„Krisztust, a kegyelem teljességét öltitek magatokra” – Beöltözés a budapesti Egyetemi templomban

A szentmise elején Martos Levente Balázs segédpüspök köszöntötte a megjelenteket, köztük a beöltözők rokonait, a szeminaristákat kísérő paptestvéreket és külön azokat a hallgatókat, akik a papnövendékekkel együtt tanulnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán és eljöttek az ünnepre.

Mint mondta, az a reményünk, hogy az Úr egyenként, személyesen szólított meg, de egyúttal valódi közösséggé is formál minket. A püspök rámutatott:

a szent ruha, a reverenda felvétele az elköteleződés külső jele

és tudomása szerint az öt papnövendék örömmel, reménnyel készült a beöltözésre. „Ahogy az úton eddig, úgy most, ezekben a pillanatokban is velük van a Mester” – mondta Martos Levente Balázs.

Az Ige liturgiájában az olvasmány Sámuel 2. könyvéből idézte Saul halála után Dávid királlyá kenésének történetét (2Sám 2,1–7), a szentleckében pedig Szent Pál Kolosszeieknek írt leveléből a megváltó Krisztus méltóságát kifejtő részt (Kol 1,14–20): ő a kezdet, és benne lakik Isten teljessége.

Az evangéliumban Szent Lukácstól a keresztre feszített Jézus szavait hallhattuk, köztük azokat, amelyekkel üdvösséget ígér egy vele együtt megfeszített gonosztevőnek, aki kérte, hogy emlékezzen meg róla, amikor eljön az ő országa.

Martos Levente Balázs a homíliájában az elhangzott szentírási szakaszokról és a papságra való készületről beszélt. Az olvasmányra utalva kifejtette, hogy Saul halála után Izrael északi törzsének képviselői Dávidhoz járulnak, akivel mélyen összetartoznak, rokonuk („hús a húsunkból, csont a csontunkból”), s kérik, álljon az élükre. A Sámuel 2.  könyve  7. fejezetét tekintve ez a kérés már Dávid utódjára is utal, ez utóbbi részben ugyanis Isten ígéri meg azt a Fölkentet, akinek uralma örökre megmarad, ezzel „szétfeszítve a történelem kereteit”. Az evangéliumban ez az uralom az erőtlenség látszatát kelti (keresztre feszített Úr), de Jézus ebben az erőtlenségben az öröklétet ígéri meg a gonosztevőnek.

Végül a szentlecke a figyelmet arra összpontosítja, hogy

Isten kegyelmének teljessége Krisztusban van,

Dávid leszármazottjában, aki megváltja a világot.

Martos Levente Balázs a beszéde folytatásában feltette a szónoki kérdést: vajon megrémít, vagy felszabadít és végső titokként vonz Krisztusnak ez a teljessége? Válaszában rámutatott:

a múltat végső soron elfelejtjük, Jézus jelenléte azonban valóságos, „átölel, megerősít, új ruhába öltöztet. Ő az, aki magára vette emberségünket és most igaz emberségéből és istenségéből akar adni nektek. Vele és minden egyes emberrel éljétek meg ezt a titkot!”

– fordult a papnövendékekhez a püspök.

Végül arról beszélt, hogy a papi lét számos helyzetben a sokféle kötelezettség teljesítését jelenti, de „jaj nekünk, ha eközben elfelejtjük azt, aki előttünk jár, Krisztust, a teljességet!”.

A homília után Martos Levente Balázs megáldotta a szent ruhákat, majd a papnövendékek a kísérőik segítségével felöltötték a reverendát. Ezúttal Darabos Bálint Péter (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye), Iharosi Péter (Kaposvári Egyházmegye), Kovács Noel (Szombathelyi Egyházmegye), Magi István (Veszprémi Főegyházmegye) és Tell Nándor (Veszprémi Főegyházmegye) ünnepelhette a beöltözését.

A szentmise végén Martos Levente Balázs emlékeztette a szeminaristákat, hogy a reverenda a múltat, az emberséget jelenti („ne felejtsétek, hogy valaki elkészítette és valakitől kaptátok a szent ruhát!”), de legfőképpen Krisztusra, a teljességre emlékeztet, „akit magatokra ölthettetek”.

A szentmisén a zenei szolgálatban közreműködött a Harmat Artúr központi Kántorképző növendékeinek kórusa.

Fotó: Zuggó Zsolt/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Körössy László/Magyar Kurír