A betlehemi mozaik angyalai

„Azt eddig is mindenki felismerte, hogy fent, az ablakok között a hatalmas angyali alakok kezükkel a szentély alatti barlang felé invitálnak, s futó lábaikkal az utolsó lépések felé terelik a zarándokot. De ahogy az ábrázolásukat elemeztük, az is feltűnt, hogy az egyik szárnyuk még lebeg, a másikat már leeresztették. A háttér felül arany – ez Isten világa –, lent pedig a zöld mező látható, a teremtett világ, ahol éppen földet értek. Az angyal földet érése sehol sem természetesebb, mint itt, Betlehemben. Isten emberré születhetett, s ettől mintha az angyaloknak is új hivatásuk lenne.”

A Piacenti-cég az egyik legnagyobb olasz restaurátorcsapat. 2013-ban nyerték el a megbízást a betlehemi bazilika renoválására beadott pályázatukkal. A munka a tető felújításával kezdődött, ehhez – többek között Velencéből – húsz tonna több száz éves, már kiselejtezett vörösfenyő-gerendát hoztak, hogy a pótlásokat megfelelően végezhessék el. Ezután beállványozták a bazilika belső terét, és megkezdték a mozaikok felújítását. Azóta csak így utalnak erre a nagy munkára: „Restauráljuk az eget!”

A konstantini építésű betlehemi bazilikát a keresztes korban, 1155 és 1167 között díszítették ki mozaikokkal. Két műhely dolgozott ezen, az egyiket a latinok, a másikat a görögök fizették. A mozaik kivitelezése a szakmában jártas olasz restaurátorok szerint fényűző színvonalú volt: az arany, az ezüst és a gyöngyházberakás sem hiányzott. A mozaikhoz nem arany- vagy ezüstkockákat használtak fel, hanem üvegkockákat, amelyek egyik oldalára arany- vagy ezüstbevonat került, majd vékony üvegréteggel vonták be azt. Ahol a bevonat épen megmaradt, ott ma is ragyog a mozaik. 1335-ből fennmaradt egy perugiai zarándok, Giovanni di Fedanzola beszámolója, amelyben ez áll: „Végig a templom falain, az oszlopoktól a tetőzetig, gyönyörű és előkelő mozaik (látható), amelyen az egész történelmet ábrázolják, a világ teremtésétől Krisztus ítéletre való eljöveteléig.” Mintha a keresztesek Európa minden gazdagságát idehozták volna.

A munkálatok legnagyobb feltűnést keltő felfedezése az volt, hogy a meglévő hat angyal mellett most megtaláltak egy hetediket is. Egy vakolt falrészen termográfiai vizsgálatot végeztek, és a képernyőn megjelenő sötét folt azonnal felkeltette a restaurátorok figyelmét. Az óvatos tisztítás nyomán pedig kibontakozott a hetedik angyal képe. Silvia Starinieri, egy fiatal restaurátor így számol be arról, mit éreztek, amikor előbukkant az angyal: „Végtelen öröm volt (…) óriási élmény ez egy ilyen munka során. Reméltük, hogy megvan a teljes alak, és így is lett, bár az arc és a lábak sérültek voltak.” Tavaly júniusban Ferenc pápa is beleszőtte beszédébe ezt a hírt, amikor a közel-keleti egyházi vezetők gyűlésén beszélt.

A bazilika belső fali mozaikborításának nagyjából mindössze a tizenöt százaléka maradt meg. A mostani restaurálás során – a jövőre gondolva – számítógépen regisztráltak mind egyes mozaikkockát, szám szerint egymillió-hatszázezret. A pusztulás fő oka a beázó tetőzet volt, amit az évszázadok során a törökök nem engedtek kijavítani. Sőt, a mozaik hullását olykor még siettették is. A régi följegyzések arról számolnak be, hogy a török katonák lövésekkel rombolták a mozaikot. A sérülések vizsgálata igazolta is ezt: régi puskagolyókat találtak a falban, s Krisztus és a szentek arcát több helyen elcsúfították a lövésnyomok. Piacenti úr lelkesen idézte fel, milyen választ váltott ki ez a restaurálásban közreműködő mesterekből. Itt nem pusztán arról van szó, hogy vallási jelképeket rongáltak meg a törökök. Ebben az esetben az Ember arcát csúfították el, és ennek helyreállítása mindenekfölött értelmes munka. A felújításban részt vevő százhetven cég és műhely dolgozói ezért mindannyian a tudásuk legjavát adták a közös vállalkozás során.  

A zarándokok csodálják a megmaradt mozaikokat, ám olykor elhangzik egy-egy kérdés is. A falakon látható a hitetlen Tamás húsvéti jelenete, a mennybemenetel, a színeváltozást, a virágvasárnapi bevonulás. A főhajóban a felső szinten az angyalok, középen a helyi és az egyetemes zsinatok, alattuk Jézus családfája látható. A karácsonyi jelenetek mozaikképe bizonyára szintén ott volt valahol a többi között, de alighanem megsemmisült. De vajon mit keres a Születés bazilikájában ez a sok „egyéb” bibliai jelenet, ráadásul a kereszthajó hangsúlyos helyein? Nem véletlen ez: a megtestesülés titka, Urunk, Krisztus igaz emberségének megnyilvánulásai át- meg átszövik az egész evangéliumot. A hitetlen Tamás például nem hiába igényli a látást: tudni akarja, hogy valóban az a Jézus él-e ismét, akit ő emberként, megsebzettként ismert. A test, Krisztus teste az, amin megváltásunk áll vagy bukik – elmélkedett Tertullianus. Karácsonykor az egész Krisztus-misztérium középpontjában vagyunk.

Még néhány hét, és eltávolítják a betlehemi bazilikából az állványokat. A mozaikok után megújulnak az oszlopok, a padlózat és a világítás is. Befejezéséhez közeledik a nagy munka, amelyet Gianmarco Piacenti a középkori katedrálisok építéséhez hasonlónak tart: ha monumentalitását tekintve nem is, de a sok szakember és művész harmonikus együttműködése szempontjából mindenképp. A felújított mozaikok végre ismét betölthetik eredeti szerepüket: az isteni ragyogás megsejtésére indíthatják a templomba betérő zarándokokat, s közvetíthetnek valamit a betlehemi éjszakában felragyogó fényből.

Fotó: cmc-terrasanta.cm 

Várnai Jakab OFM

Az írás az Új Ember 2017. december 24–31-i számában jelent meg.