Leó pápa vasárnap délben: Isten örömmel fogadja és felhasználja azt a keveset, amit adunk

XIV. Leó pápa – 2025. június 22., vasárnap | 15:02

Június 22-én, úrnapján, délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyala Mária-imát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. Előtte a napi evangéliumról elmélkedve hangsúlyozta, hogy mindig növekszik, amit másokkal megosztunk; a velünk osztozó, sorsközösséget vállaló Isten minket is osztozásra, sorsközösség-vállalásra kér.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Sok országban ma tartják Krisztus testének és vérének főünnepét, úrnapját. Ennek az ünnepnek az evangéliuma a kenyerek és halak csodájáról szól (vö. Lk 9,11–17).

Hogy ételt adjon több ezer embernek, akik azért mentek hozzá, hogy hallgassák őt és gyógyulást kérjenek tőle, Jézus arra kéri az apostolokat, hogy adják oda neki azt a keveset, amijük van. Megáldja a kenyereket és a halakat, azután meghagyja nekik, hogy osszák szét mindenkinek. Az eredmény megdöbbentő: nemcsak hogy mindenki elegendő ételt kap, de még bőven marad is (vö. Lk 9,17). A csoda, túl azon, hogy csodálkozást kiváltó, látványos dolog, egyben „jel”, mely

arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ajándékai, még a legkisebbek is, annál jobban növekszenek, minél inkább megosztjuk őket.

Mi viszont, amikor mindezt úrnapján olvassuk, egy még mélyebb valóságra gondolunk. Tudjuk ugyanis, hogy minden emberi megosztás gyökerénél egy még nagyobb, azt megelőző osztozás található:

Isten velünk való osztozása.

Ő, a Teremtő, aki életet adott nekünk, hogy megmentsen, egyik teremtményétől azt kérte, hogy legyen az anyja, hogy adjon neki törékeny, korlátozott, halandó testet, mint a miénk, s úgy bízta rá magát, mint egy gyermek. Így teljes mértékben osztozott szegénységünkben, úgy döntött, hogy megváltásunk érdekében igénybe veszi azt a keveset, amit mi adhattunk neki (vö. Nikolaosz Kabaszilasz: Élet Krisztusban, IV, 3).

Gondoljunk csak arra, hogy amikor ajándékot adunk – legyen az akár kicsi, a lehetőségeinkhez mért ajándék –, milyen jó látni, hogy az ajándékot kapó személy örül neki; milyen boldogok vagyunk, amikor azt érezzük, hogy az az ajándék – a maga egyszerűségében – még jobban összeköt bennünket szeretteinkkel. Nos, a szentmisében pontosan ez történik köztünk és Isten között:

az Úr elfogadja, megszenteli és megáldja a kenyeret és a bort, melyet az oltárra teszünk, együtt életünk felajánlásával, s átalakítja őket Krisztus testévé és vérévé, a világ üdvösségéért hozott szeretetáldozatává.

Isten egyesül velünk, örömmel fogadja, amit hozunk, és arra hív bennünket, hogy egyesüljünk vele, ugyanolyan örömmel fogadva és megosztva az ő szeretetajándékát. Így – mondja Szent Ágoston – „ahogy a gabonamagok összegyűlve együtt […] egyetlen kenyérré válnak, úgy a szeretet egyetértésében jön létre az egyetlen Krisztus-test” (229/A beszéd, 2).

Kedves testvéreim, ma este eucharisztikus körmenetet tartunk. Bemutatjuk együtt a szentmisét, majd útnak indulunk, és az Oltáriszentséget városunk utcáin visszük. Éneklünk, imádkozunk, és végül a Santa Maria Maggiore-bazilika elé gyülekezünk, hogy az Úr áldását kérjük otthonainkra, családjainkra és az egész emberiségre. Legyen ez a szertartás tündöklő jele annak az elkötelezettségünknek, hogy mindennap – az oltártól és a tabernákulumtól indulva – az egymással való közösség és béke hordozói leszünk, osztozásban és szeretetben.

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

A Közel-Keletről, főképp Iránból aggasztó hírek érkeznek egymás után. Ebben az Izraelt és Palesztinát is érintő drámai helyzetben félő, hogy megfeledkezünk a lakosság mindennapi szenvedéséről, különösen Gázában és más területeken, ahol egyre sürgetőbbé válik a megfelelő humanitárius segítségnyújtás.

Az emberiség ma hangosabban mint valaha, békéért kiált és esedezik.

Ez a kiáltás a felelősségérzetünkhöz és az értelmünkhöz szól, és nem szabad, hogy elnyomja a fegyverek zaja, sem a konfliktust szító retorika. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi felelőssége van: meg kell állítani a háború tragédiáját, mielőtt megállíthatatlan örvénnyé válna. Nincsenek „távoli” konfliktusok, amikor az emberi méltóság forog kockán.

A háború nem oldja meg a problémákat, sőt, inkább felerősíti őket, és olyan mély sebeket ejt a népek történelmében, hogy azok több generáció alatt gyógyulnak csak be.

Semmilyen fegyveres győzelem nem kárpótolhatja az anyák fájdalmát, a gyermekek félelmét, az elvett jövőt.

A diplomácia hallgattassa el a fegyvereket! A nemzetek békés cselekedetekkel alakítsák jövőjüket, ne pedig erőszakkal és véres konfliktusokkal!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Örömmel üdvözlöm a jelen lévő parlamenti képviselőket és polgármestereket az országvezetők és közigazgatási tisztviselők jubileuma alkalmából. Köszöntöm a kolumbiai Bogotá és Sampués híveit; a Lengyelországból érkezett híveket, köztük a krakkói műszaki intézet diákjait és tanárait; az ausztriai Strengberg zenekarát; a németországi Hannoverből érkezett híveket; a Gioia Tauro-i bérmálkozókat és a Tempio Pausania-i fiatalokat.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és áldásom adom mindazokra, akik ma aktívan részt vesznek úrnapja ünnepén: énekkel, zenével, virágdíszítéssel, kézműves termékekkel, és mindenekelőtt imádsággal és körmenettel. Köszönöm mindenkinek, és szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria