A halál ellentéte a szeretet – Halottak napja egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc megyéspüspök halottak napja alkalmából mutatott be szentmisét Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.

Homíliájában hangsúlyozta: halottak napja nem pusztán megemlékezés, hanem hitvallás. Hitvallás arról, hogy az élet nem ér véget a földön, és a szeretet erősebb a halálnál.

A főpásztor szentbeszédében rámutatott: a keresztény ember nem hárítja el a halál gondolatát, hanem Krisztus példájából merít erőt.

A világ sokszor úgy él, mintha a halál nem létezne, mégis eljön a pillanat, amikor szembe kell nézni az élet végességével.

A temetőlátogatás nem „letudandó” feladat. Ilyenkor kell feltenni magunknak azt a kérdést, hogy szembe tudunk-e nézni az életünkkel, és azzal is, hogy ez az élet mulandó – mondta Palánki Ferenc püspök.

A keresztény remény alapja Jézus Krisztus halála és feltámadása. „Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Jézus erre tanított bennünket: az örök életre.”

A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök arról is beszélt, hogy a halál ellentéte nem az élet, hanem a szeretet. „Mert a szeretet soha el nem múlik, a szeretet soha nem hal meg” – mondta, hiszen a halál kapuja után a szeretet teljessége vár mindazokra, akik Krisztus útját követik.

Szöveg: Leiszt Máté

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás november 2-án, halottak napján a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be szentmisét, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített. Az ünnepi liturgián Mohos Gábor segédpüspök koncelebrált.

Erdő Péter emlékeztetett: Krisztus feltámadása a keresztény hit központi igazsága, és mindannyiunk életét átalakító valóság. „Ahogy Krisztust az Atya feltámasztotta, úgy mi is az élet újdonságában kell hogy járjunk” – mondta.

A főpásztor kiemelte: a lélek halhatatlan, és a feltámadásban újra egyesül a testtel. A halottak iránti tiszteletünk ebből a hitből fakad – nemcsak az elhunytak, hanem az élők méltóságáról is szól.

Halottaink testét nem birtokolhatjuk, hiszen Isten képmását hordozzák. A temetés az irgalmasság cselekedete, amellyel kifejezzük: Istenre bízzuk őket.”

A bíboros felidézte a Hittani Dikasztérium utasítását a holtak eltemetéséről és a hamvak megőrzéséről: bár a hamvasztás megengedett, a hamvak szétszórása, otthoni tárolása vagy ékszerként való megőrzése nem felel meg a keresztény felfogásnak. A templomok mellett kialakított osszáriumok méltó lehetőséget kínálnak az elhunytak hamvainak elhelyezésére.

Végül a főpásztor arra buzdított, hogy a halottak napja legyen a szeretet és tisztelet megújításának alkalma: „Segítsük egymást, hogy halottainkat méltón tudjuk eltemetni. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

*

Győri Egyházmegye

November 2-án, halottak napján Veres András megyéspüspök az egyházmegye elhunyt püspökeiért és papjaiért mutatott be szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A hívő emberek elhunyt hozzátartozójuk, barátjuk halálát hazatérésként, a szeretett személy életének beteljesedéseként élik meg

– mutatott rá a főpásztor. – Szent II. János Pál pápa utolsó kérése ez volt: „Engedjetek az atyai házba.”

Veres András püspök arra is kitért, hogy Győrben is egyre jellemzőbb a civil temetés kérése, a hozzátartozók nem igénylik az egyházi szertartást. Azonban vannak olyan helyzetek is, amikor a hozzátartozók még elhunyt családtagjukról sem kívánnak gondoskodni, ilyenkor szociális temetés keretében, az önkormányzat által megbízott személyek vállalják át a végtisztesség megadását. Győri Imre atya sok-sok éven keresztül végezte a magányos emberek temetését – emlékezett a győri megyéspüspök az áprilisban elhunyt nyugalmazott plébános szolgálatára.

„Imádsággal tartozunk egymásért, szeretteinkért, hogy mindnyájan eljussanak az üdvösség állapotába” – figyelmeztetett a főpásztor, aki arra is biztatott: „Halottak napján, amikor elhunyt szeretteinkért imádkozunk, imádkozzunk azért is, hogy a gondolkodásunk tisztuljon, javuljon a halállal, az üdvösséggel kapcsolatban.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Kaposvári Egyházmegye

November 2-án, halottak napján Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be szentmisét az andocsi Nagyboldogasszony-bazilikában, melyet új papi és szerzetesi hivatásokért, valamint az egyházmegye elhunyt papjaiért és szerzeteseiért ajánlott fel.

„Ne féljetek! Szeressetek! Reméljetek! – foglalta össze halottak napja üzenetét a főpásztor prédikációja elején. – Valamennyiünkben ott van a haláltól való félelem, ami teljesen természetes. Nagyon hálás vagyok az evangélistáknak azért, hogy megörökítették Jézus halálfélelmét. »Példát adtam nektek« – mondja Jézus, aki mindenben példát adott, nemcsak a szeretetben, hanem a bűn elleni harcban is, valamint abban, miként kell a legnagyobb félelemmel megküzdeni. Gyötrődött és félt a haláltól, könyörgött a mennyei Atyának, hogy »ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a kelyhet«. De tudjuk, hogy fenékig ki kellett ürítenie azt.

Gyötrődött, félt, de kimondta a legfontosabbat, hogy »ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te«. Az egész életét átjárja a gyermeki bizalom a mennyei Atya iránt, s az egész életén végigvonul a teljes önátadás.

Teljes létét meghatározta, hogy megdicsőüljön az Atya nemcsak Jézus életében, de halálában is.

Így is lehet viszonyulni a »kapukat táró testvérhez«, ahogyan Szent Ferenc imádkozta a halálról. Bár félelmetes, mert ismeretlen, s mert nem tudjuk, mi lesz utána. Félelmetes, mert szenvedésekkel is jár. A mennyei Atya mégis azt kéri, hogy ne féljünk.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Pannonhalmi Főapátság

Hogyan is lehet hinni abban, hogy van túlvilág, örök élet és létezik a mennyek országa? Erről szólt Juhász-Laczik Albin OSB november 2-án Pannonhalmán, ahol a Szent Márton-bazilikában a bencés szerzetesközösség a hívekkel együtt imádkozott az elhunytakért és adott hálát életükért.

A szentmise elején Bokros Márk OSB, a Pannonhalmi Főapátság perjele fordult az egybegyűltekhez, és arra emlékeztetett, Krisztus teljes odaadása, kereszthalála és feltámadása által győzelmet aratott a halálon. „Ez a mi reménységünk, erre a feltámadásra tekintünk mi is akkor, amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, és hálát adunk életükért” – fogalmazott a bencés szerzetes.

„Keresztény hitünk tanítása néha úgy tűnik, mintha csak egy doktrína lenne. Hát azért, mert be vagyunk zárva ebbe a világba. És már nem értjük, mi is a mi méltóságunk, mit jelent a szeretet, és hogy mi a megbocsátás ereje. Marad a szorongás és a félelem. Féltem a családomat, Pannonhalmát, féltem ezeket a falakat. Mi lesz például ennek a monostornak a sorsa? Megélt ezer évet – mi van, ha a mi nemzedékünk alatt történik valami? Ha a jövő végtelen, a jövő az örök, akkor lassan szerte foszlik minden szorongásunk.

Egyelőre be vagyunk zárva a saját gondolatunkba, ennek a világi végességébe. De Isten örök”

– emlékeztett tanításában Albin atya. 

Az evangéliumban ezt olvassuk: »Aki meghallja az én szavamat, annak örök élete van, és az már átment a halálból az életbe.« A kényelmesebb olvasata ennek a szakasznak az, hogy elhunyt testvéreinkről szól. Holott minekünk, élőknek mondja ezt az Úr. A mindennapi megszokásban, a rutinban úgy tűnik, mintha megfásultan, lélektelenül, mintegy halottként tennénk a dolgunkat. Olyan ez, mintha egy zombifilm szereplői lennénk a lelketlen hétköznapi létmódunkban.

János apostol nekünk írta le ezt a Jézusi megelevenítő mondatot: »Aki meghallja az én szavamat, az a halálból az életre támad fel.«”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

Veszprémi Főegyházmegye

November 2-án, vasárnap este Takáts István általános érseki helynök, plébános mutatott be halottak napi szentmisét a Szent Mihály-főszékesegyházban. A szertartás elején arra hívta a jelenlévőket, hogy az emlékezés és a gyász közepette engedjék be szívükbe a feltámadás reményét.

Különleges ajándék, hogy idén halottak napja vasárnapra, a feltámadás örömnapjára esett, hiszen ez meghívás arra, hogy a veszteségben, a hiányban és a fájdalomban is felfedezzük az örök élet távlatát. „Más az a szomorúság, amelyben megjelenik a remény, és más az, amely remény nélkül marad” – fogalmazott az érseki helynök. A szentmisét elhunyt családtagokért és jótevőkért ajánlotta fel, kérve számukra az atyai ház örömét és Isten boldogító színe látását. Azokra pedig, akik ma a hiányt és a gyász fájdalmát élik, Isten reményét kérte: hogy szomorúságukban is felismerjék: nem a halál, hanem az Isten szeretete mondja ki az utolsó szót. Takáts István arra buzdította a híveket, hogy életüket ne a halál, hanem az örök élet felől szemléljék, és ennek fényében végezzék el bűnbánatukat is: tegyék le mindazt, aminek nem szeretnék, hogy örök jövője legyen – a haragot, az irigységet, a félelmet –, és erősítsék meg szívükben, aminek örök jövőt kívánnak: a hitet, a szeretetet, az örömöt és a hálát.

„Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek.” (Jn 14,1) A földi élet úton levés: Jézus maga az út, az igazság és az élet, aki előremegy, hogy helyet készítsen számunkra az Atya házában. Ez az üzenet ma is azt erősíti bennünk:

a hit szemével nézve a halál nem lezár, hanem hazavezet.

Halottak napja nem csupán az emlékezésé, hanem a köszönet ünnepe is azokért, akik életükkel gazdagították, formálták a mi életünket – hangsúlyozta homíliájában a helynök. – A hála segít felismerni, hogy szeretteink élete ajándék volt számunkra. Ez a nap a hit ideje is: a veszteség és a gyász közepette is engedjük, hogy a feltámadás hite megérkezzen a szívünkbe; és a remény ideje – a gyertyafény, az élő virág és az imádság a hitvallás jelei: hisszük, hogy szeretteink élnek Istennél. A sír csak emlékhely, de az életük beteljesedett az örök világosságban.

A prédikációt teljes terjedelmében IDE kattintva olvashatják.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír