A boldogító három igen – Pódiumbeszélgetés a házasság szakaszairól

A Bízd Rá Magad Mozgalom a házasság hete alkalmából szervezte meg az eseményt, amelyre megtelt a D50 központ konferenciaterme. A 72 Tanítvány Mozgalom Család Munkacsoportja 2020 szeptemberében indította el weboldalát (www.bizdramagad.hu), amely a család mindennapjait segítő szervezeteket és szakembereket gyűjti egybe. A kezdeményezés mára mozgalommá fejlődött, melynek tagjai valóban élő, egymást segítő, összetartó közösséget alkotnak.

A pódiumbeszélgetés köszöntőjében Erdő Péter megerősítette, hogy az Egyház elkötelezett a házasság és a család életének támogatásában. „A házasság nem működik magától, folyamatosan tenni kell érte, ápolni és gazdagítani kell jóban, rosszban egyaránt” – mutatott rá a Bízd Rá Magad szolgálatának fontosságára.

A bíboros Ferenc pápának a 2015-ös püspöki szinódus után kiadott Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása nyomán úgy fogalmazott,

nagy szükség van a családok kísérésére, „a válság megoldásához jelen kell lenni, és létre kell hozni a szívtől szívnek szóló kommunikáció alkalmait”.

Erdő Péter hangsúlyozta, milyen fontos szerep hárul a feleségre, az édesanyára, s ennek alátámasztására XII. Piusz pápát idézte: „Ő az, aki

állandó fényt és meleget áraszt maga körül, akinek erénye, hogy a szív benső ösztönével és bölcsességével a másik boldogítását, jólétét keresse, aki derűs jókedvvel válaszol, ha megbántották is.

Fényt és meleget árasztó magatartása a szeretet és háládatosság mély érzéseit kelti fel és vési az édesapa és a gyermekek szívébe, lelkébe mindenkorra.”

A főpásztor összefogásra buzdított a házasságok érdekében, és Isten különleges áldását kérte mindazokra, akik részt vesznek ebben a közös munkában.

Papp Miklós görögkatolikus parókus, morálteológus, férj és háromgyermekes édesapa Zsuffa Tünde kérdéseire válaszolva útmutatást adott a családi élet egyes kérdéseivel kapcsolatban, és mondanivalóját számos személyes példával is alátámasztotta. Tanítását áthatotta a házasságra buzdító szemlélet: „A házasság tele van boldogsággal, amelynek alapja a felkészült, igényes választás, valamint a testi (erósz), a lelki (filia) és a szellemi (agapé) szinten való kötődés.”

A morálteológus képet adott arról, hogyan éli meg az ember a házasságban a szeretetnek ezt a három formáját. Az erósz fontosságának hangsúlyozásához XVI. Benedek pápát hívta segítségül, aki annak transzcendens dimenziójára mutatott rá. „A testi szeretettel nem szabad fukarkodni. Tág kultúrája kell hogy legyen, és fenn kell maradnia egy életen át. Része, hogy egymás számára testileg is vonzónak kell maradnunk, ezért az »otthonra még jó lesz« ruhákat inkább adjuk ki az udvarra Buksinak” – mondta a lelkipásztor. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról – tette hozzá –, hogy

az öltözködés, az ápoltság nem csupán divat, nemcsak az erósz tárgykörébe tartozik, hanem liturgia. Ahogyan a pap aranyba öltözik, úgy tiszteli meg egymást a házaspár a vonzó külsővel.

A filia a lelki barátság szeretete, amely arra figyelmeztet, hogy a házas feleknek „fejben” is barátoknak kell lenniük. A párválasztáskor rá kell tekinteniük arra, hogy egyezik-e etikájuk, jövőképük, és tudatában kell lenniük annak is, hogy az ember látható döntéseit a láthatatlan belső világ működteti. „Micsoda szeretet jelent meg Jézusban!” – mondta a parókus az agapéról szólva, melynek gyakorlásával kapcsolatban mindig Krisztusra tekintünk, hiszen úgy akarunk szeretni, amint ő szeretett.

Hogyan éljük meg a házasságban a nehézségeket? – tette fel a kérdést Zsuffa Tünde. Papp Miklós szerint rossz úton járunk, ha azt gondoljuk, hogy a boldogság legyártható és az élet megtervezhető. „Engedelmeskedni kell a létnek, a sorsnak, Istennek. Az ő szőlőskertjében rengeteg a munka, s nekünk bele kell állnunk a feladatokba.

Képeznem kell magam a házasságra, ugyanakkor engedelmes figyelemmel kell Istenre tekintenem, elfogadva, hogy amerre visz, arra megyek, és az akadályokat is vele összhangban igyekszem leküzdeni.

Segít alkalmassá válni minderre az ima, a csend, a zarándoklat és a fogadalom, melyek megmutatják, mi lehet a következő lépés. Papp Miklós lelkipásztorként vallja, hogy a nehézségek idején ott kell állni a pár mellett, „elismerni, hogy ami sötét, az sötét, és tudni, hogy a szenvedés betongyűrűjébe zárva csak Krisztus tud mondani valamit”.

Papp Miklós áttekintette a házasság egyes szakaszait. Arra figyelmeztetett, hogy nem elég együtt élni, együtt is kell érni. „Aki képezi magát, s ezzel szalad előre, az lassítson kicsit, a lustább pedig tegyen azért, hogy haladjon”, nehogy szétnyíljon az olló két szára, ami az életközép időszakában szokott előfordulni, ha nem teszünk a megelőzéséért. A morálteológus úgy fogalmazott,

felelősek vagyunk egymás spirituális fejlődésért is. A házasság szakaszait azért érdemes tudatosítani, hogy megfelelő választ tudjunk adni az egyes időszakokban bekövetkező változásokra 

– hangsúlyozta.

A folyamat a házasságra való tudatos készülettel kezdődik a testi, a lelki és a spirituális értékek figyelembe vételével. A morálteológus szerint a hívő fiatal ott keressen párt, ahol magához hasonlót találhat az igényes választás jegyében. A házasság első szakasza az összeköltözés és a tudatos döntés arról, hogy mit tartunk meg a hozott mintákból, és mit nem. A gyerekek születésével aztán minden körülöttük kezd forogni. Az anyává, apává váló házasfelek megélik, milyen „isteni érzés, hogy a szerelmünk életet teremtett”. A gyerekek kisiskolás korában elengedhetetlen a morális nevelésre fordított figyelem. Az ekkor megtanult imák később is elkísérik az embert. Serdülőkorban az értékrend hierarchiájának fontosságára kell odafigyelni, törekedve arra, hogy ami fontos, abban egyértelmű legyen a határ, ami pedig nem fontos, abban hagyjunk szabadságot a gyerekeknek. Ebben az időszakban nagy veszélyt jelent, ha a szülő a rosszul értelmezett jámborság jegyében letöri a gyerek nagy álmait. Újabb szakaszt jelent a házasságban, amikor a gyerek felnő, és elhagyja a családi fészket. A házaspár ezt óhatatlanul gyászfolyamatként éli meg, de kettesben maradásuk ugyanakkor lehetőség is arra, hogy újra egymásra találjanak.

Keressük tudatosan, minek örül a párunk, s vigyük ezt a keresést az imában Isten elé. Töprengjünk a férjünkön, feleségünkön, és a Szentlélek ihletet fog adni.”

Az est két házaspár életébe való mély betekintéssel folytatódott. Krúdy Tamás és Zsófia hat, Dabóczi Kálmán és Vera hét gyermeket nevelnek. Mintacsaládok, életük húsba vágó kérdésekre ad működőképes választ. Zsuffa Tünde először kapcsolatuk kezdeteiről érdeklődött.

Kálmán és Vera másfél évi ismeretség után házasodtak össze, és rövidesen megszületett az első, majd sorra egymás után a további hat gyermekük. Vera huszonegy éves volt, zeneművészi karrier előtte állt, de amikor elkötelezte magát a családalapítás mellett, feladta ezt az álmát. Hét gyermeknek adott életet. Kálmán az apasága mellett felsővezetővé, illetve egyházi közösségépítővé vált, Vera pedig feleségként és anyaként állt helyt a mindennapokban.

Zsuffa Tünde a beszélgetés moderátoraként igyekezett megtudni, hogyan élte meg ezt Vera, és milyen módon állt mellette csúcsvezető férje. Kálmán ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „le kellett tekernie magában a tökéletességre törekvést”. Vera arról vallott, hogy fokozatosan érett nővé, ez lassú folyamat volt az életében. „Alapvetően örömteli ember vagyok, kevés kell ahhoz, hogy boldognak érezzem magam. Igyekeztem mindent megtenni azért, hogy Kálmán előrehaladhasson az üdvözülés útján, talán túlzottan is megbocsátó voltam” – mondta. Feleségként kitüntetett időszaknak élte meg, amikor Kálmánnal együtt dolgozhattak a MÉCS keretei között. „Mi is találkozni tudtunk ezeken az alkalmakon, s utána sokáig ebből az élményből éltünk” – fogalmazott.

Krúdy Tamás és Zsófi nyolc éve ismerték egymást, s lényegében már együtt éltek, amikor Zsófi várandós lett. Ekkor elhatározták, hogy összeházasodnak. „Hiányzott az életünkből a tudatosság, s családilag sem volt előttünk jó minta” – mondta Zsófi. Tamás hozzátette: „Ez a kvázi együttélés megadta számomra a házasság minden előnyét úgy, hogy nem kívánt tőlem elköteleződést. Csak attól féltem, hogy előbb-utóbb baba lesz belőle. Amikor ez megtörtént, valójában csak sodródtam az árral, s egyáltalán nem örültem, hogy gyerekem lesz.” 

A házaspár Roska Péter atyához fordult segítségért, aki a kispapokhoz küldte őket tanúságtételre. „Nem azért, mert különlegesek voltunk, hanem mert annyira átlagosak” – emlékezett vissza Tamás, és azt is felidézte, mennyire megizzasztotta, hogy ki kellett állnia a történetükkel mások elé.

Tamás és Zsófi összeházasodtak, de a terhesség során elveszítették a babát. „Az esküvőnk után az első év volt a legnehezebb. Azt vártam, hogy a házasság szentségével megerősítve majd minden megváltozik. De nem így történt” – mondta Zsófi. „Előtte is volt már közös életünk, és lényegében az igen kimondása után is ugyanaz várt otthon, mint korábban. Láttam, hogy Zsófi boldogtalan, de azt gondoltam, egy házasság ilyen, hiszen ezt láttam magam körül.”

A változást egy MÉCS-lelkigyakorlat hozta meg az életükben, ahová ugyancsak Roska Péter atya hívta meg a Krúdy házaspárt. „Ezen többet tudtunk meg egymásról, mint az azt megelőző nyolc évben” – mesélte Zsófi, rámutatva arra, milyen következményekkel jár, ha a szexualitás idő előtt lép be egy kapcsolatba, és a testi egyesülés miatt a két fél úgy érzi, már jól ismerik egymást. A házaspár közös életét egy hirtelen támadt szerelem is próbára tette. Zsófiban lobban fel a láng, s bár magában határozott nemet mondott a kapcsolatra, mégis felmerült benne a kérdés, vajon nem elhibázott-e a házassága. Ismét a MÉCS egy lelkinapja hozott számukra változást Zsófi egy éven át tartó gyötrődése után. „Ekkor megértettem, hogy Istennek terve van a szerelmünkkel.

Az igent nem a másik használásra mondjuk ki. A párom ajándék számomra, testestől-lelkestől. Ez a felismerés vezetett el a beteljesedéshez.”

A Dabóczi és a Krúdy házaspár élete azt mutatja, hogy rendkívül fontos volt a boldogságuk megtalálásban a katolikus háttér, illetve az, hogy a hit és az Egyház mellettük állt. A szolgálat, amit a Bízd Rá Magad Mozgalom vállal, a jövőben még inkább elengedhetetlen lesz.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. február 26-i számában jelent meg.