2024. április 25., csütörtök
Szent Márk
Szent Márk
A zenész-dalszerző J. P. Mauro arra is felhívja a figyelmet, hogy például sporteseményeken senkinek nem jelent problémát hangosan énekelni mások jelenlétében. Amikor azonban ugyanezek az emberek misén vesznek részt, szegény kántorok nem sok segítséget kapnak tőlük az éneklésben. Ugyanakkor a misén való éneklés nem csak a zenéről szól – írja Mauro. Szent Ágostonnal együtt rámutat:
Aki énekel, kétszeresen imádkozik”,
sőt, a katekizmust is segítségül hívja az érvelésben.
A Katolikus Egyház katekizmusa 1157. pontjában három kritériumot sorol fel: az imádság kifejező szépségét, a közösség egyöntetű részvételét és az ünnepélyességet.
1157. Az ének és a zene annál jobban teljesítik jel-funkciójukat, „minél szorosabban kapcsolódnak a liturgikus cselekményekhez”, három fő kritériumot tartva szem előtt: az imádság kifejező szépségét, a közösség egyöntetű részvételét a megfelelő időben és az ünnepélyességet. Így szolgálja az ének és a zene a liturgikus szavak és cselekmények célját: Isten dicsőségét és a hívek megszentelését.
Az „imádság kifejező szépsége” nem azt jelenti, hogy magának a zenének kell gyönyörűnek lennie, Mauro szerint a szépség magában az imádság kifejezésében található. A katolikus hit sok más területéhez hasonlóan
a szándék számít legtöbbet. Ha valaki az Atya dicsőségéről énekel, az saját jogán gyönyörű.
Talán ennél is fontosabb, hogy a gyülekezet egyöntetű részvételére buzdít az Egyház. Katolikusként arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot tegyünk Jézusról, részt vegyünk a szentmisén és egységben, közösségben legyünk egymással. A közös éneklés az egységet segíti elő Mauro szerint, és visszautal Krisztus szavaira: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben…” (vö. Mt 18,20).
A szakrális zene az ima nyelve, mutat rá a szerző. Szent Ágoston olyan mélységét érezte a zenének, amely az imádságos szavakhoz társítva még erősebbé, hathatósabbá teszi magát az imát.
Hogy sírtam himnuszaid és énekeid hallatán! Mélyen megindultam az édes hangoktól templomodban. Ezek a hangok behatoltak a fülembe és belecsöpögtették az igazságot a szívembe; jámbor érzelmek ébredtek bennem, folytak a könnyeim és jól éreztem magam.” (Szent Ágoston: Vallomások)
Hiába látjuk be azonban a misén való éneklés jelentőségét: ha bizonytalanok vagyunk magunkban, nehéz perceket szerez akár csak egy válaszos zsoltár is – folytatja Mauro.
Azokat, akik nem szeretik saját énekhangjukat, a szerző azzal bátorítja, hogy a hangunkat is Isten teremtette ebbe a világba – ebből a szempontból pedig szinte lényegtelen, hogy mi magunk mit gondolunk a hangunkról. A misén való éneklés nem a büszkeségünket kell hogy táplálja, hanem esélyt ad arra, hogy kitárjuk önmagunkat Krisztus előtt.
Sokakat az zavar, hogy félnek: a körülöttük állókat bántja a hamis éneklés. Mauro a póktól félő gyerekre utal, akinek szülei azt mondják: a pók jobban fél tőlünk, mint mi tőle. A többieknek ugyanúgy megvannak a saját problémáik a hangjukkal; ha fintorognak, valószínűleg inkább a saját hangjuk miatt teszik. Ne gondoljuk, hogy ki tudjuk találni mások gondolatait – figyelmeztet a szerző. – Figyeljünk a zenére és az imára inkább!
1156. „Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetelen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része.” A költészet és a sugalmazott zsoltárok gyakran hangszerekkel kísért éneklése már az Ószövetség liturgikus ünnepeihez szorosan kapcsolódott. Az Egyház folytatja és kibontakoztatja e hagyományt: „Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket, énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak” (Ef 5,19). „Aki énekel, kétszeresen imádkozik.”
Forrás: Aleteia.org
Fotó: Pexels.com
Magyar Kurír
(vn)
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
1