Az Eucharisztia tisztelete 170/11

„A papok, akik a püspöki rend érvényes, gondviselésszerű és szükséges munkatársai, s arra hivatottak, hogy Isten népét szolgálják, a püspökükkel együtt egyetlen presbitériumot alkotnak, bár különböző szolgálatra vannak rendelve. »A híveknek egy-egy helyi közösségében valamiképpen jelenvalóvá teszik a püspököt, akihez bizalom és segítőkészség fűzi őket, s akitől átvállalják feladatainak és gondjainak egy részét mindennapi fáradozásukkal.«

Ezért »a püspök vezetése alatt megszentelik és igazgatják az Úr nyájának egy rájuk bízott csoportját, állomáshelyükön láthatóvá teszik az egyetemes Egyházat, és hathatósan járulnak hozzá Krisztus egész testének építéséhez«.

Emellett »mindenkor Isten gyermekeinek javára ügyelve arra törekszenek, hogy működésük szerves része legyen az egész egyházmegye, sőt az egész Egyház lelkipásztori munkájának«” – olvassuk a Redemptionis Sacramentum 29. pontjában.

A papok szolgálata az Egyházban többdimenziós valóság, s minden dimenzió egységesen az Egyház Krisztusban megvalósuló egységét és jelenlétét tükrözi.

A papok, noha a püspök hatósága alá tartoznak, egy presbitériumot alkotva közösen vállalják a felelősséget a hívek lelkipásztori ellátásáért, így biztosítva, hogy az Egyház rendje ne pusztán formai keret legyen, hanem a Krisztus-test életének feltárulása. Ez a hierarchikus rend ugyanakkor nem hatalmi struktúra, hanem a Krisztus-test egységének megnyilvánulása: a papok a püspök jelenlétét képviselve szolgálják a híveket, és általuk Krisztus szeretete jut el mindenkihez. Szolgálatuk a hívekkel való bizalom és közösség építésének helye, ahol a mindennapi fáradozás a szeretet gyakorlati megvalósulása, s ahol a pásztori jelenlét és gondoskodás mélyíti a hívők egyháztudatát. A püspök szolgálata ebben a képben nem csupán külső vezetés, hanem mély belső együttérzés és misztikus egység a papjaival. Minden szent cselekményükben, minden lelkipásztori fáradozásukban érezniük kell annak a súlyát, amit hordoznak, és az örömet, amit a hívek szolgálata hoz. Csak így lesz teljesen élővé a püspök eucharisztikus jelenléte: minden papi szolgálat az ő szívében is valósággá válik, és a Krisztus-test egysége nemcsak látható, hanem misztikusan átélhető lesz. A dokumentum kiemeli, hogy a papok viszont átvállalják a püspök gondjainak egy részét a helyi közösségekben, hogy mindennapi munkájukkal az egész Egyház lelkipásztori küldetéséhez járuljanak hozzá, és ezáltal a hívek életét Krisztus titokzatos testének szerves részévé tegyék.

Mindezek fényében

az eucharisztikus szolgálat a papi hivatás csúcspontja: az Eucharisztia ünneplése révén a papok láthatóvá teszik Krisztus és a püspök jelenlétét is, s ezáltal a presbitérium egysége a hívek számára is tapasztalható valósággá válik.

Ebben az áldozatban a papok nem csupán adminisztratív vagy lelkipásztori feladatot látnak el, hanem szentségi szolgálatot teljesítenek: Krisztus Teste és Vére által az egész Egyház lelki építése és a közösségi élet megszentelése valósul meg. Így a papi szolgálat valamennyi dimenziója egyetlen célt szolgál: Krisztus jelenlétének láthatóvá tételét az Egyházban, amely a hívők üdvösségét építi, s az Egyház egységét és szentségét erősíti.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír