Vállaljuk a szeretet kockázatát – Ferenc pápa fiatalokkal végezte Lisszabonban a Via Crucis-t

Ferenc pápa a fiatalokkal imádkozott keresztút elején elmondott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó estét kívánok!

Ma Jézussal fogtok együtt járni. Jézus az Út, és mi Vele fogunk menni, mert Ő maga is járta az utat. Amikor közöttünk volt, Jézus ment, gondoskodott a betegekről, segítette a szegényeket, igazságot tett... járt, prédikált, tanított minket. Jézus járta az útját, de ami leginkább a szívünkbe vésődött, az a Kálvária útja, a Kereszt útja. És ma ti, és én is, imádsággal fogunk megemlékezni a keresztút állomásairól. Jézusra nézünk majd, ahogy elhalad, és együtt fogunk Vele menni.

Jézus útja maga az Isten, aki kilép Önmagából, hogy közöttünk járjon.

Oly sokszor halljuk a szentmisén: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott”. Emlékeztek? „És az Ige emberré lett, és közöttünk járt.” És ezt szeretetből teszi. Szeretetből teszi. És a kereszt – amely minden ifjúsági világtalálkozót elkísér –, az ennek az útnak a képe, a megjelenítése. A kereszt a legnagyobb szeretet jele a legteljesebb értelemben; azé a szereteté, amellyel

Jézus át akarja ölelni az életünket. A miénket? Igen, a tiédet, a tiédet, a tiédet, mindannyiunkét.

Jézus értem járja az utat. Mindenkinek meg kell mondanunk. Jézus értem vállalja ezt az utat, hogy életét adja értem. És senkinek sincs nagyobb szeretete, mint annak, aki az életét adja a barátaiért, aki az életét adja másokért. Ne felejtsétek el ezt:  senkinek sincs nagyobb szeretete, mint annak, aki az életét adja másokért. Jézus ezt tanította. Ezért van az, hogy amikor a megfeszített Krisztusra nézünk – még ha fájdalmas és nehéz is –, meglátjuk annak a szeretetnek a szépségét, amely mindannyiunkért az életét adja.

Egy mélyen hívő ember mondott egyszer egy mondatot, ami nagyon megragadott. Ezt mondta: „Uram, a te kimondhatatlan kínszenvedésedet szemlélve képes vagyok hinni a szeretetben.” Uram, a te kimondhatatlan kínszenvedésedet szemlélve képes vagyok hinni a szeretetben.

És Jézus járja az utat, de vár valamire: várja a társaságunkat, várja, hogy ránézzünk...

Talán reméli, hogy kinyithatja az én lelkem, a te lelked, és mindannyiunk lelkének ablakát. Milyen csúnyák azok a magukba zárkózott lelkek, akik csak befelé mosolyognak! Nincs semmi értelme. Jézus mégis járja az utat, és közben szeretetével és gyengédségével vár minket, hogy vigasztalást nyújtson nekünk, hogy felszárítsa könnyeinket.

Most felteszek nektek egy kérdést, de ne válaszoljatok hangosan; mindenki válaszoljon magában. Én sírok néha? Vannak olyan dolgok az életben, amik megríkatnak? Mindannyian sírtunk már az életünkben, és még mindig sírunk. És

Jézus ott van velünk; sír velünk, mert elkísér minket azon sötét helyekre, amelyek sírásra késztetnek minket.

Maradjunk egy kicsit csendben, és mindenki mondja el Jézusnak, hogy mi az, ami sírásra készteti az életben; most, csendben, mindenki mondja el Neki.

[Néhány pillanatnyi csend]

Jézus gyengédségével felszárítja elrejtett könnyeinket. Jézus az Ő közelségével szeretné enyhíteni magányunkat. Milyen szomorúak a magány pillanatai! És Ő mégis ott van, mert enyhíteni akarja ezt a magányt. Jézus az Ő vigasztalásával szeretné lecsendesíteni félelmeinket – a te félelmedet, az én félelmemet, ezeket a sötét félelmeket –, és

[Jézus] arra akar minket sarkallni, hogy vállaljuk a szeretet kockázatát.

Mert tudjátok, jobban tudjátok, mint én: szeretni kockázatos. Mégis, vállalni kell a szeretet kockázatát. S bár kockázatos, megéri felvállalni: Jézus kísér téged. Mindig kísér minket, mindig velünk együtt jár; mindig, az egész életünkben, mindig közel van hozzánk.

Nem szeretnék többet mondani. Ma Vele fogjuk járni az utat, az Ő szenvedésének útját, a mi aggodalmaink útját, a magányunk útját.

Most tartsunk egy kis csendet, és mindenki gondoljon a saját szenvedésére, a saját gondjaira, a saját gyengeségeire. Ne féljetek, csak gondoljatok ezekre, és gondoljatok arra is, hogy a lélek újra mosolyogni szeretne.

[Néhány pillanatnyi csend]

És Jézus elmegy a keresztig, meghal a kereszten, hogy lelkünk mosolyogni tudjon. Ámen.

Fordította: Hollósi Judit

Fotó: Vatican News (portugál nyelvű csatorna)

Magyar Kurír