XIV. Leó pápa Annayában: Szent Charbel oltalmába ajánlom Libanont és népét

A záróáldás után meglátogatta a monostor múzeumát, mely történelmi emlékeket és ereklyéket őriz.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közzétesszük magyar fordításban.

Kedves testvéreim!

Köszönetet mondok az általános elöljárónak szavaiért és a szívélyes fogadtatásért ebben a szép annayai monostorban. Egyszerű szépségével a természet is vonz bennünket, mely ezt a házat, az imádság helyét körülveszi.

Hálát adok Istennek, hogy zarándokként eljöhettem Szent Charbel sírjához. Elődeim is – különösen Szent VI. Pálra gondolok, aki boldoggá és szentté avatta – mindannyian nagyon szerettek volna ide eljönni.

Kedves barátaim, mit tanít nekünk ma Szent Charbel?

Mi az öröksége annak az embernek, aki nem írt semmit, rejtetten és csendben élt, de akinek híre bejárta az egész világot?

Így szeretném összefoglalni:

a Szentlélek formálta őt, hogy azoknak, akik Isten nélkül élnek, az imádságot tanítsa; azoknak, akik zajban élnek, a csendet; azoknak, akiknek a külsőségek számítanak, a szerénységet; s azoknak, akik a gazdagságot keresik, a szegénységet.

Mind olyan magatartások, amelyek szembemennek a világgal, ám éppen ezért vonzanak bennünket, mint a friss, tiszta víz a sivatag vándorát.

Bennünket, püspököket és felszentelt szolgálattevőket Szent Charbel főleg a hivatásunkból fakadó evangéliumi követelményekre figyelmeztet, de az ő radikális és alázatos következetessége minden keresztény számára üzenet.

Van egy további, döntő fontosságú szempont is: Szent Charbel sosem szűnt meg közbenjárni értünk a mennyei Atyánál, aki minden jónak és kegyelemnek forrása. Szent Charbelhez már földi életében sokan fordultak, hogy az Úrtól vigasztalást, bocsánatot, tanácsot kapjanak. Halála után mindez megsokszorozódott, s az irgalomnak mintegy áradó folyójává vált. Ezért is van az, hogy minden hónap 22-én zarándokok ezrei érkeznek ide különböző országokból, hogy imádságban töltsék itt a napot, és testben-lélekben felüdüljenek.

Testvéreim, ma

Szent Charbel közbenjárására szeretnénk bízni az Egyháznak, Libanonnak és az egész világnak a szükségleteit.

Az Egyház számára közösséget és egységet kérünk: kezdve a kis családegyházaktól, a plébániai és egyházmegyei közösségeken át az egyetemes Egyházig. Közösséget, egységet. A világ számára pedig békét kérünk. Különösen is kérjük a békét Libanon és az egész Levante számára. De jól tudjuk – a szentek is emlékeztetnek rá –, hogy nincs béke szívbeli megtérés nélkül. Segítsen hát bennünket Szent Charbel, hogy Istenhez térjünk, és kérjük mindnyájunk számára a megtérés ajándékát!

Kedves barátaim, annak a fénynek a jelképeként, amelyet Isten itt Szent Charbel által gyújtott, egy lámpást hoztam ajándékba. E lámpás átadásával Szent Charbel oltalmába ajánlom Libanont és népét, hogy mindig Krisztus világosságában járjon.

Köszönet Istennek Szent Charbel ajándékáért! Köszönet nektek, akik őrzitek emlékét! Járjatok az Úr világosságában!

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír