Beszélgetés Gyöngy Ádámmal, az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata irodavezetőjével

– Hogyan és mikor, milyen körülmények között kezdődtek ezek a találkozók?

– Az első találkozót még Cserháti Ferenc püspök atya hívta össze 2018-ban Esztergomba. Az irodánkat az ő kezdeményezésére hozta létre az MKPK. Egyik legelső feladatom volt, hogy szervezzek egy konferenciát azon külföldi magyar katolikus szervezetek részvételével, melyeknél nem megoldott vagy súlyos nehézségekbe ütközik az állandó lelkipásztori jelenlét. Olyan közösségekről van szó, ahol nincsen pap, vagy ha van, akkor rendkívül sok helyen kell szolgálnia. A konferenciára azért volt szükség, hogy egyeztessünk velük, beszéljük meg, mit tehetünk az érdekükben. Ennek a rendezvénynek híre ment az egész magyar katolikus diaszpóra közösségeiben. Több helyről visszajeleztek: szívesen bekapcsolódnának a további beszélgetésekbe, mert rendkívül hasznos volt a konferencia.

A következő évben már Budapesten találkoztunk, egy nagyobb konferencia keretében. A covidjárvány miatt két évig kénytelenek voltunk szünetet tartani, de azóta ismét megrendezzük ezt az éves találkozót, amely immár hagyománnyá vált; ez a mostani már a negyedik alkalom. Egyre többen és többen vagyunk, akik ismerjük egymást, jövünk, ötletelünk, egyeztetünk, megosztjuk az örömeinket, ha vannak, a kudarcainkat is, hogy tudjunk azokból épülni, illetve kidolgozzuk a jövőre vonatkozó terveket.

– Mit takar az, hogy külföldi magyar katolikus közösségek?

– Ez a kifejezés a Kárpát-medencén kívüli magyar katolikus közösségekre vonatkotik. Ha azt mondjuk, diaszpóra, egyházi és világi értelemben is a Kárpát-medencén kívüli magyar területekre gondolunk. A mi irodánk tevékenységébe viszont beletartozik bizonyos mértékben a határon túli magyarság is. Vannak partnereink Erdélyben, Délvidéken,

arra törekszünk, hogy a Magyarországon kívül élő magyar katolikus közösségekkel égtájtól és távolságtól függetlenül kapcsolatban legyünk.

Ám klasszikus értelemben katolikus diaszpórán Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália magyar katolikus közösségeit értjük.

– Hány országból érkeztek erre a mostani konferenciára, és hány résztvevő?

– Európából, Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliából, összesen húsz országból több mint ötven fő vett részt a konferencián.

– Amikor azt mondja, hogy az iroda tevékenysége olyan területekre terjed ki, ahol nehézségekbe ütközik a lelkipásztori szolgálat, mire gondol konkrétan?

– Franciaország ilyen terület, ahol jelenleg nincsen állandó jelleggel ott szolgáló magyar lelkipásztor. Párizsban volt 2016-ig, azóta ott sincsen. Az ottani magyar katolikus közösséggel való kapcsolattartás pont abból áll, hogy igyekszünk havonta egy alkalommal innen, Magyarországról magyar atyát kiküldeni, hogy szentmisét mutasson be, betegeket látogasson és szentséget szolgáltasson ki.

Ugyanez igaz a skandináv országokra is. Egyik északi országban sincsen állandóan kint élő magyar katolikus pap. Innen küldünk a vasárnapi vagy szombat esti misére lelkipásztort, attól függően, hogy mikor kapnak helyet az ottani egyházmegyéktől. Említhetem a németországi közösségeket is: Berlinben, Hamburgban egyáltalán nincs magyar pap, oda szoktunk küldeni. Frankfurtban van magyar lelkipásztor, aki részt is vesz a konferencián, csakúgy, mint a Münchenben szolgáló. Őket másféle módon tudjuk támogatni, például olyan programok megszervezésével, amelyek az ő közösségeik fennmaradását, bővülését segítik.

– Vannak-e adatok a külföldön élő magyar katolikus közösségek létszámáról?

– Azért nehéz pontos számokat mondani, mert a szentmiséken való részvételből tudunk következtetni, hogy hány magyar aktív katolikus él egy adott vidéken, de hétről hétre változik, kik tudnak elmenni a templomba. Függ ez az időjárástól, a körülményektől, az egészségi állapottól. Torontóban vagy az Egyesült Államok északi részében akár 100–150 vagy még több hívő is elmegy a vasárnapi magyar szentmisére. Európában is vannak ilyen számok, de a legtöbb esetben 30–60 a misére rendszeresen járó hívők száma.  Akik itt vannak a konferencián, azok egy-egy közösséget képviselnek, de vannak még a nem szervezeti formában létező közösségek is, melyekkel szintén kapcsolatban állunk.

– A konferencia második, zárónapjának reggelén beszélgetünk. Az első napon elhangzott előadásokból milyen tapasztalatokat szűrt le?

– Amikor egyeztettünk a mostani konferenciáról Mohos Gáborral, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspökkel, akkor

célul tűztük ki, hogy mérjük fel a közösségek igényeit, hogy mi az, ami a mindennapokban a leginkább foglalkoztatja őket.

Számos helyről jött visszajelzés, és ezeket témák szerint tizenkét csoportba soroltuk. Ide tartoznak többek között a családokat ért kihívások, a közösségek jövője, illetve az idei esztendő kiemelkedő eseményei. Mindezeket figyelembe véve konferenciánk első előadása a családokat Európában ért kihívásokról szólt.

Az előadó, Nagy Péter a Családtudományi Szövetség képviseletében volt köztünk, aki évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, kutatásokat végez a munkatársaival. Mint elmondta: Európában a posztmodern kor fő irányzatai az LMBTQ, a kereszténység, valamint az iszlám. Hogyan élnek ezek egymás mellett, milyen egymással a kapcsolatuk az egyik vagy másik irányzathoz tartozó közösségeknek, hogyan viszonyulnak Istenhez? Nagy Péter olyan következtetéseket vont le, amelyek nemcsak Európában, de Észak- vagy Dél-Amerikában, Ausztráliában is érvényesek lehetnek. Valós, a bőrünkön mindennap tapasztalható problémákat vetett fel. Rendkívül hasznos előadás volt, előremutató, hogyan viszonyulhatunk katolikusként az LMBTQ-hoz vagy az iszlámhoz (és fordítva).

Németh Gábor, az MKPK irodaigazgatója a szinodális folyamatokról tartott előadást. Ez is sokunkat foglalkoztat, és az előadás vége továbbgondolkodásra alkalmas kérdezz-felelekbe ment át.

Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök és Pál Éva, aki önkéntesként volt jelen Lisszabonban, az ifjúsági találkozóról tartott előadást.

Ma, a konferencia második napján [ti. szeptember 23-án –  a szerk.] Tóth Tamás, az MKPK titkára előadása után az Ars Sacra Fesztivál külföldi magyar programjairól hallhatunk beszámolót.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír