Velünk élte a magyar történelmet – Szeretettel köszöntjük a 100 éves Angelo Acerbi bíborost

Angelo Acerbi 1925. szeptember 23-án született az észak-olaszországi Sesta Godano településen. 1948. március 27-én szentelték pappá, az akkor még különálló pontremoli egyházmegyében. 1956-ban belépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába, és a kolumbiai, brazíliai, franciaországi, japán és portugáliai pápai képviseleteken, valamint a vatikáni Államtitkárság Egyházi Közügyek Tanácsában szolgált.

VI. Pál pápa 1974. június 22-én új-zélandi pronunciussá, valamint óceániai apostoli delegátussá nevezte ki, érseki címmel ruházta fel és Zella címzetes érsekévé tette; majd június 30-án a vatikáni Szent Péter-bazilikában püspökké szentelte.

II. János Pál pápa 1979-ben nunciusnak nevezte ki Kolumbiába – ahol 1980 februárjában több diplomatával együtt az „Április 19-e Mozgalom” kommunista gerillái túszul ejtették, és hat hétig fogva tartották. Ezt követően került 1990-ben Magyarországra, ahol egyidejűleg ellátta Moldova szentszéki képviseletét is. Hétéves magyarországi szolgálata után nevezték ki apostoli nunciusnak Hollandiába. 2001 és 2015 között a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend (röviden Szuverén Máltai Lovagrend) prelátusa volt. Nyugállományba vonulása óta Rómában él, a Vatikán környékén.

Ferenc pápa 2024. december 7-én bíborossá kreálta a Szent Péter-bazilikában Angelo Acerbit.

*

Magyarországi szolgálata végén Pákozdi István készített interjút Angelo Acerbivel, mely az Új Ember katolikus hetilapban (1997. április 6.) jelent meg. Az alábbiakban közreadjuk a beszélgetés némileg rövidített változatát.

– Hogyan gondol vissza a Budapesten töltött hét évére?

– Hosszú idő volt, igen fontos korszaka a Magyar Egyház és az egész ország életének is.

Nagyon sok jó emlékem marad. Az elmúlt hét esztendőben én is az itteni történelmet éltem.

A sok pozitív élmény között a legjelentősebb a Szentatya két látogatása. Ilyen volt Mindszenty bíboros hamvainak hazatérése is... S biztos vagyok benne, hogy ez a történet tovább épül. Most volt a püspöki kar legutóbbi ülése, ahol látszott, hogy a püspökök keresik az evangelizálás öntudatos továbblépésének útját a kétezredik év felé...

– Hogyan látja a magyar egyház mai helyzetét, beszélhetünk-e válságról?

– Azt mondanám, létezik egyfajta válság – az erjedés, az élesztőhatás értelmében. A krízis nagyon erős volt az elmúlt évtizedekben. Ez mély nyomokat hagyott az egyházban, amelyek a mai napig érezhetők. Ám ennek következménye az a sok jelentős gyümölcs is, amelyről számot adhatunk, akár a lelkiismeretünkben – ami legfontosabb, – akár az ifjúság ügyében, akár az oktatásban, a nevelésben, és

az egyház újra szerveződésében, a püspöki karban, a szerzetesrendekben, amelyek újra visszatalálnak korábban elhagyni kényszerült útjukra,

egészen a legutóbbi tárgyalásokig a kormánnyal, hogy rendezzünk néhány függőben lévő kérdést. Úgy gondolom, az egyes püspökök a saját egyházmegyéjükben érzik leginkább e problémákat.

Szükség van tehát szinte minden egyházmegyére lebontott külön lelkipásztori gondoskodásra. Létezik persze egy átfogó kép is, amellyel kapcsolatban szívesen gondolok arra a dokumentumra, amely nemrég jelent meg a szociális kérdésekről. Ezt tanulmányozza, vitatja, reflektálja az egész magyar egyház.

– Hogyan tudta segíteni a magyar püspököket ebben a korszakban?

– Elsősorban abban az értelemben, hogy figyelemmel kísértem munkájukat. Egyenként, meg a gyakran tartott püspökkari ülések keretében is, azután levelezés útján, közvetítve nekik a Szentszék kiadott irányelveit, a római kongregációk munkaokmányait. (...)

Erdő Péter bíboros, prímás és Angelo Acerbi a bíborossá kreálása után
(Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye)

– Mi az, amit nem sikerült megvalósítania Magyarországon abból, amit szeretett volna?

– Nem tudtam megtanulni magyarul. Tettem erőfeszítéseket, de túl öreg vagyok már ehhez. Ez mindig egyfajta nehézséget jelentett, mert nem tudtam úgy kommunikálni az emberekkel a saját nyelvükön, ahogy szerettem volna. Remélem, az utódomnak nagyobb szerencséje, kitartása lesz, hogy megtanulja, mert ez nagyon fontos. (...)

– Szeretnénk megköszönni magyarországi tevékenységét és kívánunk sikeres munkát Hollandiában!

– Én köszönöm, elsősorban Urunknak a kegyelmet, amelyet a Magyar Egyháznak megad. Ez nem mindig látható, de tény, hogy megvan, ezt el kell ismerni! Személyesen én is köszönök mindent a püspököknek, a papságnak és a hívőknek.

Ahol csak jártam, városokban, községekben, nyílt szívű emberekkel találkoztam: köszönet a katolikus embereknek, akik hűségesek a hitükhöz, és szeretik a pápát.

Remélem, hogy ott lehetek majd Rómában a magyarokkal együtt Apor Vilmos püspök boldoggá avatásán!

Fotó: AFP

Kuzmányi István/Magyar Kurír