Az Eucharisztia ünneplése 170/10a

Az Eucharisztia misztériuma szoros kapcsolatban áll a papi rend szentségével. Elmélkedéseinket a püspök és az Eucharisztia kapcsolatával folytatjuk.

Elöljáróban a Redemptionis Sacramentum kezdetű dokumentummal ismerkedünk, amely így fogalmaz a megyéspüspökökkel kapcsolatban: „A megyéspüspök Isten misztériumainak első gondnoka, a rábízott részegyház egész liturgikus életének irányítója, előmozdítója és őre (moderator, promotor et custos). Ugyanis »a püspök az egyházi rend szentsége teljességének birtokában a legfőbb papság kegyelmének sáfára, különösen az Eucharisztiában, amelyet ő maga ajánl föl vagy gondoskodik fölajánlásáról, amelyből az Egyház folyamatosan él és növekszik.«” (Redemptionis Sacramentum, 19.)

A püspök elsősorban dispensator és œconomus (οἰκονόμος), de nem adminisztratív, hanem szentségi és lelkipásztori értelemben. A dispensator olyan személy, aki a javak és feladatok elosztására és szétosztására kap megbízást. Általában gondnoknak vagy sáfárnak fordítjuk. Az ökonómus szó intézőt jelent, aki megbízást kap a ház rendjének őrzésére. A püspökök ezen felszentelésükből fakadó szolgálatra kapnak megbízást – a II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus dokumentuma alapján az emberek közül vétetve és az emberek javára rendelve (ex hominibus assumptos esse et pro hominibus constitui) –, hogy áldozatot mutassanak be a bűnökért.

Szolgálatuk valójában fáradozás annak érdekében, hogy a Krisztusban hívők húsvét misztériumát mélyebben megismerjék és éljék, különösen az Eucharisztia által úgy, hogy egy szorosan összetartó testté formálódjanak Krisztus szeretetének egységében.

Szolgálatuk módjáról is ír a zsinat: mindig emlékezzenek arra, hogy maguk is – ex hominibus pro hominibus – kötelesek példát adni a szentségre a szeretetben, alázatban és az egyszerű életvitelben (caritas, humilitas, simplicitas) (vö. CD 15; SC 41; CIC 387. k.).

Mindezek fényében érthető, hogy az Eucharisztia mint egyházalkotó szentség, a püspök hivatala és személyes, felelősségteljes erényes élete mintegy egybefonódnak úgy, ahogyan erről Antiochiai Szent Ignác is ír: „Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, amelyet a püspök vagy megbízottja végez! Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, miként ahol Jézus Krisztus van, ott van a Katolikus [egyetemes] Egyház” (A szmirnaiakhoz, VIII,1.).

A fent elmondottakból fakad a püspök eucharisztikus lelkiségének hét tulajdonsága: 1. Jézus példájára imádságba mélyedve ‘elvonul a pusztába’ (vö. Lk 5,16) – elmélyült istenkapcsolat, belső stabilitás és lelki érettség; 2. a közösség szolgálata (vö. Mk 10,45) – önátadás és alázat a vezetésben; 3. a Tanítás hitelesítője a Jézussal összeforrt életéből forrásozó személyes példája (vö. Mt 7,29) – bölcs és hiteles kommunikáció; 4. annak tudata, hogy Jézus megbízottjaként hordozója a tekintélynek és felelősségnek (vö. Lk 10,16) – fegyelmezett határozottság és következetesség; 5. az egység megteremtője és szimbóluma (vö. Jn 17,21) – integráló személyiség és békeszerzés; 6. erkölcsi hitelesség (vö. Mt 11,29) – önreflexió, önnevelés; 7. hosszantűrő és kitartó lelkület (vö. Mt 23,37) – állhatatosság és türelmes pásztori jelenlét (vö. LG 26).

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír