A szeretet győzedelmeskedett – Kettős püspökszentelési évfordulót ünnepeltek Kakasdon

Az ünneplőkkel koncelebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök, a szertartás szónoka, valamint Bíró László nyugalmazott tábori püspök és Petkó Tamás, a Szent Mihály-templom plébánosa.

Mayer Mihály köszöntőjében kiemelte, a püspökké szentelési évfordulóval együtt valójában négyszeres ünnepet ülnek a liturgián: Szűz Mária lourdes-i jelenésének emléknapját, mely egyben a betegek világnapja, valamint a kakasdi templom lourdes-i barlangja elkészültének 120. évfordulóját is. A nyugalmazott főpásztor külön köszöntötte Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapátot, és felelevenítette püspökké szentelésüket, amely 33 évvel ezelőtt történt az esztergomi bazilikában. Megemlékezett azokról a néhai főpásztorokról is, akik már nem ünnepelhettek velük: Dékány Vilmosról, Takács Nándorról és Ács Istvánról. Külön köszöntötte Felföldi Lászlót, a Pécsi Egyházmegye főpásztorát, aki 2021-ben történt püspökké szentelése óta először látogatott el a kakasdi egyházközségbe.

Felföldi László a szentelési évfordulót ünneplő nyugalmazott püspökökhöz fordulva hangsúlyozta, a hálaadás az emberi szív legfontosabb része. Az Istennel való elindulás története, ahol az úton jelen van a szeretet és a szenvedés. A 33 évnyi püspöki szolgálat útján azonban nem a szenvedés, hanem a szeretet győzedelmeskedett, mert a szenvedés is csak a szeretettel elviselhető és megélhető. A papi hivatás a hittel kezdődik – fogalmazott a szónok –, amikor a hit kapuján átlépve elindulunk az Istennel. Nem a magunk erejében és tudásában, nem a magunk Istenre figyelésében bízva, hanem őbenne és ővele. Ebben van erő, biztonság és győzelem. Az Isten és ember együttműködése adja azt a gazdagságot, amivel a mindennapi életet teljesebbé tudjuk tenni.

A megyéspüspök ezután a kánai menyegzőről szóló evangéliumi részről (Jn 2,1–12) elmélkedett. Kiemelte, ez az evangéliumi szakasz talán soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. A Teremtés könyve azzal fejeződik be, hogy Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette (vö. Ter 1,27). Jézus pedig nyilvános működését egy menyegzőn kezdi meg. Az üzenet ugyanaz, mint a Teremtés könyvében: a Teremtő Atya odaáll az ember mellé. Jézus is ezt jelzi az első csodájával, nyilvános szereplésével: Itt vagyok. Veletek vagyok. Azt akarom, hogy boldogok legyetek, szép életetek legyen. Ezt jelképezi a túlcsorduló jó bor, a legszebbet, a legjobbat adni.

Mi a probléma napjainkban a családokban, az emberi kapcsolatokban, a közösségekben, az egyházközségekben? – elmélkedett a főpásztor.

Elfogyott a borunk. Elfogyott az életnek a jó íze. Elfogyott a kapcsolatok szép gazdagsága. Mi vagyunk a szolgák, akiknek meg kell tenniük azt, aminek nem biztos, hogy látjuk az eredményét.

Lehet, hogy vízízűnek érezzük most az életünket, a kapcsolatunkat hitvessel, gyermekkel, családdal, egyházközségben. Mint aminek nincs íze, derűje, ereje, hangulata, de ha odavisszük az Úr elé, akkor nagyon nagy esélyünk van rá, hogy lesz íze. A kánai menyegzőn pedig elhangzik egy mondat a Szűzanyától, amely az egésznek a mélyét adja: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” (Jn2, 5) Mária tudta, hogy nem könnyű, ő ezt megélte, igent mondott az Isten hívására, és elindult a hit útján. Nekünk is el kell indulnunk a hit útján, megtölteni vízzel, amit tudunk, amire képesek vagyunk. Merni bátran lépni és akkor jóízű lesz a bor, mint ott a kánai menyegzőn.

Mert Jézus ma is ugyanúgy mellénk áll, és azt mondja: Itt vagyok. Fontos vagy. Nem mondtam le az emberről, nem mondtam le a családról, az egyházközségekről, az Egyházról, de töltsétek már meg azokat a korsókat,

azokat a szíveket, és tegyétek meg, amit mondok, és akkor gyógyul a szenvedésünk, a sebünk, amit az oltárra helyezünk.

Lourdes-ban sem gyógyul meg mindenki, de mindenki élhetően hozza haza a sebeit. Nem mindig az a csoda, ha elmúlik a sebem, fájdalmam.

Félelmetes sebeket hordozó embereket láttam, akik derűsen, mosolyogva, reménnyel élték mindennapjaikat, mert meggyógyultak, erőt kaptak, az élet teljessége elindította őket. A hit útján most nekünk is el kell indulnunk, tovább kell haladnunk, hogy onnan nézzünk rá az Istenre, ahol vagyunk, amiben vagyunk, mindazzal együtt, ami elfogyott az életünkből, és mindazzal, amivel gazdagodni szeretnénk.

Az ünnepi szentmise Felföldi László püspök felajánló imájával zárult a Pécsi Egyházmegyéért a templom lourdes-i barlangjában, majd a négy püspök közös áldást adott a megjelentekre.

Az ünneplés köszöntésekkel és szeretetvendégséggel ért véget.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Bonyhád TV

Magyar Kurír