Ha Isten segít, a házasság kis mennyország – Beszélgetés az Eucharisztia és a házasság szentségéről

Nézőpont – 2021. szeptember 10., péntek | 12:45

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) jelent meg Török-Endrédy Orsolya és Sallai-Karikó Éva szerkesztésében A házasság szentsége az Eucharisztia fényében című kiadvány, melyet a hazai Schönstatt Mozgalomhoz tartozó Családok a Családért Egyesület adott ki. A szövegek összeállításában többek között Török Péter is közreműködött. Vele és feleségével, Endrédy Orsolyával beszélgettünk.

A Schönstatt Mozgalomhoz tartozó házaspárnak hét gyermeke van, négy lány és három fiú, kilenc és huszonnégy év közöttiek.

– Milyen élmények, események hatására született meg ez a kötet?

Török Péter: Évek óta gondolkodtunk már a házasság szentsége és az Eucharisztia közötti összefüggésről, és az eucharisztikus kongresszus most aktualitást adott ennek. Tilmann Beller atya, a Schönstatt Mozgalom magyarországi lelkivezetője évekkel ezelőtt az egyik lelkigyakorlaton prófétai cselekedetként térdet hajtott egy-egy házaspár előtt, kifejezve, hogy a házasság szentségében jelen lévő Krisztus előtt fejezi ki tiszteletét. Ez nagyon mély, felemelő és lelkileg megtisztító élménye a közösségünknek. Tilmann atya sokat beszélt arról, hogy

a házasság szentsége élő valóság, és ahhoz, hogy egy házaspár igazán mélyen megélhesse a házasságát, benne a szeretetet, az irgalmat, nem elég csupán az emberi elhatározás, hanem Isten kegyelmi jelenléte is szükséges.

Óbudaváron létrehoztuk a házasság tanösvényét: tizenöt állomáson keresztül mutatjuk be a különböző életszakaszokat. Miután kiderült, hogy Budapesten rendezik majd meg a 2020-as eucharisztikus kongresszust, a magyar egyház részeként mi is az Eucharisztiával való kapcsolatunkra, életünkre fókuszáltunk. Ez segített bennünket abban, hogy tudatosítsuk: az Eucharisztia az egész emberi életet, így a házasságot is végigkíséri. Óbudaváron megvalósítottuk az eucharisztikus házaspárok útját, és megszületett ez a könyv is, amely elmélkedésre, házaspárok közötti beszélgetésekre és közösségi feldolgozásra is alkalmas.

Endrédy Orsolya: Tilmann atya többször tartott nekünk olyan lelkigyakorlatot, amelyen azt kérte tőlünk, csöndesedjünk el, koncentráljunk kettőnk kapcsolatára, és a társunk szívében imádjuk Jézust.

A társunk szíve tabernákulum, és a kapcsolatunkban különleges erővel van jelen a Szentháromságos Isten,

mélyedjünk el ebben a kapcsolatban. Amikor elkezdtünk mélyebben foglalkozni az Eucharisztiával, rádöbbentünk, milyen sok a párhuzam a két szentség között, mennyire erősítik egymást, és azt is felismertük, hogy az Eucharisztiával kapcsolatos élményeink mennyire gazdagítják a házasságunkat. Isten minden alkalmat megragad, hogy mély, személyes kapcsolatba kerüljön velünk. Ahogyan a Szentírás is fogalmaz, Isten és ember frigyre lép egymással. Minden szentségnek a házasság az őstípusa, ahogyan Isten az emberhez közelít.

– Említenének néhány párhuzamot?

T. P.: Talán a legfontosabb az, amit Ferenc pápa úgy fogalmaz meg: a házasság szentsége a Szentháromság ikonja. A házasság szentségében férj és feleség egy test és egy lélek lesz, mégis különálló személyiségek, és a szerelmük, a szeretetük termékeny, életet fakaszt. A Szentháromság is egység, mégis különálló személyek alkotják, és a szeretetük termékeny. Az Atya szeretete a Fiú iránt olyan mély és erős, hogy már személlyé válik. Ugyanilyen párhuzam a Krisztus és az Egyháza közötti kapcsolat is. Szent Pál tanítása, hogy a férfi és a nő elhagyja a szülői házat, egymáshoz kapcsolódnak és egy testté lesznek. „Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom” – mondja az apostol. A Krisztus és az Egyház közötti szeretetkapcsolat és vágyakozás a házasságban is megvan, ugyanúgy keresi a férj a feleségével az egységet és a szeretetet. A teremtő Atya azért alkotta férfinak és nőnek az embert, hogy át is élhessük azt a vonzalmat, ragaszkodást, amellyel ő van irántunk.

E. O.: A két szentség közötti párhuzam a kommunió is, amikor az áldozásnál magunkba fogadjuk Krisztus testét, eggyé válunk vele. A házasságban nemcsak lelki és szellemi egységre vagyunk hivatva, hanem testi, fizikai egységre is. A személyiségünk lényegét adjuk oda a másiknak, mondta egyszer Kentenich atya (Josef Kentenich, a Schönstatt Mozgalom alapítója – B. D.) Az imádságban is ezt tesszük, amikor adorálunk, vagy amikor a házaspár tagjai egymással beszélgetnek, és megélik az egységet. Nekem ez a kedvenc állomásom, amikor az adoráció és a szentségimádási csendes együttlét párhuzamát szemléljük: elcsöndesedünk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt, szemléljük, és rendezzük a gondolatainkat. Kitágítjuk az eucharisztikus lakomának azt a pillanatát, amikor Jézus jelenlétében vagyunk. A házasságunkban is szervezhetünk olyan pillanatokat, napokat, amikor csak az a feladatunk, hogy egymással legyünk, hogy egymásban elmerüljünk, és a szeretetünk forrásához kapcsolódjunk. Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű enciklikájában van egy külön rész arról, hogy milyen nagy fájdalom a mai embernek, ha a házastársa észre sem veszi már. Levegőnek nézi, mert olyan természetesnek tekinti, hogy van.

Ám a szeretet lényegéhez tartozik, hogy észrevesszük a társunkat, szemléljük, nagynak látjuk, és akkor tud igazán nagy lenni.

Az is párhuzam a két szentség között, hogy az Eucharisztia Jézus keresztáldozatának megjelenítése. A házasságban sem minden rózsaszín, van benne nagyon sok szenvedés is. Egymásnak is okozunk fájdalmat, szenvedést, illetve közösen is hordozunk kereszteket, hiszen az élet viszontagságai senkit nem kímélnek.

– A könyvben úgy fogalmaznak: a házasság örökös bocsánatkérés és megbocsátás. Előbb említették a kegyelmet: lehet, hogy emberi erővel nem tudnák kezelni ezt a helyzetet, szükség van Krisztus kegyelmére.

E. O.: Isten hűsége hozzánk minden bűnösségünk ellenére érvényes marad. Ennek földi képe a házasság, amelynek éppen ezért vannak nagyon kellemetlen részei is. Két bűnös élet van összekötve ebben a kapcsolatban. Ez is párhuzam: az Eucharisztia vételének feltétele a rendszeres bűnbánat, a gyónás, és ugyanígy, az élő házasság szentségének is feltétele a rendszeres megtisztulás, gyónás, a kvázi menyegzői fürdő. Akkor tudunk újrakezdeni, ha szembesülünk a saját bűneinkkel, és akkor tudunk irgalmasok lenni, ha érezzük, hogy mi magunk is irgalomra szorulunk. A könyvben olvashatók élettörténetek: házaspárok mesélnek arról, milyen apró dolgokban tudunk egymás agyára menni a házasságban. De Krisztus minket megváltó halála miatt ezek a helyzetek is mind nagyon értékes áldozatok lehetnek. Istennek nagyon nagy tervei vannak a házassággal, és aztán szembesülünk azzal, hogy mi micsoda karikatúrák vagyunk ehhez képest. Mégis,

nagyon fontos tudatosítanunk, milyen hatalmas perspektíva mindaz, ami benne van Isten tervében. Csak így tudunk előrelépni, így lehetséges, hogy ne csak a mindennapok szürkeségét, az apró konfliktusokat vagy akár a komoly nehézségeket lássuk meg, hanem a távlatokat is, és tudatosítsuk, hogy mi az Istentől nekünk szánt küldetésünk.

Főleg ma, amikor a család, a tiszta szerelem folyamatosan komoly támadásoknak van kitéve.

T. P.: Nagyon könnyű felidéznünk, hogy Jézus gyógyított, prédikált, sokan szerették, jó érzés volt a közelében lenni, mert mellette az ember nagynak láthatta magát is. Ám Jézus volt az is, akit megvetettek, elárultak, megtagadtak. Az, hogy milyen Isten, milyen Jézus Krisztus, a Megváltó, nem attól függ, hogy én mit gondolok erről. A házasságban is hasonló a helyzet: elgondolok valamit a házasságról, amit Isten megáld. Vannak csúcspontok, amikor minden csodálatos, és hálát adok Istennek, hogy ilyen szép és jó társat teremtett nekem. Ám nem panaszkodhatok akkor sem, amikor éppen csalódom a társamban, és elgondolkozom azon, biztos-e, hogy ez az én utam, és valóban kell-e ez nekem. Mit tehetek ilyenkor? Továbblépek, és addig keresek, amíg megtalálom azt, aki tökéletesnek látszik? Vagy pedig elfogadom, hogy Isten megteremtett engem, házasembernek szánt, a házastársamat is erre hívta meg, és a kettőnk kapcsolata betöltheti ezt a hivatást, ha hűséges maradok ahhoz, amit Isten elgondolt. Ez összefügg az Eucharisztiával. Az első áldozásra az ember készül, és azt hiszi, minden áldozás ilyen lesz, ünneplőbe öltözik a szíve és a teste is. Később azonban előfordul, hogy összetöpörödve, összetörten megyünk áldozni, nem tudjuk átélni azt az örömet, amit első alkalommal, vagy éppen csalódottságot érzünk. Pedig tudjuk, hogy ott van Jézus az Oltáriszentségben, hogy befogadjuk őt. „Uram, segíts hitetlenségemben.” Ha a házasságban Jézus valóban jelen van, ha a teremtett valóság kettőnk egysége, és kitartunk a hűségben, akkor nemcsak egymás mellett tartunk ki, hanem hűségesek maradunk Isten rólunk elképzelt képéhez is, és azt mondjuk: ha a dicsőséges oldalt örömmel vállaljuk, mert ilyen csodálatos Megváltót adott nekünk a Jóisten, akkor elfogadjuk azt is, hogy ebben a kereszt, a szégyenérzet, a saját kudarcaink is benne vannak. Az eucharisztikus kongresszus nagyszerű lehetőség arra, hogy megpróbáljuk közelebb vinni az emberekhez a szentmisét, az Oltáriszentséget. Ugyanez a helyzet a házassággal. Ma már alig van egy életen át hűségben megélt házasság, nincs meg a minta, amiből az emberek azt látnák, hogy ha az Isten segít, akkor a házasság tényleg kis mennyország.

Ha fel tudjuk mutatni a házasság szentségét, akkor magát Istent mutatjuk fel, azt, hogyan él közöttünk: „veletek vagyok a világ végéig”, veletek szenvedek és örülök.

Nem biztos, hogy be tudjuk vinni a templomokba az embereket, de a szentségi házasságokon keresztül megmutathatjuk a szeretet nagyságát, összetartó erejét: Isten ilyen, és ilyennek teremtette meg az egymást szerető emberpárt.

– A kötetben Tilmann atya azt írja: az egész napos keresztény légkör biztosítja a növekedést a gyerekeknek és a szülőknek is. Hogyan lehetséges ezt megvalósítani?

E. O.: A jézusi szeretetlégkört a vasárnapi mise után itthon is megpróbáljuk megteremteni. Esténként a család együtt imádkozik, bár ezt nem tudjuk mindig megvalósítani, mivel vannak gyerekeink, akik már nem élnek itthon. Fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mi alakítja az otthonunk légkörét? Nem mindegy, mit engedünk be az otthonunkba a filmeken, olvasmányokon keresztül, milyen képek vannak a falon, mivel vesszük körül magunkat. Igyekszünk minél tisztább lelki-szellemi forrásból meríteni, és erős szűrőket használunk, figyelünk arra, hogy mit engedünk be a gyerekeink életébe. Ez komoly szülői felelősség.

T. P.: Egy püspök egyszer arról írt, hogy amikor reggel felkel, tudatosítja magában: ő püspök. Ennek megfelelően gondolja el a napját, mindazt, amit tennie kell, este pedig számvetést készít. Ha egy keresztény házasságban, családban élő ember reggel felkel, ugyanígy megtervezheti a napját, azzal az elhatározással, hogy szentségi házasságban élő férfiként, nőként akarja megélni ezt a napját, és elvégezni a feladatait. Ez a szeretetkapcsolat átjárja a napját.

Az egész napos keresztény légkör alatt valami ilyesmit értek: a feleségemmel és a gyerekeimmel, akiket szeretek, állandó kapcsolatban vagyok. Végzem a napi munkámat, de mindig velem és bennem vannak. Olyan ez, mint egy folytonos imádság.

A szeretetkapcsolat számunkra Istent is jelenti, nem csak az emberi kapcsolatot. Kapcsolatban vagyok azzal, aki szeret, akit szeretek, s így kapcsolatban vagyok Istennel.

– A mai világban zajló folyamatok közül szinte minden a keresztény értékek ellen hat. Hogyan tudják megóvni ezek káros hatásától a gyerekeiket Önök, akik megalkuvás nélkül követik Krisztus tanításait?

T. P.: Az kétségtelen, hogy ellen kell állnunk a rossznak, és erősítenünk kell a jót. Ám úgy látom, a gyerekeink szíve a helyén van. A Jóisten bennük is működik, ők is vágynak a jóra. Amikor hazajönnek, megkönnyebbülnek, mert itthon megnyugszik a szívük. Nem csak kiiktatni kell bizonyos hatásokat, hanem létrehozni azt a légkört, amelyben az élet növekedhet, és a lélek meggyógyul.

E. O.: Nagy erőforrás, hogy Isten terve szerint a családok nem különálló szigetek, hanem az Egyház részeként az egyházközségben és más közösségekben szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ez komoly megtartó erő. A gyerekeknek a kortárskapcsolatok sokat jelentenek, egy időben többet is, mint a család. Egymástól tanulják a jót, erősítik egymást. Gyakran előfordul, hogy megkérdezik, mit gondolunk erről vagy arról, és ez nagy ajándék nekünk.

T. P.: A család kis egyház, ecclesiola. Mint a megtört Szentostya minden apró morzsája, részesül a nagy Egyház feladataiban és közösségi kegyelmeiben. Ugyanúgy megvan benne a hitoktatás, a szociális szolgálat, a közös liturgia feladata és a szentségi Jézus felmutatása, megjelenítése a világban. Az otthonainkban a házasság szentsége biztosítja a Szentháromság Isten szeretetének erőterét. Ezek az igazságok, egyházi tanítások nagy lendületet, erőt, inspirációt adnak nekünk a hétköznapokban, s így más szemmel tudunk nézni egymásra és az eseményekre. Kívánjuk, hogy minél több házasság megújulhasson a szentségek erejéből Isten akarata szerint.

*

Szeptember 11-én, a Margitszigeten, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében megrendezett családi napon felállítják az eucharisztikus házaspárok útját, amelyről a fenti beszélgetésben olvashattak.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyra Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. szeptember 5–12-i összevont számában jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria