd alakulni. Ezt az első pillanattól kezdve így érzékelem. Nem a veszteségeimre figyelek, hanem arra, hogy mit akar kimunkálni rajtam keresztül is Isten.

Derűvel élem meg a szenvedésemet, a kórházban felkiáltó jel lettem, nem tudnak velem mit kezdeni, nem értik, miért van bennem öröm. Sokszor nekem kell megvigasztalni azokat, akik miattam szomorkodnak. Hallatlan erőt ad az is, hogy sokan imádkoznak értem, ez maga a kegyelem.

Harold S. Kushner zsidó rabbi, professzor gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke halála után írta az Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel című könyvét, amelyben felteszi a kérdést: Miért?

Magam is töprengek ezen. A szerző úgy viszi tovább a gondolatot, hogy nem is a Miért? a fő kérdés, hanem ez: Ha rossz dolgok érnek jó embereket, miért maradnak ők továbbra is jók?

Éppen ezért én is hoztam egy tudatos döntést, amit minden krízishelyzetben bárki megtehet. Még jobb ember akarok lenni, mint aki eddig voltam. Ha eljutunk erre a szintre, akkor attól kezdve nem egyedül szenvedünk. Addig nehéz, amíg kényszer alatt érezzük magunkat. El kell jutni egyfajta belső szabadságra. Nyilván ez sem magától történik, hanem az Úristen kegyelmének köszönhetően. Döntésem tehát, hogy szabad ember akarok lenni, örömben és szeretetben szeretném élni az életemet. Nem a veszteségeimet látom, hanem Isten csodáját, aki én magam is lehetek.

Laczkó Zsolt atya fent idézett gondolatai a Görögkatolikus Médiaközpont által készített videós interjúban hangzottak el:

Laczkó Zsolt debreceni görögkatolikus kórházlelkésszel interjút olvashatnak A szenvedés titka címmel az Öröm-hírben, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának húsvéti számában. A daganatos betegséggel küzdő, de szenvedését derűsen viselő Zsolt atyával a szenvedés során felmerülő miértekről, az elfogadásról, lehetőségekről beszélgetett Kovács Ágnes.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria