„Olyanok voltunk most, mint egy nagy család” – Névadó ünnepség a baktalórántházai lakásotthonban

„Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.” (Zsolt 127,1) „Mi hisszük, hogy az Úr építette ezt a házat velünk, és az ő kegyelme tette teljessé a munkát” – fogalmazott köszöntőjében a gyermekotthoni egység vezetője, Lőrincz Kulcsár Bernadett.

Az épületet Szocska Ábel megyéspüspök áldotta meg. Az eseményen Papp Tibor, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke is jelen volt. 

A baktalórántházai lakásotthon többé nem csupán egy sorszámmal jelölt épület, hanem egy személyhez kötődő otthon, amely az itt lakók történeteit, küzdelmeit és reményeit is magában hordozza. 

A főpásztor tanításában felidézte Szent Mária Magdolna alakját, aki drága olajjal fejezte ki háláját Jézus iránt.

Életünkben mindannyian lehetünk ajándékok egymás számára – adva és kapva egyaránt. A nehézségek és újrakezdések, melyek az élet részei, ajándékká válhatnak, ha szeretettel és hittel éljük meg őket”

– fogalmazott Szocska Ábel.

A püspök gondolata különös jelentőséget kapott ebben a közegben – a gyerekek számára, akik vér szerinti családjukból kikerülve vagy gondozási helyet váltva gyakran kényszerű újrakezdés előtt állnak.

Számukra Mária Magdolna példája a remény, az újrakezdés és az elfogadás szimbóluma.

Az otthonban élő fiatalok megható műsorral készültek: előadásukban Mária Magdolna életét, hitét és Jézus iránti szeretetét jelenítették meg.

Ezt követően a ház lakói, dolgozói és a vendégek együtt ültek le az ünnepi vacsoraasztalhoz, ahol az este legfontosabb mondata is elhangzott:

Olyanok voltunk most, mint egy nagy család.”

– mondta egy 9 éves kisfiú, aki két hete érkezett a baktalórántházai otthonba.

Egy nagy család az, ahol egymásra figyelés, védelem, megértés és szeretet uralkodik. Az együtt étkezés pedig összetetten elégíti ki az ember alapvető szükségleteit: fiziológiai szinten a finom ételek és az étkezés öröme megelégítenek; a biztonság érzését az otthon melege és a közösség stabilitása adja;

a valahová tartozás élménye az egymás iránti gondoskodásban, az elfogadásban mutatkozik meg;

az esztétikai igény a szépen megterített asztalban, a gondosan felújított otthonban teljesedik ki. 

A legmagasabb, transzcendens szükséglet pedig az, hogy ebben a közösségben ott van Jézus szeretete. 

Ebben a családias, őszinte kommunikációs térben a gyerekek megnyíltak. Szocska Ábel püspöktől azt is megkérdezték, hányszor kellett újrakezdenie az életben. A válasz és az őszinte beszélgetések hatására a gyerekek saját életük nehéz újrakezdéseiről is beszéltek. 

A vacsoraasztalnál nemcsak a múlt fájdalmait, hanem az örömöket és eredményeket is megoszthatták egymással: az egyik nagylány érettségire és főiskolai felvételire, majd szülésznői pályára készül; egy fiú könyvet ír, foglalkoztatják a világ filozófiai, pszichológiai vonatkozásai; míg egy jó testi adottságokkal rendelkező fiú a harcművészetek iránt érdeklődik.

Mindannyian értéket hoznak a közösségbe.

Senki sem sietett felállni az asztaltól. Az este során a beszélgetés, a nevetés és az őszinte megosztás élménye összekapcsolta a résztvevőket. A közösség élt, áramlott, mintha valóban egy nagy család lett volna.

A Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény egy másik egységében, a Szent Balázs-házban a lakásotthonban élő tíz fiúgyermek és az ott dolgozók a névadás első évfordulóját ünnepelték. Ebben a házban is Szocska Ábel püspök imája tette teljessé az eseményt. A lakásotthoban élő fiúk pedig előadással és szerepjátékkal tisztelegtek Szent Balázs emlékezete előtt. Természetesen itt is a közös vacsora zárta az ünnepet – az összetartozás és a hála jeleként.

*

A Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény szakmai programjában nem véletlenül szerepel a közös vacsora mint napi gyakorlat. Ez a gyógyító közösségi élmény képes csökkenteni a traumatizált gyermekek mindennapi feszültségeit, elősegíti az őszinte kommunikációt, és segítheti a veszteségek feldolgozásának folyamatát. 

A rendszeresség, a biztonság és az elfogadó légkör mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek lépésről lépésre gyógyuljanak. Köszönet illeti mindazon dolgozókat, nevelőket, vezetőket, akik nap mint nap segítik ebben a gyerekeket, és akik az ünnep alkalmával is megmutatták, milyen mélység és szépség rejlik a szeretetből fakadó gondoskodásban.

Szöveg: Erdei Sándor/Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kulcsár Bernadett

Magyar Kurír