„A papi hivatás hullámai mossák tisztára az emberiség partjait” – Hármas ünnepet ültek Debrecenben

Palánki Ferenc megyéspüspök áldozópappá szentelte Máté Péter és Szidor János diakónusokat és diakónussá Halász István akolitust az egyházmegye szolgálatára. Az ünnepi szentmisén a vírusjárvány miatt elhalasztott nagycsütörtöki olaj- és krizmaszentelés szertartására is sor került. A megyéspüspök megszentelte a keresztelendők, a betegek olaját, valamint a krizmát, a papok pedig megújították a szentelésükkor tett fogadalmukat.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában hálát adott Istennek, hogy annyi bizonytalanság után elérkezett az a nap, amikor a hívek és papok együtt ünnepelhetik a papszentelést. Majd Szent László király példamutató életét emelte ki: a magyar uralkodó először is Istenre irányítja figyelmünket. Népének példát mutatott a kereszténységben, az imádságos lelkületben. Vallásos élete a családjára, leányára, Szent Piroskára is nagy hatással volt, aki tőle tanulta, hogyan lehet megélni az Istennel való kapcsolatot. A főpásztor köszönetet mondott a szülőknek, családoknak, hogy Isten népének szolgálatára papot neveltek, és áldozatos életükkel, jó példájukkal, imádságukkal segítették gyermeküket. Megköszönte a tanárok és mindazok szolgálatát is, akik segítették a szentelendőket, hogy elinduljanak a szentté válás útján, amelyben a papszentelés mozzanata nem a célt, hanem a kezdetet jelenti, egy különleges út első lépését.

Szent László segít benneteket, hogy ezen az úton szentként járjatok, határozott, világos látásmóddal, mert ez mindenki örök jövőjének alapja.

Szent Lászlót általában karddal ábrázolják, de kevesen tudják róla, hogy számtalan éjszakát töltött el imádsággal. Ez az imádságos lelkület legyen jelen életetek minden napján

– hangzott a szentelendőkhöz szóló buzdítás.

Az olaj- és krizmaszentelés Isten ajándékozó jóságára, szeretetére, kegyelmére, a szentségekre irányítja a figyelmünket. A felszentelt krizmával az újonnan szenteltek kezét szokták megkenni, lefoglalva őket Istennek az áldozatbemutatásra. A keresztelendők és a betegek olaját pedig a keresztelésekkor, illetve a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használják.

Rajtatok keresztül Isten különleges módon is meg akarja ezt valósítani, hogy ti legyetek az Ő eszközei, munkatársai paptestvéreitekkel együtt – fordult ismét a szentelendőkhöz a püspök. – Mi, papok, arra adtuk az életünket, hogy összekössük az eget a földdel, Isten felé irányítsuk az emberek életét. Arra vállalkoztunk, hogy Isten szeretetét lehozzuk a földre, megvalósítsuk országának hirdetését. A bíboros című könyvében Henry Morton Robinson John Keats angol költőt idézi: „A papi hivatás hullámai mossák tisztára az emberiség partjait.” Bármilyen messzinek is tűnik az ég és nagynak a bűn tengere, ha igent mondunk a papi hivatásra, Isten irgalmát, megbocsátó szeretetét képviselve meg tudjuk tisztítani az embereket. Nagy munka és feladat ez. Bár érezzük kicsinységünket, alkalmatlanságunkat, Isten alkalmassá tesz bennünket. Isten nélkül semmik vagyunk, de Istennel minden lehetünk. Nem hagyhatjuk abba ezt a munkát, ott kell lennünk a tévelygők mellett, hogy utat mutassunk a létezésünkkel, szavainkkal.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!” – köszönnek, ha meglátnak bennünket. Micsoda nagy felelősség ez, hogy a papról az embereknek az jut eszébe, hogy dicsérni kell Jézust. Hitelesen kell tehát élnünk, ott kell lennünk a bajban, nehéz helyzetekben vigaszainkkal

– hangsúlyozta a főpásztor.

„Kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek” (Jn 14,16) – mondja Jézus, aki a Szentlélek eljöveteléről beszélt, és ezt vonatkoztathatjuk ránk, papokra is, hiszen nekünk vigasztalni, bátorítani kell az embereket, hogy bármilyen nehézséggel küzdenek, ne feledkezzenek meg arról, hogy örök életünk van.

Szeressünk és tanítsuk meg embertársainkat szeretni. Isten és az embertársaink iránti szeretetről szól a kettős szeretetparancs. Ha jól tudjuk szeretni Istent, akkor megtaníthatjuk az embereket, hogy szeretetben segítsék egymást. Jézus tehát meghívott bennünket, hogy életében részesedjünk, hogy atyák legyünk és szolgáljuk az embereket.

Palánki Ferenc ezután a szentelendők jelmondatáról elmélkedett. Máté Péter jelmondata: „Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad” (Zsolt 55,23). Ha örömeinkkel, gondjainkkal rábízzuk magunkat Istenre, valóban megtapasztalhatjuk az Úr gondoskodó, szerető jóságát, oltalmát, és ebben példát mutathatunk másoknak. Szidor János jelmondata: „Te kövess engem!” (Jn 21,22) Légy Jézus szeretetének képviselője, és kövesd tiszta szívvel Istent, mert ha az emberek követnek téged, Jézust fogják követni.

Csodálatos dolog megtapasztalni Isten szeretetét, hogy megajándékoz bennünket újabb és újabb papi hivatásokkal. Bár kevés hivatás születik, de örülünk mindegyiknek, hiszen Isten ajándékaiban mindenhatóságát tapasztaljuk meg. Imádkozunk értetek, és kérjük a Magyarok Nagyasszonya, a papok édesanyja és Szent László király közbenjárását, hogy mindig hiteles tanúi lehessetek Isten szeretetének – fogalmazott a megyéspüspök.

Ezt követően a szentmise a szentelési szertartással, majd az áldozati liturgiával folytatódott, végül a főpásztor és az újonnan felszentelt papok áldásával zárult.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír