A halottak napja az élők napja – Ökumenikus imádság a szombathelyi temetőben az elhunytakért

Székely János püspök beszédében a halottak napját az élők napjának nevezte. Ez a nap

azoké, akik a halál titokzatos kapuját átlépték, és Istenben, az ő örök örömében, az élet teljességében vannak.

Van helye a gyásznak, a fájdalomnak és a könnyeknek – mondta a főpásztor. – Maga Jézus is megrendült, és könnyekre fakadt Lázár sírjánál.

Ha egy kicsit is szeretünk valakit az életben, ha egy kicsit is kötődünk valakihez, természetes, hogy megrendít, könnyekre fakaszt, amikor el kell őt engedünk abba a másik világba.

Fontos emlékezni Pál apostol szavaira, hogy ne úgy gyászoljunk, mint a pogányok, akiknek nincs reményük (vö. 1Tesz 4,13).

Amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, úgy lássuk őket, ahogy odaát vannak: végtelen örömben, ragyogó arccal, minden fájdalmon és szenvedésen túl.

A fény, amit meggyújtunk, Jézus húsvéti fényét, a feltámadást jelzi. Jézus keresztje és feltámadása az emberi történelem leghatalmasabb eseménye.

A sírokon meggyulladó fények Krisztus fényét jelzik.

Ez a nap a köszönet napja is.

A sírok mellett megállva köszönjük meg meghalt szeretteinknek mindazt, amit általuk kaptunk. Ismerjük fel azt a kincset, ajándékot, amit egy-egy ember jelentett számunkra.

Ez a nap az ígéretek, a jó elhatározások napja is. A halottak napja szembesít azzal, hogy életünk véges, mulandó, sok jót kell tennünk. Mennyi minden elmúlik; csak a szeretet és tettei maradnak meg örökre.

Székely János püspök beszéde ITT meghallgatható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír