„Íme, a te Anyád!” – Búcsú a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban

Az eucharisztia ünneplésében részt vett többek között Papp Tibor, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke; Dobos András, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora; Törő András, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója; Csordás Gábor, az egyházközség plébánosa és papjai, valamint a nyíregyházi esperesi kerület papsága.

A szentmisén a társszékesegyház Bárdos Lajos Vegyeskara szolgált, vezényelt Gebri József.

Szent István a halála előtt, 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. Palánki Ferenc megyéspüspök az uralkodó gesztusának jelentőségére tekintve hangsúlyozta, hogy ebben a felajánlásban mi magunk is benne vagyunk, ezért kell hogy Szent István király példájára mi is a Szűzanya oltalmába ajánljuk országunkat, népünket, életünket.

Tóth Tamás homíliájában a több mint kétezer évvel ezelőtti első nagypéntekre emlékeztetett. Jézus Krisztus nagypénteki kínszenvedésével és halálával megváltott bennünket. Keresztje alatt ott állt édesanyja, Mária és a szeretett tanítvány, János. Akkor Jézus, Máriára mutatva, a szeretett tanítványhoz fordult, és azt mondta: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,27)

Ezzel nemcsak az apostolokat, a tanítványi kört, hanem az egész Egyházat, mindnyájunkat a Szűzanya oltalmába ajánlotta – emelte ki a szónok. – Ettől kezdve mindannyian édesanyánkként tekintünk Szűz Máriára.

Az Egyházban mindig élő volt a Mária-tisztelet, és egyre erősödő mértékben egyfajta vezérfonalként hatotta azt át Keleten és Nyugaton egyaránt – emlékeztetett Tóth Tamás atya. – István királynak nem sokkal a halála előtt rá kellett döbbennie arra, hogy nincs kire hagynia az országot. Akkor egy, a Jézus példáját követő gesztussal azt tette, amit keresztény meggyőződésű uralkodóként a leginkább helyesnek gondolt, és az egész országot, benne mindannyiunkat a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

„Magyarország sok örömteli és fájdalmas eseményen ment keresztül, a boldog pillanatok mellett a keresztből is kijutott neki bőven, mígnem mintegy száz évvel ezelőtt Samassa József egri érsek ugyanazzal a gesztussal – mint történt kétezer és ezer éve – ő maga is fogadalmat és felajánlást tett, a Szűzanya oltalmába ajánlva önmagát, valamint a rábízottakat. Így kezdte el a nyíregyházi templom építését.

Egy egészen konkrét gesztus révén összekapcsolódik a megváltás, az országfelajánlás és e templom történetének a kezdete” – fogalmazott a püspöki konferencia titkára.

A szentmise szónoka annak felelősségére irányította a figyelmet, amely bennünket is arra kötelez, hogy önmagunkat is felajánljuk a Szűzanyának: „Mi, akik Krisztus tanítványainak, Szent István országa polgárainak valljuk magunkat – néha büszkén, néha lehajtott fejjel –, föltehetjük a kérdést: Vajon mennyire tartjuk magunkénak azt, hogy Szűz Mária, akit mi Nagyasszonynak, Boldogasszonynak hívunk, a mi patrónánk, édesanyánk”, akinek minket már többször felajánlottak.

Vajon meg tudjuk-e ismételni önmagunkban ezt a gesztust? – tette fel kérdést Tóth Tamás. – A sok öröm mellett bennünk is annyi kétség, nehézség és fájdalom van. Rászorulunk a Szűzanya oltalmára, párfogására. Vajon mi mennyire vagyunk készek arra, hogy ugyanezzel a felajánló gesztussal odahelyezzük önmagunkat, az életünket a Boldogságos Szűz elé? Rá merjük-e bízni magunkat, és azt kérni, hogy fogja meg a kezünket és járjon velünk a Jézus Krisztushoz vezető úton?

Minél közelebb kerül az ember a számadása napjához, egyre inkább érzi azt, hogy a léptei sokszor bizonytalanok. Magyarok Nagyasszonya ünnepét ülve mi sem lehet számunkra természetesebb annál, minthogy követve az elődök példáját, a Szűzanyára tekintünk, oltalmába ajánljuk magunkat, és

kérjük, hogy bizonytalanná váló lépteinkben erősebben vezessen bennünket a Jézushoz vezető úton.

„Kérjük a boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy segítsen, legyen bennünk bátorság és bizalom önmagunkat újra és újra a Szűzanyán keresztül Istennek ajánlani” – fejezte be elmélkedését Tóth Tamás.

A szentmise után Maczkó Mária eMeRTon-, Magyar Örökség- és Prima-díjas énekművész, Mária-énekeket énekelt. A művésznő egész előadása imádság volt, mellyel egészen a Szűzanya közelébe emelte a jelenlévőket.

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház történetéről ITT olvashatunk. A búcsúi szentmise ITT újra megtekinthető.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Söveg és fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír