A meghívott a létével lesz Isten prófétája – Hivatásgondozó referensek találkozója Máriabesnyőn

A gödöllő-máriabesnyői lelkigyakorlatos házban találkozott egymással mintegy harminc referens Magyarország latin és görög szertartású egyházmegyéiből, valamint a gyulafehérvári, a szatmári, a nagyváradi, a temesvári és a nyitrai egyházmegyéből.

A résztvevőket előbb Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Hivatásgondozó és Ministránsbizottságának vezetője, a Központi Papnevelő Intézet rektora köszöntötte.

Elmondta, az idei találkozó programja arra irányul, hogy

a résztvevők erősödjenek meg saját hivatásuk ajándékában és örömében, s azután keressenek utakat együtt, hogyan segíthetik a rájuk bízott fiatalokat,

hogyan szervezhetnek közös programokat, amelyek országosan is érzékelhető módon támogatják a fiatalokat az egyházi hivatások megismerésében és választásában.

A találkozó nyitó előadását Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke tartotta. Arra a kérdésre kereste a választ, vajon hogyan magyarázható Isten megdöbbentő kérése, amellyel egyes emberektől a teljes elköteleződést, egész életük személyes odaadását kéri.

A papi hivatás és az elköteleződés – mondta a főpásztor – nem értelmezhető egyszerűen gyakorlati szempontból, hogy általa hatékonyabbak legyünk, sem úgy, mintha a végső időkre utaló jel lenne. A Szentírás tanúsága szerint már az Ószövetségtől fogva voltak olyanok újra meg újra, akik a prófétaság más népek által is ismert intézményes formáin túl személyes meghívást kaptak Istentől, és egész lelkükkel akartak neki válaszolni.

A megszentelő Isten a héber Biblia logikája szerint mintegy „kivágja” az embert a hétköznapi életből, hogy Istené legyen, hogy róla tanúskodjon egész létével.

Jézus papságát követve és abból élve a meghívott ember is a létével lesz Isten prófétája, az emberek pásztora, aki úgy szentel meg másokat, hogy önmagát szenteli oda értük egészen.

A hivatások ma tapasztalt krízise összefügg a hit krízisével és a családok megtört állapotával – mutatott rá a püspök –, tágabb összefüggése pedig az a szellemi válság, amely az egész nyugati kultúrát sújtja.

Az emberi ész ma – hivatkozott Székely János püspök XVI. Benedekre – helytelen módon csak a foghatóra, a gyakorlati ésszel beláthatóra korlátozza önmagát ahelyett, hogy a végső igazságokra is megnyílna, amire pedig lehetősége lenne.

A szabadságról helytelen felfogást képvisel, amikor elfeledve, hogy a valódi szabadság belsőleg a jóra irányul, korlátozónak tartja magát a jót is, amely felé elköteleződhetne, vagyis amellyel tartós és mély kapcsolatba kerülhetne.

Ebben a helyzetben a valódi hit, a hiteles élet és Isten igéjének továbbadása segíthet, illetve olyan papi életforma, amelyben az evangéliumi tanácsok – a nőtlenség mellett a szegénység és az engedelmesség gyakorlata is – egymást támogatják.

A bevezető előadást a találkozó folyamán többféle gyakorlat követte. A résztvevők imádkozhattak saját meghívásuk történetével, majd közösségi gyakorlatokon közelítettek a papi hivatás kihívásaihoz és reményteli oldalaihoz.

A részben játékos gyakorlatokat Gulyás Péter, az Egyházi Fejlesztők csapatának tagja vezette. A személyes megosztások és a kisebb közösségben is zajló sok-sok beszélgetés során a résztvevők egyre inkább egymást hordozó közösséggé formálódtak, aminek gyümölcse az egyházmegyék hivatásgondozó tevékenységének összehangolása, gazdagítása.

Az MKPK Hivatásgondozó és Ministránsbizottsága kétévente hívja hivatásnapokra az egyházmegyei referenseket. Bár idén a tavalyinál valamivel több növendék tanul a magyar szemináriumokban, a papi hivatást választók száma az utóbbi két évtizedben csökkenő tendenciát mutat.

A pályaválasztás előtt állókat megcélzó személyes hivatásgondozás mellett mind több egyházmegye épít ki olyan struktúrákat is, amelyek a szolgálatot végző papokat támogatják.

Forrás: MKPK Hivatásgondozó és Ministránsbizottsága

Szerző: Martos Levente Balázs

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír