Ferenc pápa a Szent Bertalan-bazilikában: Vértanúk azok is, akik hűek a szeretet szelíd hatalmához!

Ferenc pápa – 2017. április 24., hétfő | 13:14

Április 22-én este a szentatya vezette azt az imaliturgiát, amelyet a 20. és 21. század „új vértanúira” emlékezve a Szent Egyed közösség szervezett Rómában, a Tiberis-szigeten található Szent Bertalan-bazilikában.

A szentatya homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Zarándokként jöttünk ide, a Tiberis-szigeti Szent Bertalan-bazilikába, ahol a vértanúság ősi története egybekapcsolódik az új vértanúknak, annak a sok kereszténynek az emlékezetével, akiket a múlt század őrült ideológiái öltek meg – és ez az öldöklés ma is folytatódik –, egyszerűen csak azért, mert ők Jézus tanítványai voltak.

Ezeknek a régi és mai hős tanúságtevőknek az emléke megerősíti bennünk annak tudatát, hogy az Egyház akkor egyház, ha a vértanúk egyháza. Vértanúk pedig azok – ahogy a Jelenések könyve emlékeztetett minket –, „akik a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében” (Jel 7,14). Ők megkapták azt a kegyelmet, hogy a végsőkig, a halálig menően megvallják Jézust. Ők szenvednek, életüket adják, mi pedig megkapjuk Isten áldását az ő tanúságtételükért. Sok rejtett vértanú is van, olyan férfiak és nők, akik hűek a szeretet szelíd hatalmához, a Szentlélek szavához, akik a mindennapi életben igyekeznek segíteni testvéreiket, és szeretni Istent feltétel nélkül.

Ha jól megnézzük, minden üldözés oka a gyűlölet: e világ fejedelmének gyűlölete azok iránt, akiket Jézus az ő halálával és feltámadásával megmentett és megváltott. Abban az evangéliumi szakaszban, amelyet az imént hallottunk (vö. Jn 15,12–19), Jézus egy erős és meghökkentő szót használ: a gyűlölet szót. Ő, aki a szeretet tanítómestere, aki oly szívesen beszélt a szeretetről, most gyűlöletről beszél. Ő mindig nevükön akarta hívni a dolgokat. Így szól: „Ne ijedjetek meg! A világ gyűlölni fog titeket, de tudnotok kell, hogy engem előbb gyűlölt.”

Jézus kiválasztott és kiváltott minket szeretetének ingyenes ajándékával. Halálával és feltámadásával kiváltott minket a világ hatalmából, a sátán hatalmából, e világ fejedelmének hatalmából. A gyűlölet eredete ez: minthogy Jézus megmentett bennünket, és e világ fejedelme ezt nem akarja, ezért gyűlöl minket, és üldözést támaszt, amely Jézus és a születő Egyház idejétől fogva napjainkig tart. Hány keresztény közösséget ér ma is üldöztetés!? Miért? A világ gonosz lelkének gyűlölete miatt.

A történelem nehéz időszakaiban hányszor lehetett hallani: „Ma a hazának hősökre van szüksége!” A vértanút lehet hősnek gondolni, de a vértanú esetében az a lényeg, hogy ő egy „kegyelmet kapott” ember: Isten kegyelme és nem a bátorság tesz minket vértanúvá. Ma éppúgy feltehetjük a kérdést: „Mire van szüksége ma az Egyháznak?” Vértanúkra, tanúkra, vagyis a mindennapok szentjeire. Mert az Egyházat a szentek viszik előre. A szentek: nélkülük az Egyház nem tud előrehaladni. Az Egyháznak szüksége van a mindennapok szentjeire, a hétköznapi, következetesen élt élet szentjeire, de azokra is, akiknek van bátorságuk annak a kegyelemnek az elfogadására, hogy a végsőkig, a halálig menően tegyenek tanúságot. Ők valamennyien az Egyház élő vére. Ők azok a tanúk, akik előreviszik az Egyházat, akik tanúsítják, hogy Jézus feltámadt, hogy Jézus él, és ezt következetes életükkel, az ajándékba kapott Szentlélek erejével tanúsítják.

Ma, ebben a templomban szeretném kiegészíteni e vértanúk sorát egy további ikonnal. Egy nőről van szó. Nem tudom a nevét, de ő néz minket a mennyből. Amikor Leszbosz szigetén voltam, és üdvözöltem a menekülteket, volt közöttük egy harminc év körüli férfi, három gyermekkel. Rám nézett, és azt mondta: „Atyám, én muszlim vagyok, de a feleségem keresztény volt. Terroristák jöttek a falunkba, végigmértek minket, kérdezték a vallásunkat. Látták a feleségemen, hogy nyakában ott a kereszt. Kérték, hogy vegye le és dobja le a földre. Ő nem tette, erre a szemem láttára elvágták a torkát. Nagyon szerettük egymást!” Ez az az ikon, amelyet ma ajándékként idehozok. Nem tudom, hogy az a férfi Leszboszon van-e még, vagy már sikerült máshová mennie. Nem tudom, ki tudott-e szabadulni abból a koncentrációs táborból, a menekülttáborok – sok menekülttábor – ugyanis koncentrációs, akkora tömeg halmozódik fel ott, és ott magára van hagyva. És a nagylelkű népeknek, amelyek befogadják őket, viselniük kell ezt a terhet is, mert a nemzetközi szerződések fontosabbnak tűnnek az emberi jogoknál. Ebben a férfiban nem volt harag: ő, a muszlim, neheztelés nélkül hordja a fájdalomnak ezt a keresztjét. A felesége iránti szeretetébe menekült, aki megkapta a vértanúság kegyelmét.

Emlékezni a hitnek ezekre a tanúira, és imádkozni ezen a helyen nagy ajándék. Ajándék a Szent Egyed közösségnek, a Rómában élő Egyháznak, e város összes keresztény közösségének és sok zarándoknak. A vértanúk élő öröksége adjon ma nekünk békét és egységet! Ők azt tanítják nekünk, hogy a szeretet erejével, a szelídséggel lehet harcolni az önkény, az erőszak, a háború ellen, és ezt lehet türelemmel és békével tenni. És akkor így imádkozhatunk: Urunk, tégy minket az evangélium és a te szereteted méltó tanúivá, áraszd el irgalmaddal az emberiséget, újítsd meg az Egyházat, oltalmazd az üldözött keresztényeket, adj mielőbb békét az egész világnak! Tied, Urunk, a dicsőség, a mienk pedig a szégyen (vö. Dán 9,7).

Köszönetmondás a menekültekkel való találkozás után:

Egyetlen mondattal szeretnélek köszönteni titeket: köszönetet mondok nektek mindazért, amit adtok nekünk! Hálásan köszönjük! Az Úr áldjon meg titeket!

Záró köszöntés a bazilika előtt:

Köszönetet mondok, amiért eljöttetek és együtt imádkozhattunk a vértanúk e templomában. Gondoljunk a kegyetlenségre, arra a kegyetlenségre, amely oly sok embert sújt manapság, gondoljunk az emberek kizsákmányolására… Az emberekre, akik bárkákon érkeznek, és akik aztán ott [a táborban] maradnak, a nagylelkű országokra, mint amilyenek Olaszország és Görögország, amelyek befogadják őket, aztán viszont a nemzetközi szerződések nem engedik… Ha Olaszországban minden település befogadna két migránst, mindenkinek jutna hely. Délnek, Lampedusának, Szicíliának, Leszbosznak ez a nagylelkűsége bárcsak megfertőzné egy kicsit az északiakat is! Ez az igazság: olyan társadalom vagyunk, amely nem vállal gyermeket, de a migránsok előtt is bezárja kapuját. Ezt öngyilkosságnak hívják. Imádkozzunk!

[Áldás]

Az ősi bazilikát a 10. század végén építtette III. Ottó császár egy antik szentély romjain és Szent Adalbertnek szentelte, aki közeli barátja volt az uralkodónak. Adalbertet Poroszország népeinek evangelizálása során gyilkolták meg, miután már hirdette az evangéliumot a cseh, a lengyel és a magyar népnek is. A templom a 12. században kapta a Szent Bertalan nevet. Az apostol 68-ban halt mártírhalált Örményországban, ereklyéit III. Ottó hozta Rómába.

Szent II. János Pál 1993-ban bízta a bazilikát a Szent Egyed közösségre. A jubileumi szentévben a pápa a Colosseumnál ökumenikus szertartáson emlékezett meg a 20. század vértanúiról.

2002-ben Camillo Ruini bíboros vezette azt az ökumenikus szertartást, amelyen jelen volt I. Teoctist román ortodox pátriárka is. A szertartáson nyilvánították a bazilikát a 20. század új vértanúinak emlékhelyévé, II. János Pál pápa kívánságára. A Szent Bertalan-bazilikában 2000 óta őrzik az elmúlt évszázadok keresztény vértanúinak és tanúságtevőinek emlékét vagy ereklyéjét a templom hat oldalkápolnájában, köztük Oscar Romero meggyilkolt salvadori érsekét, Paul Schneider evangélikus lelkészét, Franz Jägerstätterét, valamint Andrea Santoro stóláját és az általa használt kelyhet is. 

A legutóbbi idők mártírjainak ereklyéi között őrzik Jacques Hamel francia pap (akit Rouenben egy szentmise közben gyilkoltak meg) imakönyvét is.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria