Fegyverek közt a szeretet – Huszonöt éves a tábori lelkészi szolgálat

Az eseményen többek közt részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök; valamint Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, aki egyben a Tábori Lelkészi Szolgálat Tábori Rabbinátusának főrabbija is.

A történelmi zászlók ünnepélyes bevonulása és a Himnusz eléneklése után felolvasták Áder János köztársasági elnöknek, a Magyar Honvédség főparancsnokának levelét. Ebben többek közt arról szólt az államfő, hogy a lelkész és a katona egyaránt fontos feladatot töltenek be a honvédség életében, bajtársak a munkában, mindkettejüket köszönet illeti szolgálatukért. A köztársasági elnök levelében úgy fogalmazott, hogy a tábori lelkész segíti, kíséri, meghallgatja a katonákat, így válik pótolhatatlan munkatárssá.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a tábori lelkészek, a tábori rabbik a katonák iránt megnyilvánuló törődésükkel, odafigyelésükkel rámutatnak az élet értelmére, egyben a szeretetet, az egyházak különféle segítségeit, a hitéletben való fejlődés lehetőségét biztosítják a honvédség állományának, sőt a családtagoknak is. Mára utóbbiak is egyre gyakrabban igényt tartanak minderre. A miniszter kiemelte, huszonöt évvel ezelőtt nem parancsszóra, hanem személyes indíttatásból, a katonák lelki igényének felismeréséből alakulhatott meg a lelkészi szolgálat. Beszéde végén Benkő Tibor egy személyes emlékét idézte fel arról, amikor az afganisztáni misszióban egy magyar katona esett el. Mint mondta, akkor látta igazán, milyen fontos segítséget tud nyújtani az elhunyt hozzátartozóinak és a bajtársaknak is a katonai lelkész és az egyház.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke beszédében a zsoltárokat idézve arról szólt, hogy az orvosok, a katonák és a lelkészek a halál árnyékának völgyében teljesítik szolgálatukat. Mint mondta, az orvos gyógyít, a lelkész vigasztal, és közben óhatatlanul az elmúlás tanújává válik, a katona pedig védelmez – mindannyiuknak helyt kell állniuk ott, ahova a civilek el sem merészkednek. Ők tudják, érzik, hogy Isten velük van, az Örökkévaló figyel rájuk.

Győrfi László, az EMIH alelnöke ünnepi beszédében kitért arra, hogy a 21. században a tábori rabbinátus szerepe nehezen összehasonlítható a korábbi szolgálatukkal. Egyben ő is hangsúlyozta, hogy az országtól távol szolgálatot teljesítő katonáknak segítik vallásuk gyakorlását, még a hitükhöz kapcsolódó tárgyak, eszközök, könyvek biztosításával is, illetve támogatják itthon maradt családtagjaikat.

Lackner Pál evangélikus püspök, nyugalmazott protestáns tábori püspök a tábori lelkészi szolgálat elméleti kérdéseiről, így a reformátori tanok szerepéről, az igazságos, a jogos háborúról is szólt.

Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke beszélt a mai, értékválsággal küzdő Európáról. Mint mondta, nagy szükség van a nemzeti hadseregre, ugyanis Európa egy jelentős része az önfeladás veszélyes útját választotta, és a kontinens másik felét is magával kívánja rántani. Hozzátette: ez a megsemmisüléssel fenyegető szakadék.

A Tábori Lelkészi Szolgálat megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen megjelent és felszólalt Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa is. Rámutatott: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is; a lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védelmeznünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjuk szükségleteit.

Fontos egyházi dokumentumok vázolják fel azt a speciális lelkipásztori lelkületet, amellyel a tábori lelkészek az emberi személy java és a béke alapvető értékei mentén végzik tevékenységüket. Az ő feladatuk, hogy elkísérjék a vallásos katonákat és családtagjaikat a hitük megerősítésére irányuló úton; és olyanoknak tekintsék magukat, mint „akik a népek biztonsága és szabadsága fölött őrködnek. S míg szolgálatukat ebben a szellemben végzik, valóban a béke megszilárdításához járulnak hozzá”. A béke pedig nem más, mint az a rend, amelyet az Isten eleve elgondolt és akart az általa teremtett világnak.

A tábori lelkészek tehát hirdetik az evangéliumot, és úgy formálják a katonák lelkiismeretét, hogy az igazságosság gyümölcseit teremjék. A katonai élethivatás, mint minden más emberi hivatás, elválaszthatatlan az Isten és embertársak szeretetétől. A tábori lelkészek felelősek azért, hogy ezeknek a parancsolatoknak a konkrét megvalósulását elősegítsék a katonai szolgálat sajátos körülményei között. Azáltal, hogy tudatosan erősítik a hitet, ami a katonák mindennapi tevékenységét vezérli, maguk is a béke és egyetértés építői lesznek, úgy az egyéni lelkiismeretekben, mint a személyek közötti kapcsolatokban. „A tábori lelkészek hiteles szakértői és tanítói annak, amit az Egyház tanít és gyakorol, azzal a szándékkal, hogy a világ békéjét előmozdítsák.”

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír