Van kiút a megosztottságból? – Beszélgetés Az egyház küldetése a polarizált világban című kötetről

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, Budapesten tartott beszélgetést Paksy Eszter, az Új Város Kiadó vezetője moderálta.

A beszélgetésben részt vett a szerző, Aaron Wessman online, Cincinnatiból kapcsolódva; Szemerkényi Réka külpolitikai szakértő, az Egyensúly Intézet munkatársa, az Egységért politikai mozgalom alelnöke; Tóth Pál, az Új Város Kiadó korábbi vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció tanszékének alapítója, a loppianói Sophia Egyetemi Intézet társadalmi kommunikáció professor emeritusa és Kapás Orsolya, a kötet fordítója.

Mi a feladatunk keresztényként az egyre szélsőségesebben megosztott közéletben? Mit tegyünk, hogy viselkedésünkkel ne elmélyítsük az árkokat, hanem a közeledést szolgáljuk? – tették fel a kérdéseket az esemény Facebook-oldalán.

Tóth Pál elmondta, Európában plurális társadalomban élünk a sokféle politikai, kulturális, nyelvi csoportosulások együttes jelenléte miatt. Ferenc pápa 2014-ben, Strasbourgban az Európa Tanácshoz intézett beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a különbözőség kreatív együttműködésre ad lehetőséget, de a csoportok egymás ellen is fordulhatnak.

Az Új Város Kiadó volt vezetője rámutatott, hogy már a Szentírás is állandó harcokról számol be. Európában a harmincéves háború után a vesztfáliai békével először valósult meg a különbözőségek elfogadása.

A digitális korban azonban felerősödött az ellenségeskedés, hiszen gyorsan terjednek a hírek, és a közösségi médiában az online csoportosulások, „buborékok” véleményt formálva külön valóságokat teremtenek.

Az ezredforduló válságai megrengették az európai kultúrát, így mindenki próbálja védeni magát és a közösségét. A nemzet és az identitás fogalma fontossá vált, közben a közéletben a racionalitás helyett az érzelmek kerültek előtérbe.

A kivezető utat helyi közösségek építésében látja Tóth Pál, melyekben helye van a párbeszédnek, egymás elfogadásának, majd ezeket kellene összekapcsolni hálózatba.

Szemerkényi Réka rámutatott: a csoportba rendeződés természetes és jó jelenség. A nehézség abból fakad, amikor a különböző elvek szerint rendeződő csoportok elkezdenek egy külön világban élni, és azt gondolják, hogy az A Világ. A csoporttagok egyformán látnak mindent, mert a csoporthoz való tartozás extra erővel írja felül saját ítélőképességüket. 

Mint mondta, egy erősen polarizált társadalom hajlamos arra, hogy minimálisra csökkentse a demokratikusan megválasztott vezetői kontrollálásának esélyét, miközben a megválasztott vezetők is egyre kevésbé érzékenyek a közvélemény változásaira. Egy polarizált társadalomban sokkal nagyobb az esélye, hogy katonai, politikai, diplomáciai, gazdasági konfliktusok alakuljanak ki, a csoportok egymás ellen forduljanak.

Mit lehet ez ellen tenni? Kezdjünk kommunikálni a másikkal – bátorított Szemerkényi Réka. – Ma Magyarországon az emberek vagy életre-halálra belemennek a konfliktusokba, vagy hallgatnak. De így nem jutottunk előre egymás megértése felé. Ki kell tudnunk lépni a saját buborékunkból, meg kell hallgatni a másik világát. A beszélgetés célja nem feltétlenül a meggyőzés, hanem a másik megértése. Ezáltal ő is be tudja fogadni, amit mi elmondunk, a más véleményt meg tudja érteni, netán a meggyőződésévé is tudja tenni.

A szerző, Aadam Wessman elmondta: könyvét Amerikában az ottani Új Város Kiadó adta ki, a Fokoláre mozgalmat ezáltal ismerte meg. Amikor Belgiumban élt, hogy teológiai doktorátust szerezzen, beszívta magába az európai kultúrát. Amikor 2018-ban visszatért az USA-ba, arcul csapta az a változás, amit a toxikus mértékű polarizáció okozott. A feszültségek, ellentétek és negativitás mindenütt jelen volt, még az egyházi közösségekben, a családokban is. Elszomorította a megosztottság, úgy érezte, kívülről látja azt, de néhány hónapon belül észrevette, hogy rá is hatással van. Beleásta magát a témába, majd lelkigyakorlatokat is tartott róla, ezután szánta el magát a könyv megírására.

A szerző a könyvében szereplő „megaidentitás” fogalmat egy amerikai politikai szakértőtől vette át. Az Egyesült Államokban két megaidentitás van: a vidéki és a városi Amerika, azaz a középső rész és a két part. A vidéki rész republikánus, konzervatív; a városi haladó nézetet képvisel, demokrata. A politikai vezetők szinte pápái ezeknek a pártoknak, mindenben befolyásolják az emberek életét. A csoportok utálják egymást, nincs párbeszéd közöttük. Ellenségként tekintenek a politikai ellenfélre, ahol lehet, alázzák.

Wessman észrevette, hogy a katolikusok is ugyanezt a nyelvet kezdik használni. „Ez nagyon zavart, mert próbáltam Jézus tanítványa lenni, és ő nem használ ilyen kifejezéseket. Jézus metaforája az irgalmas szamaritánus vagy a jó pásztor:

a keresztények arra vannak meghívva, hogy segítsenek az embereken, akkor is, ha nem értenek velük egyet.

Lépjünk oda a másikhoz, ezzel a keresztény identitásunkat is építjük! Jézus is ezt tette, és erre hív meg most is!” – buzdított.

Szemerkényi Réka elmondta: politikai közegben is arra próbál figyelni, hogy mindig emberek vannak mellette,

mindenki egy olyan lehetőség, mint amit az irgalmas szamaritánus kapott; lehet tenni érte valamit. Ez a hivatásunk minden területen, a közéletben, a nemzetközi kapcsolatokban is.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv fejezeteinek végén nagyszerű kérdések vannak, amelyek segítenek kialakítani a másik befogadásának kultúráját.

Kapás Orsolya, a könyv fordítója megosztotta: 2023 októberében, amikor még csak tanakodtak a kötet magyar kiadásán, nem gondolták volna, hogy  két évvel később ilyen létjogosultsága lesz a témának. Beavatott a fordítás nehézségeibe is, amit az amerikai és magyar körülmények különbözősége okozott, majd kiemelte: keresztény identitásunknak felül kell múlnia a politikai identitásunkat. A könyvben valós életpéldákat is bemutat a szerző, akik életéből merítve jobban tudunk közelíteni egymáshoz.

A könyvbemutató után a közönség is feltehetett kérdéseket a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek.

A magyar társadalom polarizációjával kapcsolatban Szemerkényi Réka rámutatott: mindenki azt a közösséget szolgálja, amelyhez tartozik. Felelősségünk, hogy a buborékokból kilépjünk, és vigyük előre a jót. Azok a konfliktusok, melyeket szavakkal generálnak, terhelik azt is, aki ezeket kimondja. Utalt arra, hogy a könyvben Aaron atya hangsúlyozza, hogy a háború szót felelőtlenség kimondani, szerinte ez így van a politikában is.

Felelősségünk van minden szóval, tettünkkel, hogy ne a feszültségeket erősítsük.”

Tóth Pál hozzátette, hogy a Fidesz kommunikációja régen pozitív volt, érveltek, elmondták a nehézségeket, és ezzel elvesztették a 2002-es választásokat. A másik oldal egy más típusú kampánykommunikációval jelentkezett, és a rövid, ütős, negatív érzelmekre ható üzenetekkel megnyerték a választásokat. Ma más országokban is a jól felépített kampánykommunikációval lehet választásokat nyerni, de mivel ez elfajult, ki kéne jönnünk belőle. „Felelősen kezdjük el a párbeszédet építeni egy bizalmi légkörben, hogy igaz emberi teljesítmények alapján hozzunk ítéleteket!” – figyelmeztetett.

A közönség soraiban felmerült, hogy bár a könyv arra hív, hogy a háború szót kerüljük, mégis van szellemi harc, a jó és a rossz harca. Aaron Wessman elmondta: a háború alatt azt is érti, hogy az emberek sokszor elhatározzák, hogy egy személy gonosz, és nem lépnek vele kapcsolatba. Vannak, akik mégis próbálnak lépéseket tenni felé, hiszen Jézus sem csak bizonyos emberekért adta az életét, hanem mindenkiért. A polarizációt sokszor a technológia is táplálja, mivel az algoritmusok olyan tartalmakat kínálnak fel nekünk, melyek negatívan mutatják be azokat, akiket ellenfeleinknek határoznak meg. Ugyanakkor a közösségi média lehetőség is lehet, meg tud ismertetni más álláspontokkal is.

A kérdésre, hogy családban, közösségben hogyan lehet a polarizáció ellen hatni, Tóth Pál azt ajánlotta, hogy függesszük fel egy időre a vitatkozási kedvünket, és inkább hallgassuk meg egymást. Ne válaszoljunk azonnal, hagyjuk érlelni magunkban azt, amit a másik mondott, tekintsünk rá Isten szemével. Szemerkényi Réka hozzátette: a legfontosabb, hogy az egyre jobban kiéleződő helyzetben se hagyjuk magunkat belerángatni acsarkodó, a másikat lenéző, megalázó stílusba. Felelősségünk, hogy az igazság mellett kiálljunk, de nem agresszív, támadó stílusban. Vigyáznunk kell, hiszen a lelkesedés és az agresszió határa nagyon keskeny. Párbeszédre kell törekedni a családban, a közösségben; tisztelettel, a másik elfogadásával kell kifejeznünk, amit fontosnak érzünk.

Azzal kapcsolatban, hogy válhat-e az Egyházhoz tartozásunk is megaidentitássá, meghatározhatja-e az életünk olyan részeit, mint például a politikai hovatartozás, Aaron atya elmondta: lehet a katolikusságunk is megaidentitás; veszélyessé válhat, ha elzárkózunk a másképp gondolkodók elől. Hangsúlyozta, hogy a legjobb katolikus gondolkodók azok, akik képesek meghallgatni más gondolkodásúakat is. Például Aquinói Szent Tamás tanulmányozta Arisztotelész munkáit muszlim és zsidó filozófusokon keresztül. Imádta Jézust, de nagylelkű volt a máshogyan gondolkodók iránt.

A katolikusok be tudnak zárkózni a saját álláspontjukba, de vissza kellene térnünk Jézus és a szentek példájához. Ők hívnak, hogy lépjünk ki a buborékból a másik ember felé.

Ha együtt cselekszünk velük, az egységet teremthet. Egy családtaggal is lehet szeretettel beszélni olyan dolgokról, amelyekben egységesek vagyunk, és lehet, hogy majd egy nap olyanokról is fogunk tudni, amikben most még nem vagyunk azok. Próbáljuk megtalálni a közös hangot, már abban is rengeteg érték van!

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír