XIV. Leó pápa a szerzetesekhez: Legyetek az emberek remény és béke iránti vágyának hordozói!

„Fontos, hogy Krisztusban gyökerezzetek. Csak így tudjátok ugyanis gyümölcsözően teljesíteni küldetéseteket” – hangsúlyozta, és azt kérte, hogy „térjenek vissza a szívhez”, ápolják lelki életüket, és maradjanak hűek a szinodalitáshoz.

A megszentelt élet jubileumán az Örök Városban számos magyar szerzetesrend tagjai vannak jelen, többek között Kakucs Adél Petra OP, az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának általános főnöknője, a Magyar Rendfőnöknői Konferencia (MRK) elnöke és Zsódi Viktor SchP, a piarista rend magyar tartományának provinciálisa, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) elnöke.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!

Örömmel találkozom veletek, akik a világon élő valamennyi megszentelt életű férfit és nőt képviselitek jubileumotok hetében Rómában. Szeretetteljes, szívből jövő öleléssel fogadlak benneteket, amelyet szeretnék eljuttatni a föld legtávolabbi szögleteibe is, ahol tudom, hogy megtalálhatók vagytok. Ferenc pápa szavaira utalva szeretném én is kijelenteni, hogy

az Egyháznak szüksége van rátok,

valamint a megszentelt élet és szolgálat mindazon formáinak sokféleségre és gazdagságra, amelyeket képviseltek (vö. Üzenet a megszentelt élet világnapjára, 2023. február 2.).

Életerőtökkel és azzal a tanúságtétellel, hogy életetek középpontja és Ura Krisztus, hozzájárulhattok ahhoz, hogy „felébresszétek a világot” (vö. Ferenc pápa: Levél a megszentelt személyekhez a megszentelt élet éve alkalmából, 2014. november 21., II, 2). Ezt ma délelőtt is hallottuk: képesek vagytok felébreszteni a világot! E tekintetben mindig újra meg újra hangsúlyozni kell, milyen fontos, hogy Krisztusban gyökerezzetek. Csak így tudjátok ugyanis gyümölcsözően teljesíteni küldetéseteket, megélni hivatásotokat – Jézus szorosabb követésének csodálatos kalandját (vö. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 1). Egységben vele és egységben egymással őbenne, kicsiny fényeitek olyanok lesznek, mint egy világító ösvény Istennek az emberiségre vonatkozó nagy béke- és üdvtervében. Ezért azzal a buzdítással fordulok hozzátok, alapítók és alapítónők leányaihoz és fiaihoz, hogy

térjetek vissza a szívhez”, mint ahhoz a helyhez, ahol újra felfedezhető a szikra, amely történetetek kezdetét jelentette, amely különleges küldetést bízott elődeitekre, és amely nem múlik el, és most rátok van bízva.

A szívben ugyanis „paradox módon összefonódik saját létünk értékelése és a másik iránti nyitottság, az önmagunkkal való személyes találkozás és önmagunk másoknak ajándékozása” (Ferenc pápa: Dilexit nos enciklika, 18). Az imádsággal és az Istennel való közösséggel táplált belső életben gyökereznek a szeretet rendjéből fakadó legszebb gyümölcsök, egyéniségetek teljes kibontakoztatásában, saját karizmátok megélésében és a szeretet egyetemes nyitottságában.

Ezekre a napokra hosszabban készültetek: országaitokban, intézményeitekben, társaságaitokban és egyesületeitekben, valamint a különböző szerzetesi konferenciák keretében, „A remény zarándokai, a béke útján” mottótól vezérelve. Ma minden ember szívében ott él a remény és a béke iránti vágy, s ti, megszentelt férfiak és nők, azt akarjátok, hogy életetekkel ennek hordozói és tanúi legyetek: az egyetértés terjesztői szóval és példával, s még inkább olyan emberek, akik Isten kegyelméből a kiengesztelődés és az egység ismertetőjegyét hordozzák magukon. Csak így lehettek azokon a helyeken, ahol éltek és dolgoztok,

hídépítők és a találkozás kultúrájának terjesztői (vö. Ferenc pápa: Fratelli tutti enciklika, 215),

a párbeszéd, a kölcsönös megismerés és a különbözőségek tiszteletben tartásának útján, azzal a hittel, amely minden emberben ugyanazt az egyetlen, szent és csodálatos arcot fedezteti fel veletek: Krisztus arcát.

Tegnap este sokan párbeszédbe léptetek Róma városával több helyszínen: ezek a megosztás, a testvériség és a tanúságtétel alkalmai voltak olyan fontos témák körül, mint az egyetemes testvériség tevékeny szolgálata, a legszegényebbek segítése és a teremtett világ gondozása. Ezek a központi témák arról tanúskodnak, hogy mindennapi elkötelezettségetek célja olyan testvéri közegek és struktúrák megteremtése és előmozdítása, ahol le lehet győzni a szegénységet, középpontba kerül az emberi személy méltósága, és meghallgatásra talál „közös otthonunk” kiáltása. Ezek olyan szolgálati területek, amelyek felé a szerzetesség mindig is különös figyelemmel és gondoskodással fordult az évszázadok során, mindennapi rejtett munkátokkal pedig arról tesztek tanúságot, hogy ma is különleges gondoskodással vagytok irántuk. Folytassátok ezt az utat: legyetek e nagy hagyomány őrzői és előmozdítói testvéreitek javára!

Szeretnélek azonban arra hívni benneteket, hogy gondolkodjatok el egy másik, korunk Egyháza számára fontos témáról is: a szinodalitásról, és buzdítalak benneteket, hogy maradjatok hűségesek ahhoz az úthoz, amelyen mindannyian együtt haladunk. Szent VI. Pál gyönyörű szavakkal beszélt erről. Ezt írta: „Mennyire szeretnénk teljes hittel, szeretettel és tettekkel megélni ezt a családias párbeszédet; mennyire szeretnénk, ha intenzív és bensőséges volna, mennyire szeretnénk, ha fogékony lenne minden igazságra, minden erényre, mindenre, ami doktrinális és lelki örökségünkhöz tartozik; mennyire szeretnénk, ha őszinte és megrendült lenne a maga hiteles lelkiségében; mennyire szeretnénk, ha kész lenne befogadni a mai világ sokféle hangját; mennyire szeretnénk, ha képes lenne a katolikusokat valóban jó, bölcs, szabad, derűs és erős emberekké formálni!” (Ecclesiam suam enciklika, 1964. augusztus 6., 117).

Ez egy lelkesítő küldetés megfogalmazása: egy „családias párbeszédé”, amelyet ma rátok is, sőt különösen rátok bíz az Egyház, hogy Krisztus teste folyamatosan megújuljon kapcsolataiban, folyamataiban és módszereiben.

Életetek, szervezeti felépítésetek, szerzetes intézményeitek gyakran ténylegesen nemzetközi és interkulturális jellege mind olyan helyzetbe hoz benneteket, amely kiváltságos lehetőséget ad arra, hogy nap mint nap gyakoroljatok olyan értékeket, mint egymás meghallgatása, a részvétel, a vélemények és képességek megosztása, közös utak keresése a Szentlélek hangjára figyelve. Az Egyház ma azt kéri tőletek, hogy legyetek különleges tanúi mindezeknek életetek különféle dimenzióiban, elsősorban azzal, hogy közösségben vagytok Isten nagy családjával, anyának és tanítónak tekintve azt, megosztva benne hivatásotok örömét, és – ahol szükséges – legyőzve a megosztottságokat, megbocsátva elszenvedett igazságtalanságokat, és bocsánatot kérve az önelégültségből fakadó elzárkózásaitokért. Dolgozzatok azon, hogy napról napra egyre inkább a „szinodalitás szakértőivé” váljatok, hogy ennek prófétái lehessetek Isten népe szolgálatában.

Végül arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy tekintsetek derűvel és bizalommal a jövőbe, és ne féljetek bátor döntéseket hozni. Ezzel összefüggésben szeretném felidézni, amit Ferenc pápa írt apostoli levelében a megszentelt személyeknek a megszentelt élet éve alkalmából (2014. november 21.).

Reményünk alapját – írta – „nem a számok és nem is intézményeink adják, hanem az, akibe bizalmunkat vetettük (vö. 2Tim 1,12),

és akinek »semmi sem lehetetlen« (Lk 1,37). Ez az a remény, amely nem csal meg, amely lehetővé teszi a megszentelt élet számára, hogy nagy történelmet írjon a jövőben is, amely felé tekintetünket fordítanunk kell, hiszen tudjuk, hogy a Szentlélek az, aki ösztönöz bennünket előre, mert továbbra is nagy dolgokat akar véghez vinni velünk” (3. pont). És hozzátette: „Fürkésszétek életetek és a mostani időszak távlatait virrasztó éberséggel!” (uo.).

Kedves testvéreim, ezzel a bizalommal folytassátok utatokat! Köszönöm hűségeteket és mindazt a jót, amit az Egyházért és a világért tesztek. Ígérem, imáimban külön is megemlékezem rólatok. Szívből adom rátok áldásomat. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír