Debrecen főterén hatalmas, változó színekben játszó óriáskerék várja a karácsonyi vásár látogatóit. Bár a Nagytemplom jó 15 méterrel magasabb, a forgó látványosság vizuálisan egyértelműen háttérbe szorítja a város jelképének és legfontosabb nevezetességének számító egyházi épületet. A hazai települések nem hivatalos versenyében a cívis város újabb pontot szerez az ország legnagyobb mobil óriáskerekének felállításával. Szimbolikus küzdelem zajlik a főtéren? Az évszázadokon át a kálvinista irányzattal áthatott puritán életszemléletet valami más váltja fel Debrecenben? Sokszínűség, csillogás, külsőségek? A megújulás vagy az uniformizálódás felé kacsingat az „ősi város”?
Egyházi részről ugyanakkor nem hallani aggodalmaskodást, sőt Fekete Károly református püspök arról beszélt, hogy örömteli készülődés, felszabadult légkör volt tapasztalható a városban, amikor elkezdték építeni a vásár óriáskerekét. Veres János lelkipásztor ennél is tovább ment, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy az óriáskerék mind a 36 kabinjába lehetne ültetni egy-egy papot, lelkészt, vagy teológushallgatót, hogy az oda beülő érdeklődőkkel beszélgessenek „ég és föld között” témakörében (lásd a videót). Hamarosan össze is állt a papi keret, református, római katolikus, görögkatolikus, baptista, evangélikus, ortodox és adventista tagokkal. A január 5-ére szervezett esemény részleteinek kidolgozását és megvalósítását az alulról szerveződő Szólj Be a Papnak! nevű ökumenikus csapat vállalta magára, amelynek mintegy specialitása, hogy szokatlan helyszíneket és eseményeket állít a 21. századi városi misszió szolgálatába (pl. kocsmai vitaestek, fesztiválok, közlekedési eszközök).
Ez az esemény, és a körbe-körbe forgó kerék képe fizikai és átvitt értelemben is felveti azt a kérdést, hogy az egyháznak hol van a helye. Vannak kitüntetett, biztonságos helyek, ahol „üzembiztosan” működnek a dolgok, mondjuk a templomok, gyülekezeti termek, egyházi iskolák, de a „világba” kimerészkedve már gyakran reménytelen feladatnak tűnik átadni a hitet. Vagy talán éppen az a helyzet, hogy az egyház túl sok helyen akar jelen lenni: a hitélet mellett az oktatásban, az egészségügyben, a politikában, az általános kultúra ápolásában, és a többi? Márpedig tudjuk, hogy aki sok helyen akar egyszerre jelen lenni, azt kockáztatja, hogy valójában sehol sem tud ott lenni igazán. Mindenesetre érdemes megfontolni Dietrich Bonhoeffer sorait:
„Hol van az egyház tulajdonképpeni helye? Nem egy olyan konkrét hely, melyet előre ki lehetne jelölni. (…) A helyet csakis Isten határozza meg, nem az ember. Az egyház, mely tudatában van ennek, az Igére vár, amely őt Isten helyévé teszi ebben a világban. Isten választására várva lemond arról, hogy letelepedjen a számára kijelölt helyen. Egy ilyen egyház birtokolja Isten ígéretét.”
Ehhez hasonló kérdésekről is lehet majd beszélgetni az óriáskeréken, vagy akár a leghétköznapibb dolgokról is. Jönnek talán néhányan, akik csak a látványosság miatt érkeznek, de lehet, hogy pont abból alakulnak ki a legjobb beszélgetések.
Forrás: Szólj Be a Papnak!
Fotó: Czifra Ágnes
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria