Fehéren-feketén a járványról: Elsősorban rajtunk múlik, hogy a fertőzés végigsöpör-e rajtunk

– Szeptember első napjaiban kedvezőtlen trend mutatkozik, a járvány gyorsulva terjed. Igaz, vannak már tapasztalatok a vírus tavaszi, nyári „viselkedéséről”, de ezek alapján egyáltalán modellezhető-e a második hullám a hűvösebb, csapadékosabb évszakok (ősz, tél) összefüggésében, az influenzajárvány küszöbén?

– A tavaszi járványhullám jellege eltér a mostanitól, ugyanis akkor a megbetegedések meghatározó része zárt intézményekben, idősotthonokban, illetve kórházakban történt, a járvány közösségi terjedése, ami a széles körű lakosságot érinti, viszonylag csekély mértékű volt. Ezt az alacsony szintű közösségi terjedést központi korlátozó intézkedésekkel: szigorú lezárásokkal, a lakosság mozgását korlátozó intézkedésekkel és ezek következményeként az emberek kontaktusainak drasztikus csökkentésével sikerült elérni. Az első járványhullám kezelése elismerésre méltó eredményekkel járt, és a COVID-19 terjedése szempontjából 2020 nyarára Magyarországot a világ egyik legbiztonságosabb országává tette.

A nyár tehát alacsony víruscirkulációval indult, ami óriási előny. Azt már májusban jeleztük a kormány számára, hogy a nyárra jellemző hőmérséklet és páratartalom mintegy 20 százalékkal lassíthatja ugyan a vírus terjedési képességét, de megállítani nem fogja. Ha a korlátozó intézkedések feloldása után az emberek fokozatosan visszatérnek a korábbi megszokott tevékenységeikhez, és lazul a fegyelem a fizikai távolságtartás és maszkhasználat terén, akkor a vírus nyáron is erőre kaphat. Ezt a lassan emelkedő napi esetszámok formájában észleltük is mintegy négy-öt héttel a korlátozó intézkedések feloldása után.

Augusztus utolsó hetében azonban a terjedés gyorsulását láttuk, amit azonnal jeleztünk is. Mivel a nyárnak lassan vége, ezért az időjárási körülmények mintegy 20 százalékos fékező, lassító hatása megszűnik.

A koronavírus zárt térben, szoros kontaktusok révén tud a legkönnyebben terjedni, ami az ősz beköszöntével egyre gyakrabban fordul elő, ami szintén növeli a kockázatot.

Összességében a terjedési adatokat, a járvány mozgatórugóit elemezve és értékelve a járványügyi helyzet romlik, ezért szükséges az elővigyázatosság szintjét még inkább növelni.

A járvány reprodukciós rátája (a gyakran emlegetett „R” érték) jelenleg magas, 1,5-2,0 körüli, ami azt jelenti, hogy

a rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg egy fertőzött átlagosan másfél-két további embert fertőz meg. Elsősorban rajtunk múlik, hogy a fertőzés ezzel a sebességgel végigsöpör-e rajtunk.

– Barabási Albert László világhírű vezető hálózatkutató tavasszal azt írta, „oltás hiányában megtanulunk együtt élni a vírussal”. Rengeteg hírt olvashatunk különféle vakcinajelöltekről, az oltóanyagért folyó verseny nyomában összeesküvés-elméletek születnek. Józan megfontolás szerint mikorra várható vakcina, és milyen hatásfokú ellenszerre számíthatunk?

– Én is úgy gondolom, hogy először majd akkor lélegezhetünk fel, ha lesz megfelelő oltóanyagunk. Bár az még mindig nem a vége lesz a pandémiának, sokkal inkább a vírus ellen folytatott háborúnk döntő csatájának a kezdete.

Nagy erőkkel folynak világszerte a kutatások a COVID-19 elleni hatásos és biztonságos oltóanyagok kifejlesztésére, és látunk is biztató eredményeket, ami reményt ad arra, hogy lesz társadalmi szintű immunizációs megoldás a világjárvány leküzdésére. Ugyanakkor még rengeteg a nyitott kérdés, amelyek közül talán kettő a legfontosabb. Az egyik, hogy a vakcina megfelelő erősségű védő immunválaszt eredményező hatása mennyi ideig tart majd? A másik kérdés, hogy a védőoltás milyen arányban biztosít majd védettséget azoknak, akiknek beadják, hiszen tudjuk, hogy egyetlen oltóanyag sem képes 100 százalékos védettséget nyújtani. Jelenleg több oltóanyag is eljutott már a harmadik kutatási fázisba, amikor több tízezer emberen történik a hatásosság és biztonságosság vizsgálata. Úgy számolunk, hogy a kiértékelés, a hatósági engedélyezési folyamatok, a tömegtermelés, a kiszállítás, az elosztás folyamatával együtt legalább egy évet, tehát 2021 őszéig kell várni még arra, hogy széles körben hozzáférhetővé váljon a védőoltás.

Előre azt sem tudhatjuk, melyik oltóanyag lesz a befutó. Ezért van szükség szigorú protokollok szerint végzett vizsgálatokra.

Ha bebizonyosodott, hogy egy hatóanyag biztonságos és hatásos is egyben, megkezdődhet a gyártás, majd az oltóanyag szétosztása.

Tudjuk, hogy bizonyos gyártók már előredolgoznak, tehát – bízva a kutatások sikerességében – már a vizsgálatok lezárulta előtt megkezdtek bizonyos gyártási folyamatokat. A teljes folyamat azonban egyelőre még túl sok bizonytalanságot rejt magában. Meggyőződésem szerint a legfontosabb szempont, hogy az oltóanyag bizonyítottan hatásos és biztonságos legyen, az idő ezekhez képest – sajnos – csak másodlagos tényező lehet.

– Korábban a fertőzés elsősorban „kórházi járványnak” látszott, az elmúlt hetekben a külföldről hazatérők mint lehetséges vírusterjesztők kerültek fókuszba, s a határokat szeptember elsején le is zárták. Belföldön mindeközben a strandok zsúfolásig tele voltak, fiatalok több száz fős szabadtéri bulikat rendeztek, ezeken a helyeken távolságtartásról szó sem esett. Vajon minek köszönhető, hogy nem futott fel sokkal meredekebben a járványgörbe?

– Nyár elejére rendkívül alacsony szintre csökkent a víruscirkuláció az országban, ezt a négy egyetem és a Központi Statisztikai Hivatal által mintegy tízezer fős reprezentatív mintán elvégzett szeroepidemiológiai vizsgálat (H-UNCOVER) mérései is igazolták. A korlátozó intézkedések feloldása ekkor kezdődött meg lépéseként, fokozatosan. Az emberek pedig ezt követően még sokáig nagyon óvatosak voltak. Végül, de nem utolsósorban

a nyár és szabadban tartózkodás is hozzájárult ahhoz, hogy a nagyon jó járványügyi helyzetünket ilyen sokáig tartani tudtuk.

Júniusban és júliusban valóban nagy szerepe volt a behurcolt eseteknek. Augusztus végére azonban a járványügyi helyzet hirtelen megváltozását észleltük: egyre inkább meghatározóvá vált a vírus belföldi terjedése. A fertőzöttek átlagéletkora jó 30 évvel alacsonyabb, mint a tavaszi járványhullám során. Intenzívebbé váltak a kontaktusok is: az emberek nagyobb csoportjai találkoznak ismét a munkahelyen, esküvőkön, falunapokon, családi rendezvényeken, gólyatáborokban, szórakozóhelyeken.

Ha bekerül a vírus egy olyan helyre, ahol sok ember van együtt másfél méteres távolságtartás és maszk nélkül, akkor ezt „ki fogja használni”, könnyen és gyorsan terjedni fog.

A vírus egy sejtparazita, önálló életre, mozgásra nem képes, gazdaszervezetre és légúti cseppekre – amelyeken utazhat – van szüksége a terjedéshez. Mivel a tünetek megjelenése előtt egy-két nappal már fertőzhet, ezért az az ember, aki egy társaságba beviszi a vírust, gyakran nem is tudja, hogy ő a fertőző forrás. Ma már tudjuk, hogy a tünetmentesek és az enyhe tünetekkel rendelkezők a legjelentősebb terjesztői a COVID-19-nek. Egyelőre nincs más fegyverünk ez ellen, csak a szoros kontaktusok számának csökkentése, a fizikai távolságtartás, a maszkhasználat és a gyakori kézmosás.

Most a legfontosabb az, hogy az emberek megértsék:

ha el akarjuk kerülni a további súlyos gazdasági és társadalmi károkat, amelyeket a szigorú lezárások és korlátozások okoznak, akkor mindenkinek egyéni felelősséget kell vállalnia a járvány elleni védekezésben!

El kell fogadni például azt a ma már tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tényt, hogy a járvány terjedésének megakadályozásában

az egyik leghatékonyabb eszköz az általános maszkviselés a zárt közösségi terekben. A megfelelő maszkviseléssel nemcsak magunkra, hanem embertársainkra is vigyázunk.

Jó lenne elérni, hogy a maszkviselés mindenki számára az egymás iránt érzett felelősség egyik nagyon markáns és vállalható gesztusa legyen! Értse meg mindenki, hogy ezt másokért is tesszük!

– A járvány most a fiatalok körében terjed intenzíven…

– Folyamatosan elemezzük a járvány terjedését, és azt látjuk, hogy jelenleg valóban a fiatalabb korosztályokban terjed a vírus a leginkább. A fiatalok képezik a társadalom motorját, akik rendkívül nyitottak az új gondolatokra, akik mindent ki szeretnének próbálni. Szükségük van egymás társaságára, és jellemzően nekik van a legtöbb fizikai kontaktusuk is másokkal. Ez teljesen normális az ő korukban. A vírus terjedése nem a fiatalok hibája. Legfeljebb a vírus hibája (bár a vírus is csak azt teszi, amit a biológiai szükségletei, törvényszerűségei megkívánnak).

Fontos, hogy megnyerjük a fiatalokat a járvány elleni védekezésnek, hogy minél többen megértsék, mit és miért kérünk tőlük, és hogy elkötelezzék magukat. Fontos, hogy ne a probléma, hanem a megoldás részeként tekintsünk rájuk!

Nekem is két nagy, felnőttkorú gyermekem van, és néha nehéz elég időt szánni rájuk, de mégis azt gondolom, hogy a megoldás az, ha beszélgetünk velük. Elmondtam például nekik, hogy ők minden bizonnyal enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen fogják átvészelni a fertőzést, de én már nem vagyok annyira fiatal, és egyáltalán nem biztos, hogy én is olyan jól megúszom ezt a betegséget, ha elkapom a fertőzést, mint ők. Kértem, hogy vigyázzanak magukra és ezzel vigyázzanak rám is, és mindenkire, aki sérülékenyebb, mint ők. Tudjuk, hogy a szociális kapcsolatok számukra különösen fontosak, de nem is azt kérjük a fiataloktól, hogy ezt adják fel – a közösségi média, az okostelefonok számtalan lehetőséget kínálnak nekik –, csupán néhány egyszerű cselekvést, mint amilyen a fizikai távolságtartás és a maszkhasználat a közösségi terekben.

– Sokféle vélekedés terjedt el a járvánnyal kapcsolatban. Mondják, az influenza több áldozatot követel, az ellen mégsem vezettek be óvintézkedéseket.

– Mindkettő cseppfertőzés útján terjedő légúti betegség. Mindkét betegséget vírus okozza, amely képes világjárványt előidézni. Több hasonlóság is van tehát köztük. A SARS-CoV-2 vírus által okozott COVID-19 betegséget még tanuljuk, hiszen csak nyolc hónapja ismerjük. Eddigi ismereteink alapján több tekintetben eltér a szezonális influenzától. Az egyik fontos különbség, hogy az új koronavírus fertőzőképessége (egy fertőzött személy átlagosan hány embert fertőz meg) nagyobb, mint az influenzavírusoké. A másik jelentős különbség, hogy 100 COVID-19 betegből átlagosan jóval több hal meg, mint 100 influenzás betegből. A harmadik lényeges különbség, hogy specifikus megelőzés (védőoltás, antivirális szer) az influenza esetén már régóta rendelkezésre áll, a COVID-19 esetén sajnos nem! Mindez azt jelenti, hogy

az új koronavírus jóval fertőzőképesebb, emberéleteket súlyosan veszélyeztető, nehezebben kontrollálható járványt okoz, mint egy szezonális influenzavírus.

A jelenséget jól szemlélteti a nemzetközi szakirodalomban megjelent egyik tanulmány adata, mely szerint az Egyesült Államokban a COVID-19-járvány legtöbb halálesetét hozó hetének halálozása körülbelül 20-szor magasabb, mint az elmúlt évek szezonális influenzajárványaiban a legsúlyosabb hetek átlagos halálozása. Sok szó esik a halálozásról és a gépi lélegeztetésről, azonban kevesebb arról, hogy

a COVID-19 betegség egyre több hosszú távú szövődménye válik ismertté, valamint az, hogy esetenként az enyhe lefolyású betegség után hetekig vagy hónapokig is visszamaradhatnak kellemetlen tünetek.

Ezt a jelenséget gyakran az egyébként egészséges fiatalabb és középkorú páciensek körében tapasztalják.

A jelenlegi COVID-19-világjárványt sokan az 1918-as, spanyolnátha néven a történelemkönyvekből ismert világjárványhoz hasonlítják az egészségügyi, társadalmi, gazdasági következmények súlyossága miatt. Indokolt és szükséges tehát, hogy védekezzünk ellene. Egyébként, ha egy új, pandémiás potenciállal rendelkező influenzavírus alakulna ki és kezdene el terjedni, ahogy ez történt legutóbb 2009-ben is a H1N1 esetén, ugyanúgy intézkedéseket kellene hozni, mint ahogy ezt tesszük most az új koronavírus legyőzésére.

Nem tudjuk még, hogy a szezonális influenza hogyan fogja tovább árnyalni az elkövetkező hónapokban a járványügyi helyzetünket.

A déli féltekén a szokásosnál enyhébb volt az influenzaszezon, amit leginkább az új koronavírus megfékezése érdekében bevezetett fizikai távolságtartó intézkedéseknek és a széles körű maszkhasználatnak lehet betudni.

Mivel mindkét vírus cseppfertőzéssel terjed, ezért ezek az óvintézkedések mindkettő ellen hatásosak. Nagy kérdés, hogy a két vírus együttes jelenléte nálunk mit eredményez majd. Az egészségügyi ellátórendszer és a gazdaság terhelését súlyosbíthatja egy „kettős járvány”, azonban ha a COVID-19 terjedését sikerül a megfelelő célzott intézkedésekkel hatékonyan visszaszorítani, akkor ez minden bizonnyal a szezonális influenza terjedését is korlátozni fogja. A „kettős járvány” elkerülése érdekében például javasoljuk mindenkinek azt, hogy influenza ellen mindenképpen oltassa be magát.

– A világjárvány halálos áldozatainak száma aggasztó, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán igazolható-e, hogy hány haláleset írható a COVID-19 rovására.

– A COVID-19 halálozási arányát a járvány közben több tényező miatt is nehéz pontosan meghatározni. Például a fertőzöttek számát a tesztelési stratégiák korlátai miatt csak becsülni lehet, tehát nem tudjuk pontosan, hányan kapták el a fertőzést. Másrészt gyakran nagyon nehéz feladat annak megítélése, hogy valaki az újkoronavírus-fertőzés miatt, vagy egyéb súlyos alapbetegsége miatt hal meg, COVID-19 „kísérőbetegséggel”. A COVID-19 halálozási adatait a járványt követően a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott algoritmus szerint értékelik, osztályozzák, tisztítják. Ebből születnek meg az ország hivatalos statisztikai adatai.

A legfrissebb nemzetközi adatok alapján átlagosan az összes újkoronavírus-fertőzöttek 0,6 százalékát nem sikerül megmenteni.

Számításaink szerint – figyelembe véve azt, hogy nálunk a tesztelésből gyakran kimaradnak az enyhe tünetekkel rendelkezők és a tünetmentes fertőzöttek – Magyarországon ezek az adatok nem térnek el a szakirodalomban leírtaktól.

– A másik közkeletű vélekedés, hogy a veszélyeztetett személyeket, például az időseket hatékonyabban kellene védeni, s a többiek (középkorúak, fiatalok) éljék megszokott életüket, így néhány kellemetlen tünettel megúszható lenne a járvány. Mit szól ehhez a felvetéshez?

– Azt gondolom, hogy a generációk nem választhatók el egymástól hermetikusan, tehát egy magasan átfertőzött populáció esetén az idősek hatékony védelme, izolációja is nagyon nehézkes, illetve kétséges. Másrészt az idősek teljes izolációja a fiatalabb korosztályoktól felbecsülhetetlen szociális, mentális károkat is okozna. Képzeljük el a teljesen elmagányosodott, külvilágtól, mozgási lehetőségektől is elzárt, sokszor segítségre szoruló idős embereket. Az izoláció lehet, hogy ideig-óráig megvédené őket a COVID-19-től, azonban hosszú távon súlyosan károsítaná mentális és testi egészségüket.

Össztársadalmi érdekünk, hogy a teljes populáció védelmére figyeljünk. És közben ne feledkezzünk el arról, hogy a fiatalabb korosztályok esetén is előfordulhat súlyosabb megbetegedés, vagy hosszú távon fennmaradó, életminőséget rontó tünetek.

A sérülékeny csoportok fokozott védelme – ami tehát nem jelent teljes izolációt – nagyon fontos. Ezért vezetünk be látogatási korlátozásokat az idősotthonokban, ezért kérjük az egészséges fiatalabbakat, hogy tartsanak távolságot és hordjanak maszkot, és ezért szorgalmazzuk azt, hogy szorítsuk vissza a fiatalok körében jelenleg gyorsan terjedő fertőzést, még mielőtt az idősebb korosztályokra is átterjedne.

– Mi a legjobb védekezési stratégia most? A hatékonyabb, széles körű tesztelést és a kontaktuskövetést sokan sürgetik szakmai körökben…

– Az első és legfontosabb: mi magunk tehetjük a legtöbbet a járvány visszaszorítása érdekében. Csak néhány dolgon kellene változtatni, de éppen a megszokásokon nehéz változtatni.

A maszkhasználat körüli viták szerintem nagyon sokat ártanak a járvány elleni védekezésnek. Egy egyszerű, olcsó, mindenki számára elérhető eszközről van szó.

Az, hogy kicsit kényelmetlen, nem lehet érv azzal szemben, hogy sok ember életét, egészségét megvédheti. A másfél méteres fizikai távolságtartás sem nagy kérés, csak meg kell szokni az „udvarias” távolságtartást és a kézfogás helyett más üdvözlési formákat.

A tesztelési stratégia már nehezebb kérdés. A nukleinsav-kimutatáson alapuló vizsgálatok nagyszerű lehetőséget kínálnak a védekezési stratégiánk kibővítésére, mert az ebben rejlő potenciált nem merítettük még ki teljesen. Az első hullám során főképp a tesztelések klinikai előnyeit használták ki, így leginkább a súlyosabb betegeket tesztelték, és a laboreredmények főképp a kórházhigiénés és terápiás döntéseket alapozták meg. A második járványhullám során be kellene vetni a teszteléseket arra is, hogy a járványos terjedés mintegy 50-60 százalékában szerepet játszó, enyhe tünetekkel rendelkező személyeket eredményesebben azonosítsuk, és a fertőzési láncok minél nagyobb hányadát felszámoljuk, megszakítsuk. Modellezési eredmények alátámasztják, hogy ha csak minden második fertőzést sikerülne megelőznünk, akkor már elkerülhetnénk, hogy nagy járvány legyen.

Most minden azon fog múlni, hogy sikerül-e felgyorsítani, kiszélesíteni és eredményesebbé tenni az esetek felderítését megalapozó teszteléseket és a kontaktuskutatást.

Folyamatosan a vírus nyomában kell loholni, nem szabad hagyni, hogy megvesse a lábát a közösségben, és lépésről lépésre egyre nagyobb teret nyerjen magának. Kulcsfontosságú tehát, hogy minden gyanús esetet a lehető leggyorsabban felderítsünk, laboratóriumi vizsgálattal igazoljunk és elkülönítsünk, a kontaktokat pedig karanténba helyezzünk. Minden olyan fertőzési lánc, amelynél ezt sikerül megvalósítani, megszakad. Ez mínuszpont a vírusnak és pluszpont nekünk.

– Sok szó esik a napokban a közösségi rendezvények korlátozásáról. Mindez az egyházi szertartásokat, összejöveteleket is érinti. Van olyan iskola, ahol nem tartották meg a Veni Sanctét. Milyen gyakorlatot javasol az egyházi rendezvények megtartásával kapcsolatban?

– Az egyházi szertartások zárt terekben akkor jelentenek kockázatot a vírus terjedése szempontjából, ha a másfél méteres távolságtartást nem tartják be, és nem követelik meg a maszkhasználatot. A templomok bejáratánál kézfertőtlenítőket érdemes kihelyezni, és figyelemfelhívó plakátokkal tájékoztatni a híveket a kívánt viselkedésről, segíteni őket ezek betartásában. Érdemes kijelölni a padokban, hogy hová lehet leülni, és hogy két ember között egy helyet ki kell hagyni. A liturgia során maradjon el a kézfogás. Zárt térben a hangos közös éneklés kockázatos lehet, ilyenkor ugyanis nő a vírusürítés intenzitása. A másfél méteres távolság megtartása, illetve a teljes körű maszkviselés csökkentheti ezt a kockázatot. Egy új tanulmány pedig azt bizonyította, hogy a halk éneklés biztonságosabb, tehát érdemes a fortissimóról pianissimóra váltani.

A lényeg tehát az, hogy hacsak lehet, ne adjuk fel a számunkra és a közösség számára fontos alkalmakat, de igenis változtassunk néhány apró dologban, és tegyük biztonságosabbá az együttlétünket.

– Ön szerint mire számíthatunk a következő hetekben, hónapokban, ha súlyosbodik a járványhelyzet? Az ősz, a tél nagy közösségi ünnepeink időszaka.

– A jelenlegi helyzet, a meredeken emelkedő esetszámok előrevetítik, hogy nehéz időszak előtt állunk. Az intézkedések hatása nem jelenik meg azonnal, hetekre van szükség ahhoz, hogy egy intézkedéscsomag hatása megmutatkozzék az esetszámok trendjének változásában. Az évszakváltás, az iskola elindulása nehezíti a helyzetet.

A társadalom és a nemzetgazdaság működése szempontjából az volna kívánatos, hogy ne legyen szükség a tavaszihoz hasonló hosszan tartó szigorú központi korlátozásokra, de ez csak akkor lehetséges, ha a társadalom minél szélesebb körét megnyerjük az együttműködésre, és mindenki a saját eszközeivel hozzájárul a védekezéshez. Szakértőként és emberként is felelősen erre kérek mindenkit.

Fotó: Pályi Zsófia; Pixabay; Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír