A vatikáni Belvedere-udvarban elhelyezett „keresztre feszített mentőmellény” lábánál a Mediterranea nevű szervezet logója található, melynek tagjai életmentő műveleteket hajtanak végre a Földközi-tengeren. Életmentők csoportja adta át a Szentatyának a mellényt, amely egy júliusban a tengerbe veszett migránsé volt.
E két szimbólum – a mentőmellény és a kereszt – állt Ferenc pápa beszédének középpontjában, melyet a Leszbosz szigetéről Rómába érkezett harminchárom migránshoz intézett. Utalt egy másik mentőmellényre is, melyet néhány éve ajándékoztak neki életmentők, s amit az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumának migránsokkal és menekültekkel foglalkozó szekciójának adományozott, hiszen ez a missziójuk: az Egyház elkötelezettsége a migránsok életének megmentése, majd befogadásuk, védelmük, segítésük és integrálásuk. A Szentatya igazságtalanságnak nevezte, hogy sok migráns saját földje elhagyására, a sivatagon való átkelésre, visszaélések és kínzások elviselésére kényszerül a fogvatartás során, miként igazságtalanság az is, hogy elutasítják őket és hagyják meghalni a tengeren.
A Belvedere-udvarban felfüggesztett keresztre utalva Ferenc pápa hangsúlyozta: Jézus Krisztusban a kereszt az üdvösség forrása. A keresztény hagyományban a kereszt a szenvedés és az áldozat jelképe, de egyben a megváltásé és az üdvözülésé is. A kereszt rávilágít Krisztus győzelmére a halál felett. Az ismeretlen migráns is, aki egy új élet reményében halt meg, részese ennek a győzelemnek – mondta a pápa. Az életmentők megosztották vele tapasztalataikat: sokat tanulnak emberség terén minden megmentett személytől; minden mentőakcióban felfedezik annak szépségét, hogy egy nagy emberi családhoz tartozunk, amely az egyetemes testvériségben egyesül. A „keresztre feszített mentőmellény” emlékeztet, hogy nyitva kell tartanunk a szemünket és a szívünket, s hogy minden életet meg kell mentenünk. Ez erkölcsi kötelesség, ami egyesíti a hívőket és a nem hívőket – emelte ki a Szentatya.
Hogyan tehetjük, hogy nem hallgatjuk meg sok testvérünk elkeseredett kiáltását, akik inkább szembenéznek a viharos tengerrel, minthogy lassanként meghaljanak a líbiai táborokban, a kínzások és a rabszolgaság helyszínein? Hogyan maradhatunk közönyösek az ártatlan áldozatok elleni visszaélések és erőszak láttán, engedve, hogy gátlástalan emberkereskedők árucikkévé váljanak? Hogyan léphetünk túl rajtuk, mint az irgalmas szamaritánus történetében a pap és a levita, felelőssé válva így halálukért? Lajhárságunk bűn – figyelmeztetett a pápa. Köszönetet mondott mindenkinek, aki nem marad közönyös, és segítséget nyújt a Jerikó felé vezető úton szerencsétlenül járt embernek, anélkül, hogy kérdéseket tenne fel, hogy hogyan és miért került oda.
Nem a hajóik feltartóztatásával oldjuk meg a problémát – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Elköteleződést kell vállalni a líbiai táborok kiürítésére, mérlegelve és gyakorlatba ültetve az összes lehetséges megoldást. Fel kell jelenteni az emberkereskedőket; eljárást kell indítani azok ellen, akik visszaélnek és rosszul bánnak a migránsokkal. Fel kell tárni az intézmények bűnrészességét. Félre kell tenni a gazdasági érdekeket, a személyt kell a középpontba állítani, minden egyes személyt, akinek élete és méltósága értékes Isten szeme előtt. Szükség van a segítségnyújtásra és a mentésre, mert mindannyian felelősek vagyunk embertársunk életéért, és az Úr számon kéri majd rajtunk az ítéletkor.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria